03.

Sziasztok! 

Itt is lenne a harmadik rész. Szerintem elég gyatra lett, de döntsétek el ti... Na jó olvasást. 

Xoxo: ~ Sophie ~ 

Chapter Three

The invitation 

Ahogy felkeltem, a besütő nap sugarai szinte lyukat égettek retinámba. Erőt véve magamon, fáradtan a fürdőbe totyogtam. Rendbe szedtem magam, majd megpróbáltam normálisan felöltözni. Suliba most Maddy fuvarozott el. Amint beértem a terembe leültem a helyemre, és Luke megrohamozott a kérdéseivel.
- Te és Ash.. Most köztetek mi van? Mert a tegnapi hírek.... - kezdte volna, de szavába vágtam.
- Nincs semmi. Az csak egy félreértés volt. Rossz fülkébe nyitott be. - mondtam meg az abszurdot.
- Ja értem. - mondta, majd odacsúsztatott egy papirost, amin egy telefonszám volt.
- Öhm.. ez a tiéd? - kérdeztem amikor becsengettek.
- Igen. A hátulján van az Ashton-é. Azt akarja, hogy felhívd, mert beszélni akar veled. Bejött a tanár, majd elkezdte az órát tartani, de én még akkor sem maradtam csendben.
- Oké... De azt véletlenül nem tudod hogy miről? Vagyis hogy miért? - értetlenkedtem.
- Skyler, Luke. Netalántán zavarok? - kérdezte a tanár.
- Bocsánat. - kértem elnézést, majd vártam egy kicsit.
- Na? - próbáltam sürgetni Luke-ot.
- Csak hívd fel. Ne kérdezz. - mondta. Én nem is firtattam tovább, a papirost a zsebembe csúsztattam, és csendben maradtam. A nap iszonyú lassan telt. Az utolsó órán szinte a másodpercek vánszorogtak. Amikor meghallottam a mennyország csengőjét, nem is vártam meg, hogy a tanár kimenjen, egyszerűen csak kisiettem. A kis papírt azonnal kivettem a zsebemből, majd a telefonom is a kezembe került. Tárcsázni kezdtem a számot.. Kicsörgött, majd felvette valaki, és beleszólt.
- Haló? - hangzott.
- Öhm... Szia. Ashton? - szóltam bele félénken.
- Próbafülkés lány? - nevetett fel.
- Inkább csak Skyler, de igen. - mondtam meg a nevem, és persze még mindig csak egy helyben álltam a folyosó közepén.
- Hol vagy most? Beszélni szeretnék veled. Kint vagyok a sulid előtt. - kérdezte.
- A suliban. De akkor megyek. Szia. - raktam le a telefont.
- Oké szia.
Gyorsan lerohantam a lépcsőn, de a szívem percenként biztos vert 250-et. Amint leértem megláttam egy kocsinál ücsörögni, ami gondolom, hogy az ő kocsija volt. A szívem megugrott majd eszeveszett tempóval kezdett verni. Halványan elmosolyodott, mire nekem is felfelé görbült a szám. Mikor közelebb értem ellökte magát a járműtől és elém állt.
- Szia! -köszöntem mosolyogva.
- Szia! - biccentett egy félmosoly kíséretében.
- Szóval... miről is akartál... beszélni? -tértem rögtön a lényegre.
- Csak meg szeretném megbeszélni ezt a híradós plaza-s ügyet.. - mondta kicsit zavartan.
- Öhm... oké.. De ezen mit lehet megbeszélni? Történt ami történt, és sikerült mindenkinek félreértenie... De amúgy Gemma-val ugye nem miattam szakítottatok? - vakargattam a tarkóm.
- Nem. Persze hogy nem. A kapcsolatunk már nem is a szerelemről szólt.. Megszokásból voltunk már együtt... De ez hosszú... - legyintett.
- Ja értem. Akkor megnyugodtam.
- És amúgy.... öhm.... el - elmehetnénk valamikor valahova... mondjuk moziba... - pirult el.
- Öhm... Ez egy randimeghívás akar lenni? - kérdeztem kicsit ravaszan.
- Hát... Öhm... - pirult el még jobban, és a tarkóját vakargatta - Ne-nem.. Csak egy kis ismerkedés.
- Akkor rendben. És mikor? - kérdeztem.
- Öhm... Majd hívlak.. Csak kellene a telószámod.. Ismeretlent jelzett amikor hívtál. - mondta, még mindig paradicsom fejjel. Elővettem egy alkoholos filcet a táskámból, mivel az volt legfelül a tolltartómban, megfogtam Ash kezét és ráírtam a telefonszámom.
- Tessék. - raktam el a tollat.
- Köszi. Amúgy ne vigyelek haza? Ha már így itt vagyunk? - mutatott maga mögé, a kocsijára.
- Ha nem tartalak fel, akkor igen. - egyeztem bele, majd már a kocsiban is voltam. 10 perc alatt hazaértünk.
- Wow. Szép a házatok., és jó helyen is van. Amúgy lesz pénteken a Bonti-n egy kisebb buli. Eljöhetnél. Meg persze hozhatsz emberkéket is... - pirult el ismét.
- Még meggondolom. - mondtam, majd bementem az udvarra. Láttam, hogy már Maddy kocsija itthon van. Gyorsan átszaladtam náluk, majd fel a szobájába. Az ajtaja előtt álltam, amikor meghallottam, hogy nevet. Egy mély hang is hallatszott. Jobbnak láttam inkább hagyni őt.. vagyis őket. A szobámba beérve véletlenül ami direkt volt, kilestem az ablakon, és Mad szobájára csodásan ráláttam. Megpillantottam egy ismerős alakot. Amikor az a személy megfordult, mivel eddig nekem kb háttal volt, alig akartam hinni a szememnek. Calum Hood. Oké Maddy csak ne csinálj hülyeséget. - gondoltam magamba. Eszembe jutottak a telefonszámok valahogyan... És azzal az is, hogy Luke-kal beszélnem kéne. Gyorsan előkerestem azt a kis cetlit, amit még ő adott, és beírtam a számát a telefonomba, majd rápötyögtem a kis zöld ikonra és már csörgött is.
- Haló. - szólt bele.
- Szia Luke itt Sky. Csak felhívtalak mert...
- Mert Ashton-ról akarsz beszélni. Tudom.. - vágott a szavamba.
- Igazából csak beszélgetni akartam valakivel... Na meg Ashton.. - ismertem be.
- Jól kiismerem az embereket. Amúgy személyesen jobb beszélni. Mindjárt ott vagyok. - mondta, de mielőtt lerakhatta volna gyorsan kérdeztem tőle valamit.
- Honnan tudod, hogy hol lakok? - hadartam el.
- Ashton-tól. Most is vele üzengetek, mivel ki vagy hangosítva, és a kocsiban ülök. - válaszolt, majd bontotta a vonalat. 5 perc múlva már hangzott is a csengő. Gyorsan magamra kaptam egy papucsot, majd leszaladtam, hogy beengedjem. Felmentünk a szobába és elkezdtünk beszélgetni. De mielőtt az ablakból bármint is láthatott volna, lehúztam a rolót, hogy nehogy észrevegye a barátját, de ahogy látom, már náluk a redőny sem volt felhúzva...
- Szóval Ashton. Mit akarsz róla tudni? - csapott a közepébe.
- Igazából azt szeretném tudni, hogy milyen buli lesz pénteken. - tereltem a szót, mivel nem nagyon akartam a fiúról beszélni.
- Koncertezünk, de te honnan tudsz arról? Meglepi koncertnek szántuk, és csak szerdán plakátoztunk volna. - lepődött meg.
- Ashton hívott meg. - vontam vállat, mire Luke először kérdő tekintettel ajándékozott meg, azután pedig egy ravasz vigyor kúszott ajkára. Felhúztam egyik szemöldököm, majd végigmértem a srácot, végül belenéztem a szemébe, és arcát kezdtem tanulmányozni...
- Mi ez a fej? -kérdeztem szinte nevetve.
- Ashton? -nevetett fel mire még inkább hülyének tartottam. - A partra... elhívott... estére... "baráti talira" -macskakörmözött a levegőben miközben nevetett.
- Igen képzeld baráti találkozó lesz! Meg Ti is ott lesztek, szóval... -magyaráztam, mintha egy bolondhoz beszélnék...
- De... egy este alatt bármi megtörténhet! -forgatta meg szemeit. - És ki tudja... -kezdte megint de elkussoltattam egy papírgalacsinnal, amit a szájába tömtem.
- De nem fog, ugyanis nem "úgy" érzek iránta! És ha még egyszer felhozod ezt a témát, repülsz az ablakon! -mondtam komolyan mire felnevetett.
- Aha... semmit... szóval még barátságot sem! - emelte fel mutató ujját.
- Ne érts mindent félre, barátkozni persze szabad és kell is... de... ki tudja mit hozhat a jövő. - vontam vállat mire láttam, hogy Luke ismét szólásra nyitja száját, de ekkor egy nyögés hallatszott kintről. Felhúztam az eddig leengedett rolót és kinéztem az ablakon.
- Ez... meg... mi volt?! - vágott egy "mi van?!" fejet Luke.
- Jó kérdés, de én szerintem megnézem Maddy-t... - mutattam az ajtóm felé és már e is indultam, de Luke is jött utánam. Mad szobája elé érve, hallottuk, hogy beszél valakihez. Luke még mindig tartotta "mi van?!" arcát.
- Oh, Cal! Igen... - hallatszott ki a szobából. Mielőtt Luke bekopogott, hirtelen megragadtam csuklóját és lerángattam az udvarra.
- Luke! Te nemnormális! Mi a fenét akartál csinálni?! - ordítottam le halkan a fejét.
- Amint láttad, be akartam nyitni és megvédeni a tesódat a káosztól, mivel, Calum nem az az egy lánnyal beérem típus és nem akarom, hogy a tesód lelkileg sérüljön.
- Oké Lucas... Kezdjük akkor... Először is, Mad nem a tesóm, de ezt majd elmesélem, mivel hosszú történet, másodszor pedig Maddy tudja mit csinál, nem először van ilyen helyzetbe, bízom Mad-ben, hogy jó döntést hoz és bízzunk abban, hogy Cal nem lesz bunkó. - históriáztam el.
- Rendben... ti tudjátok... én előre szóltam, de... - kezdte volna  mondani, de jelzett a telefonom. Elővettem, rápillantottam a képernyőre, ami villogott, miszerint üzenetem jött. Feloldottam majd rápöcköltem az SMS felhőre.

" Szia. Ash vagyok. A pénteki buliról lenne szó... A mozit elhalaszthatnánk, és akkor lenne helyette az. Az egész 9-kor kezdődik, de nekünk már 8-ra ott kell lenni. Szóval 7:45-re ott vagyok érted, ha már átgondoltad, és szeretnél jönni. És ha szeretnél, hozz magaddal embereket. "


Nem akartam bunkó lenni, így gyorsan visszaírtam:

" Igen szeretnék, és oki akkor 7:45. És azt hiszem nem viszek senkit. " 

- Na ki az? A lovagod? - piszkálódott Luke.
- Nagyon vicces, de nem.... Csak... anyum írt egy üzit.. - füllentettem, mire megint megcsörrent a telefonom.

" Ahogy szeretnéd. Amúgy az öltözet (a csajoknak) csak bikini. " 

Kaptam vissza gyorsan a választ. Elmosolyodtam majd kerülve a kíváncsi Luke pillantásait, majd visszapötyögtem.

" Nem garantálok semmit az öltözettel kapcsolatban. "

- Na mi van? Anyukáddal ilyen sokat szoktál beszélni? - kötött belém... ismét...
- Na és mi van ha igen? - húztam fel szemöldököm, majd miután nem tudott mit reagálni válaszomra, felmentem a szobámba. Miután "véletlenszerűen" kinéztem az ablakon, láttam, hogy Maddy pont akkor húzza fel rolóját és tökéletes belátást nyertem feltúrt ágyára, amin egy Calum terült el...  Tekintetem egyszer csak a kertbe terelődött és megláttam az éppen házba tartó szüleinket. Na ha benyitnak Mad- hez lesz egy kis nézeteltérés... Maddy felpillantott rám, és amikor látta rémült arcomat, és mutogatni kezdtem, szinte lesápadt és hirtelenében eltűnt... Amikor Cal-t tologatta a gardróbhoz egyszerre fel is nevettem, de meg is ijedtem amikor apa egyszerűen csak kopogás nélkül beállított.
- Kop-kop? - tártam szét karom mire anya csak látványosan megforgatta szemeit.
- Ki a fiatal ember? - kérdezte apa mogorván, Luke-ra biccentve.
- Hát ő az osztálytársam, a padtársam és az egyik barátom... -daráltam le mire Luke felállt, és illedelmesen bemutatkozott.
- Jó napot... Luke Hemmings vagyok. - nyújtotta kedvesen kezét apukám felé, aki egy kevés mérlegelés után, fintorogva, de elfogadta a gesztust.
- William Summer... -morogta el majd, hátrált is és a srác piercingjét kezdte vizsgálgatni. Láttam rajta, hogy nem nagyon tetszik neki, de ezt Luke is észrevette, így beharapta a száját, hogy ne nagyon tudja nézegetni...