01.

Sziasztok! 

Itt is lenne a hivatalos 1. rész. Remélem tetszeni fog. Kérlek titeket, hogy pipáljatok, vagy kommenteljetek, hogy milyen lett. Szeretnénk tudni, hogy mi az amit szerettek a blogban. Mi az ami érdekessé teszi. Ha jó lett elég ha annyit irtok, hogy jó lett, ha rossz lett, akkor írjátok le nyugodtan a véleményeteket.

Xoxo: ~ Sophie ~

Chapter One

The fitting room

Reggel csodásan ébredtem... A madarak csiripeltek, a nap hét ágra sütött. Ránéztem az órára ami 09:16-ot mutatott. Még lustálkodtam egy kicsit az új ágyamban, majd kipattantam belőle. Kimentem a szobámból, egyenesen a földszintre.
-Anya! Apa! - szóltam a szüleim után, de amint beléptem a konyhába, csak egy kis cetli fogadott.

" Kicsim! Elmentünk egy  üzleti tárgyalásra. Reggeli a hűtőben, délután/este jövünk. Puszi Anya. "

Hát ez pazar. Már az első nap ez van. Kivettem a reggelimet a hűtőből. Hm... palacsinta, pont jó ilyenkorra. Amint megettem az elsőt, egy ajtócsapódásra lettem figyelmes.
-Skyler!!! Hol vagy? Ébredj! Hasadra süt a nap. - hallottam meg az ismerős hangot.
-A konyhában! - válaszoltam.
-Szia. - mondta letörve - Téged is csak egy papírka fogadott? - vette a kezébe a kis papirost.
-Szia igen. - válaszoltam a kijelentésére.
-De a nap még csak most kezdődött. - csillant fel a szeme, és már tudtam, hogy van egy terve az én Mady-mnek - Remélem kéznél van a fürdőruhád, mert ma medencés napot tarunk. Szóval irány felfele, majd a palacsintát később megeszed. - tette le a kezemből az ételt, és feltolt az emeletre.
-De én még.... - kezdtem volna a mondatom, de amikor valami az eszében van azt ő megcsinálja.
-Semmi de! Irány a fürdő, és mosakodj meg, fogmosás, és gyerünk gyerünk egy-kettő!! - tolt be a fürdőbe. 10 perc alatt el is készültem, és mire felvettem, a fürdőruhám, ő már lent várt a medencénél. Gyorsan vittem le 2 törölközőt, beleléptem a papucsomba, és leszaladtam.
-Na akkor ma csak pihenünk? - kérdeztem amint leértem.
-Még szép! Meg úszunk, napozunk. barnulunk. Nehogy amikor lemegyünk a partra, a fehér bőrünktől elijesszünk mindenkit. - mondta, majd lehúzta a papucsát, és ugrott egy bombát a vízbe. Én is követtem, csak egy fejessel.
-Verseny? - kérdeztem.
-Neem.. Tudod hogy lassan úszok. De valamiben versenyezhetnénk....
-És mégis miben ha szabad megkérdezni?
-Butus. Ki bír nagyobbat és jobbat ugrani. - mondta, majd elkezdett a létrához úszni.
-Biztos? Én inkább csak napoznék, és pihennék. Fárasztó volt a tegnapi út.. És éhes is vagyok. - panaszkodtam - Figyelj én megyek hozok ki kaját. Anyáék már tegnap bevásároltak. Te kérsz valamit?
-Igen. Valami finomat. - mondta, majd ugrott egy nagyot a vízbe...
Az egész napot kint töltöttük a napon. A nap sugarai szinte már finomak voltak.. Sokkal másabban sütött itt a nap mint Londonban.. Mondjuk London elég esős város... Este olyan 9 óra körül érkeztek meg anyáék.
-Megjöttünk. - jött be anya az ajtón, miközben mi valami sorozatot néztünk a tv-ben.
-Milyen volt? - kérdeztük szinte majdnem egyszerre Mady-vel.
-Unalmas, de elviselhető.. Ti pedig milyen szép barnára sültetek. - dicsért minket anyu.
-Köszönjük.. Az úszással dolgoztuk le a napi futást. - mondta Mad.
-Anya. Ma nem aludhatna itt Mady? Tudom hogy itt van a házuk tőlünk 5 méterre, de... na.. - kérdeztem,
-Hát persze hogy itt aludhat. De ne legyetek fent sokáig! Holnap városnézésre mentek a tesóitokkal. - mutatott a mellettem ülő lányra.
-Micsoda? De anya nem mehetnénk külön tőlük? - háborodtam fel.
-Nem. Igaz hogy már 19 évesek vagytok, de Mad húga még csak 16 éves. Nate pedig vigyázni fog rátok.
-Jó... - mondtam majd felmentünk a szobámba.
Megnéztünk egy filmet, majd beszélgettünk, hogy holnap hol kezdjük a túrát....  

***

-Kicsim. Itt van egy kis pénz, vegyetek pár lengébb ruhát, hogy ne csak meleg cuccotok legyen. De normális ruhákat vegyetek. - adta a kezembe anya a pénzt amint reggel leértünk.
-Úúú köszi anya. - öleltem meg.
-Na kislány akkor menjünk készülődni... - jelentette ki Maddison.
Felmentünk a szobába, én be a fürdőbe, Mady pedig átmászott a szobájába. Fél óra alatt el is készültünk. Mentünk szólni a tesóinknak, hogy lassan indulnánk. Az én bátyuskám Nate, még fel sem kelt, Mady húga June, pedig telefonált.
-Hát ez pazar... Gyerünk keltsük fel. - mondtam Nate ágya mellett állva.
-Egyetértek.. 3-ra ledobjuk az ágyról? - suttogta Mad, mire én egy aprót bólintottam, egy beleegyező mosollyal kísérve - 1, 2, 3!!
Legurult az ágyról, és hallatszott, szerintem még lent is, hogy mekkorát esett.
-Áuu!! Ti meg mi a fenét kerestek a szobámba?? - kezdte el a mondókáját.
-10 perced van felöltözni, mert megyünk várost nézni! Anya parancsa. - utasítottam, majd átsiettünk Mad tesójához. Vele is ugyanezt csináltuk. Ő is kb így reagált. Csak neki a telefonja koppant egy kicsit nagyot. Megvártuk őket az udvaron...
Csak járkáltunk össze vissza a városban. Kezdtük a sulival ahova járni fogunk. Aztán a suli körül járkáltunk, és Mady amilyen ügyes ki is szúrt egy kis kávézót, nem is messze. Beültünk egy kávéra, mert persze még alig keltünk fel.
- Na akkor ha mindenki megkávézott, mehetünk is shoppingolni. - álltam fel.
- Igen befejeztük, szóval mehetünk. - helyeselt Maddison.
- Haj lányok... A ti eszetek mindig csak a ruhák körül jár? - szólalt meg az édes kedves bátyuskám . Persze ez csak egy költői kérdés volt, és nem válaszoltunk. A Westfield plazába mentünk vásárolni. Ahogy a plaza belsejébe értünk rögtön végigflangáltunk az összes létező ruhaboltot, de végül a H&M-nél ragadtunk le.
- Na szóval... kaptok egy másfél órát, hogy kiválogassátok magatokat... utána haza szeretnék menni. -mondta a bátyám.
- Csak másfél óra?! -sipákolt Maddy.
- Igaz... lehet egy óra is... -gondolkozott megint Nate.
- Jó! Másfél óra elég... -vigyorogtunk majd Mad-et karján megragadva vonszoltam magam után. Minden egyes ruhadarabot végigvizsgáltunk, végül a kezemben megakadt egy rövidnadrág és egy póló. Még azért magammal vittem egy hátul cipzáros ruhaszerűt és besiettem a próbafülkébe. Mad még válogatott, ezért otthagytam....
A rövidnadrág és a póló tökéletesen passzolt, de amikor a ruhát felvettem egy kicsit problémás volt a cipzárfelhúzás.
- Figyi Gem... mit szólnál.... -a függöny egyszer csak elhúzódott és egy kiskutya szemű srác állt meg előttem. Éreztem hogy a vér az arcomba áramlik és enyhén elpirulok, de a srác is.
- Bocs... öhm... -dadogott, és zavartan megvakarta tarkóját.
- Azt... hiszem rossz fülke... -nevettem fel amihez csatlakozott.
- Szép ruha... -mosolyodott el és rábökött az anyagra.
- Öhm köszi... -mosolyodtam el. -Segítenél? -kérdeztem halkan és enyhén hátat fordítottam.
- Ööö... persze. -vigyorgott rákvörös fejjel majd megragadta az apró cipzárt és csigalassúsággal felhúzta. - Tessék. -mosolygott majd végigmért.
- Köszi... -mosolyodtam el.
- Hát örültem a találkozásnak... -biccentett egyet majd elment... Hát ez Pazar! Még a nevét sem kérdeztem meg.... szép munka Skyler! Nagyon ügyes vagy!
- Hé! Mi volt ez?! -jött oda vigyorogva Mad.
- Jött, benézett és lelépett... -mondtam a srác után bámulva, de már régen kilépett a látókörömből.
- Értem... és, hogy hívják? -kérdezősködött.
- Nem tudom... -mondtam könnyedén.
- Mi?! Mi az, hogy nem tudod?! -akadt ki.
- Hát.... az úgy volt, hogy nem kérdezte meg, és én sem, és most nem tudom... -magyaráztam.
- Hát Sky... nem vagy normális... -bólintott Mad.
- De hát most... úgy sem találkoztam volna vele... még egyszer! Meg... azt mondta, hogy Gem... biztos a barátnője.... de egy ilyen sráctól mit is vártam?! -magyaráztam.
- Jaj te... veled mennyi a baj... Na... mehetünk? -kérdezte.
- Hova? -vontam össze szemöldököm és értetlenül néztem rá.
- Vajon? Még válogatni pár ruhát! - mondta Mad. Még válogattunk egy jó pár ruhát, vagyis a fél boltot megvettük, aztán letelt az a másfél óra. Kifelé menet megint láttam azt a fiút, éppen előttünk mentek pár méterrel.
- Héj Mad ő az. - mutattam rá a szememmel.
- Melyik? Az amelyik ott megy azzal a csajjal? - kérdezte.
- Igen.
- Ú az a csaj már... - kezdte volna mondani, de valaki a hátunk mögé bújt - öhm.. ismeretlen fiúkák ti meg mit csináltok?
- Az egyik barátunk után kémkedünk, mert a csajával van, de a csaját nem bírjuk.. De ez hosszu.. - válaszolta a szőke.
- És ki a barátotok? - érdeklődtem.
- Látjátok azt a fiút aki ott megy azzal a csajjal? H&M-es táska van a csaj kezében. - szólalt meg az ázsiai.
- Igen. - nézett a kis ázsiaira Mad, de már láttam rajta, hogy nem közömbös neki - Amúgy Maddy vagyok.
- Én Calum vagyok. És nem ázsiai, mielőtt azt hinnétek. Ők itt Luke és Mike. - mutatta be a barátait.
- Én Skyler. - mutatkoztam be én is - És nem bíztok a barátotokban, hogy kémkedtek utána?
- Hát nem nagyon.. Mivel azt mondta, hogy most otthon ül, és gépezik.. De ehelyett a barátnőjével vásárolgat..  - folytatta a kis ázsiai.. ja nem ázsiai.
- És ki a barátotok? - kíváncsiskodtam.
- A neve Ashton. Az együttesünkben ő a dobos. Csak az a kár, hogy nem egy osztályba járunk... Ő már végzett.. - mondta a színes hajú fiú, aki vagy Luke vagy Mike.
- Végzett? Miért hány éves és ti hány évesek vagytok? - szállt be Mad a kérdezősködésbe.
- Én 20, Luke és Cal 19. - mondta Mike - És ti? Még nem nagyon láttunk titeket itt a környéken.
- Mivel most költöztünk ide. Amúgy 19 mind a ketten.
- Na de mi most megyünk... Máshova megy a hamis pár. - mondták.
- Hamis pár? - kérdeztem.
- Igen. Ashton nem nagyon szereti Gemma-t. Éppen hogy csak együtt vannak... A szakítás szélén állnak. Na de sziasztok. - hadarta el Calum, és már el is mentek.
- Na ez meg mi volt? - kérdeztem Mad-et.
- Nem tudom, de az a maci szemű cuki volt. - mondta Mad, miközben a tesóink már a kocsiban vártak minket.
- Öhm.. és melyik is a maciszemű? - vontam fel az egyik szemöldököm.
- Calum.
- Ja oki... -bólintottam egyet és táskával a kézbe bemértük a kocsit. Bedobáltuk a cókmókot a csomagtartóba majd mi is beültünk.
- Mit csináltatok ti eddig?! -vont kérdőre minket June.
- Vásároltunk! -mondta flegmán Mad...
- Hát... én nem csak azt vettem észre -húzogatta szemöldökét bátyám.
- Hát akkor veszünk neked szemüveget... -vont vállat Mad amin felkuncogtam.
- Jaj de vicces... gyalogolhatsz haza! -nézett hátra a visszapillantó tükörbe mire Mad inkább csendbe maradt. - Na azért... -morogta Nate és végre elindultunk...