00.

Sziasztok! 

Itt van a blog kezdete, a prológus. Remélem, hogy tetszeni fog. Nem szeretnék elárulni semmit sem, hogy ez milyen blog, majd rájöttök ti magatoktól. Jó olvasást, és kérlek pipáljatok, és komizzatok, hogy milyen lett, hogy tudjam, hogy hogyan tovább. 

Xoxo: ~ Sophie ~ 

Prologue

-Skyler kicsim! Siess mert fél óra múlva indulunk. - szólt fel anyum.
Skyler Summer vagyok. Az apám társigazgató a saját cégében, a legjobb barátnőm apukájával együtt. Éppen pakolunk... Az apukám miatt, vagyis az én és a legjobb barátnőm apukája miatt el kell költöznünk Londonból Sydneybe. Annyi jó ebben az egészben, hogy egy, a legjobb barátnőmmel előreláthatólag szomszédok leszünk, és kettő, Sydney... A legjobb város szerintem... Tengerpart, napsütés, nincs hó, nincs annyira hideg.. Na meg a helyes pasik.... A legjobb barátnőmről még nem is említettem semmit, hogy ki lenne az... Maddison Parker. Tőlünk 2 utcányira lakik, és most is éppen vele beszélek, hogy mit hogyan és hova rakjunk a bőröndökbe.
-...Sky szerinted a hajvasalót hova rakjam? - kérdezi.. Hát igen.. Ezt is csak mi tudjuk így megbeszélni.
-Öhm... nem tudom... Szerintem azt a ruhák közé, úgy hogy azért még le tudd zárni a bőröndöt. De nekem már nincs hely a kedvenc cipőmnek, és a többi közé nem akarom rakni. - sipákolok.
-Rakd az anyud vagy az apud bőröndjébe... Ha elfér. - sipákol vissza, de már hallom, hogy húzza is befele a bőrönd cipzárját. - Na én kész vagyok. Mindjárt átsietek segíteni, és szerintem veletek utazok a reptérig. Aztán meg magángép.
-Oki. Köszi és siess. -köszöntem el, azzal leraktuk a készüléket. Feltápászkodtam a bőröndöm mellől majd csípőre tett kézzel fújtattam egyet. Ezt, hogy a francba fogom összecipzározni? - gondoltam magamban. Végül az lett a végső tervem, hogy Hollywood-i stílusban oldom meg. Rávetettem magam a nagy bőröndre majd úgy próbáltam összeerőszakolni a nyitott végeket. Azon imádkoztam, hogy ne szakadjon szét a cipzár... és láss csodát! Az égiek meghallgatták fohászomat.
- Na Helló! Itt a felmentő sereg! -lépett be az ajtóm Mad. - Hát te meg mi a túrót csinálsz? -állt meg mellettem.
- Megoldottam a nyitott gondjaim és bezártam őket... -vontam vállat.
- Remek... a cipőt is megoldottad? -kérdezte mire a felismerés szinte agyon csapott.
- Azt kihagytam! -csaptam magam homlokon.
- Kérd meg anyudat vagy apudat, hogy bepakolhatod-e hozzájuk! -mondta egy pár perc gondolkozás után.
- Igaz! De... Na mind egy! -hadartam majd már az ajtót csaptam be magam mögött, kezemben a cipőmmel.
- Anya! Szabad helyet! Bőröndbe! Most! -dörömböltem az ajtón ami két "kopogás" közt kinyitódott.
- Na azért ennyire ne örülj a költözésnek... -nevetett fel anya.
- Van szabad helyed a bőröndbe? -kérdeztem reménykedve.
- Hát azt nem nagyon hinném... de apád sporttáskájában biztosan akad egy hely. -mondta elgondolkozva, majd kikapta a topogót a kezemből. Hálásan elmosolyodtam és visszavágtattam Mad-hez.
- Na? -kérdezte nevetve. -Megoldódott a tragikus probléma? -cukkolt.
- Meg! -fontam karba a kezem.
-Kicsim ha elkészültél, és minden megvan, akkor indulunk lassan. - szólt be anya a szobámba.
-Oké megyünk. - válaszoltam, majd elindultunk.
A bőröndökkel szenvedtünk éppen, amikor egy kiáltás... " Vigyázz!" és már a földön feküdtem. Szerencsém annyi volt, hogy már csak 3 lépcsőfok lett volna de ezt Maddy sikeresen elintézte.
- Bocs... -nevetett hangosan, majd felsegített. Bosszúsan ránéztem majd előre sietve a kocsihoz futottam...

***

Már a repülőn ültünk. A szüleink beszélgettek, mi pedig vagyis Maddy aludt, én a laptopomat bámultam.
-Lányok lassan keljetek, mert nem sokára otthon vagyunk. - szólt Mad apja. Egy jó óra múlva már le is szálltunk. Két kocsi várt minket. Bepakoltuk a csomagokat, majd elindultunk a házaink felé. Egy fél óra múltán a tengerpart csodálatos látványa fogadott minket.
-Apa miért jöttünk ki egyből a partra? Nem a belvárosban van a ház? - kérdeztem.
-Nem. Ez volt a kisebb meglepetés. És szomszédok leszünk, szóval lányok, este nem átjárkálni az ablakon keresztül. - figyelmeztetett minket apum, majd mi kisebb sikoltozásokban törtünk ki. Mind a ketten elindultunk az ellenkező irányba és szó szerint betörtük az ajtót. Ahogy beléptem a nappaliba, a szemem tányérnagyságnyira tágult. Ahogy a hatalmas előtér a szemem elé tárult rögtön azon filóztam, mikor tévedek el.

Bementem egy csapóajtón, és egy amerikai stílusú konyha látványa fogadott. Alighogy bementem vissza is fordultam, majd felrohantam a lépcsőn. Az emeleten gondoltam, hogy az utolsó ajtó ami a folyosó végén van, az lesz az én szobám. Jól is gondoltam. Amint beléptem azt hittem hogy egy hercegnő vagyok. A szoba falazata mentén egy hatalmas gardrób sor biggyeszkedett. A helység másik végén egy hófehér ajtó volt nyitva. Benéztem és megláttam a saját fürdőszobámat. A szoba falai fehérek voltak. Nekem ez tökéletesen jó volt. Amint körbejártam az egész házat, szinte egyszerre értünk ki Mad-el.
-Basszus ez csodálatos. - ámult el.
-Nekem mondod? És itt fogunk lakni. - mondtam, majd ránk nem jellemző módon elkezdtünk kislányosan ugrálni. - Khm... na jo ez az ugrálás fura volt...
-Az. - értett egyet. Bepakoltuk a csomagokat, majd kipakoltunk. Vagyis elkezdtük. Én persze csak bedobtam mindent a szobámba, és mentem Maddy-nek segíteni, mert kíváncsi voltam az ő szobájára is. Szinte ugyanolyan volt mint az enyém, csak egy festővászonnal a közepén. Na meg persze a hozzátartózó eszközökkel. 2 óra alatt sikeresen kipakoltunk és berendeztük a Mad szobáját... Az én szobámba sem pakoltunk ki hamarabb. Mivel délután 3-ra értünk ide, ezért olyan 8-ra végeztünk, kb. Hulla fáradtak voltunk, így még pár órácskát beszélgettünk, erkélyen keresztül, és olyan éjfél körül aludni is mentünk...