15.

Sziasztok! 

Itt egy kis romantikus rész.. Kicsit több képpel.. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást. 

Xoxo: ~ Sophie ~

Chapter Fifteen  

A short but long enough weeks

Lassan eltelt a szeptember... Vagyis most október elseje van. Ashton-nak és nekem négy nap múlva, vagyis ötödikén egy hónapos évfordulónk lesz. A mai nap pont keddre esik... Múlt héten szombaton volt a második alkalommal meccsünk... Most is elsők lettünk, de most más csoportban, vagyis más csapatokkal játszottunk. A mai nap könnyű lesz... Ma olyasmi sport napot tartanak, úgyhogy a hét óránkból 8 tesi lesz...

" Halika gyönyörűség. Ma én viszlek suliba. 10 perc és ott vagyok. " - írta Ash fél nyolckor.

Hát ez jó.. Valahogyan sikerült elaludnom, most mostam fogat, és próbálok öltözni, ami nem megy... Akkor siessünk!! Öt perc alatt el is készültem, és a lépcsőn a cipőmet rángatva magamra bukdácsoltam le... Amikor már csengettek is.. Anya még itthon volt, így ő nyitott ajtót.
- Jó reggelt Mrs. Summer. - köszönt.
- Sziókaa. - kiabáltam a lépcsőről, megelőzve anyukám köszönését.
Valahogyan sikerült lejutnom a lépcsőről, és a cipőmet is sikerült felrángatnom magamra.
- Szia Ashton gyere be. - intett anyum.
- Sziaaa. -  ugrottam a nyakába, és persze köszöntem még egyszer.
- Halika. - csókolt meg, és persze nekem akkor kellett a nyakába ugranom, amikor az ajtóban állt, és így kicsit várnia kellett ahhoz hogy átléphesse a küszöböt.

- Bocsi gyere be. - mondtam és húztam be a csók után.
- Hát ha behúzol, akkor nem kell mondanod, hogy menjek be. - nevetett.
- Bocsi. Ezért is..
- Úgy látom ma kicsit szétszórt leszel... És ma azt hiszem sport nap van. - nevetett rajtam.. még mindig.
- Tudom.. Az igazolt játékosoknak egész nap szinte foci lesz... - sóhajtottam.
- És külsősök mehetnek... nézőnek? - kérdezte.
- Szerintem igen... De induljunk is.
- Rendben.
Gyorsan felkaptam a cuccomat, majd már a kocsiban is ültünk. Sokan hoztak külsősöket, szülőket... stb..  Most kivételesen a focisok már nyolckor kezdtek... Jó volt nagyon.. Az első meccsünk amint mondtam nyolckor volt, a második pedig tízkor. egy meccs úgy kétszer tíz perc lehetett.
- Nagyon ügyes voltál. - jött oda Ashton miután vége lett az első meccsünknek.
- Köszi. Szerintem kicsit elbénáskodtam, és elhülyéskedtem Mads-el, de jól szórakoztunk.
A mai napot valahogyan átvészeltem, aztán jött az hogy hazamehettünk...
- Itt maradsz estére? - suttogtam Ashton fülébe, amikor a szobámban nyitott ajtó mellett beszélgettünk.
- Maradjak? - kérdezte vissza.
- Aham.. - haraptam be a számat.
- Rendben. - egyezett bele.
- Akkor én elmentem zuhanyozni. Úgyis mindjárt fél nyolc.
- Rendben.
Zuhanyzáshoz megszoktam, hogy sosem viszek be ruhát.. hát most sem vittem, és egy szál törülközőben mentem ki, aztán vissza a fürdőbe a pizsivel a kezemben. Miután ő is lezuhanyzott, csak feküdtünk az ágyon, és beszélgettünk, immáron zárt ajtó mellett.

" Szióka. Esther vagyok. Szombaton jössz velünk a fürdőre. És ez parancs volt nem kérdés. :* Puszillak. " - jött egy üzenet a telefonomra. Esther az unokatesóm volt. Kicsit elszomorodtam, mivel pont szombaton lesz az évfordulónk Ash-el.
- Ki az? Ha megkérdezhetem. - kérdezte Ash.
- Az unokatesóm, hogy szombaton megyünk a fürdőre..
- Értem.. - mosolygott.
Abbamaradt a beszélgetés, és úgy éreztem tennem kell valamit. Megcsókoltam, aztán jött a többi..
- Ne ezt nem.. - ellenkezett gyengéden.
- Nyugi semmi olyan. - "nyugtattam meg".
- Akkor gyere. - vett maga fölé - Tudsz úgy csókot adni, hogy fejjel lefelé vagy? - kérdezte.
- Azt hogy? - vágtam egy "mi van?" fejet.
- Gyere. - mondta, és már fölötte is voltam. Az ajkainkat összeérintette, és csókunkat elmélyítette.

- Ezt meg tudnám szokni. - mondtam miután ajkaink szétváltak levegőhiány miatt.
- Én is. Bár jobban szeretnélek látni másképp, de így is jó. - mosolygott.
- Mit takar az a másképp? - haraptam be a számat.
- Húú... Te azt nem akarod tudni.. De hidd el meg foglak lepni. - kacsintott.
- Meg fogsz lepni? Ezt nem értem. - húztam el a szám.
- Majd meglátod. Na de aludjunk. - mondta.
- Várj. Mond már el na. - bökdöstem.
- Mit kapok érte? - kérdezte.
- Öhm... A szüzességem? - bizonytalankodtam.
- Ó szóval ha nem mondom el, akkor vagy nem fekszel le velem, vagy megcsalsz? - kérdezte.
- Nem tudom... Na de mondjad csak! - siettettem.
- Majd megleplek. Valamit valamiért kiscicám. - puszilta meg az orrom.
- Óh Ashton. - sóhajtottam fel.
- Shh. Halkabban anyudék meghallanak. - csitított.
- Ne most mondd. - motyogtam magamba.
- Ezt hallottam... Na gyere aludjunk. - húzott magához.
Reggel a szokásos dolgokat csináltam.. Felkeltem, fürdő, fogmosás, elöltözés, majd kaja, csak most Ashton-nal. A konyhában egy cetli várt:

" Kicsim. Nem volt időm reggelit csinálni, elaludtam.. Tudod mit hol találsz. Puszi anyu. "

- Tudsz valami finom reggelit csinálni? - kérdeztem Ash-t.
- Talán... De miért? - kérdezte.
- Anya nem csinált reggelit... - néztem még mindig a papirost.
- Hát akkor te leszel a pót anya. - ütögette meg a hátam helyett a fenekem.
- Héj!
- Nem héj, hanem irány reggelit csinálni. Fél hét van. Van még időd!- biztatott.
- Oké. Megcsinálom, de ha nem fog ízleni, ne panaszkodj! - figyelmeztettem.
- Oké csak csináld. - mondta, majd már hozzá is láttam.
Miközben csináltam éreztem hogy figyel. Majd hallottam, hogy feláll a székéből, és közelít.
- Na hogy állsz? - suttogta lágyan a fülembe, majd hátulról megölelt, és magához húzott.

- Nézd meg te magad. - mondtam, amikor már majdnem kész volt.
- Szép ügyes. - dicsért meg.
- Köszönöm szépen Mr. Ashton. - hülyéskedtem.
- Mr. Ashton? Akkor te meg Mrs Skyler. - vette át az óvodás Ashton agyát. Én csak felnevettem, majd már tálaltam is.
- Hm.. Ez nagyon finom lett. - ízlelgette.
- Jobb mint az anyudé? - kérdeztem.
- Nem, de azért finom. - nyomott egy puszit az arcomra...

- Szeretlek. - mondta, amikor beültünk a kocsiba.
- Én is szeretlek.
- Nem akarlak elveszíteni. - fogta meg a kezem.

- Nem is fogsz. - mondtam, majd váltottunk egy hosszú mély csókot.
- Amúgy a tesód az ilyenkor hol van?
- Még alszik. - nevettem.
- Ó akkor reggel nem is zavarhat minket senki ha a szüleid is dolgoznak? - futott az arcára egy pimasz mosoly.
- Öhm... Elméletileg... - gondolkoztam.
- Az jó. Na de induljunk.
A suli uncsi volt egy kicsit... Igaz még csak szerda volt, de a várva nem várt szombat hamar eljött. Reggel csengettek... Esther volt, a tesója Marie, és Marie pasija.
- Na elkészültél indulhatunk?
- Igen mehetünk. - tereltem mindenkit kifelé az ajtón.
Az út olyan két órás volt... Persze végignevettük. Ha valaki az unokatesóimmal van egy helységbe, akkor azt biztos, hogy sírni csak a nevetéstől fog. Megérkeztünk az atlantikába, mivel az volt.. Sok csúszda meg minden. Még nem voltak sokan, így elfoglaltuk a nekünk tetsző legjobb helyet. Egy pár perc múlva már a vízben pancsikoltunk.
- Egy fél óra múlva koncert lesz! Mindenkit szeretettel várunk a színpadnál! - kiabálta az atlantika bohóc.
- Megyünk? - kérdezte Esther.
- Menjünk. - egyeztem bele.
Fél óra múlva már a színpadnál tolongtunk.. Vagyis az utolsó sorban álltunk.. De nem kellett nagyon ugrálnunk, mivel előttünk nem voltak annyira nagyok. 10 órakor sem voltak még annyira nagyon sokan, de azért voltak...
A színpadon a függöny még nem volt elhúzva így nem láttunk semmit... Egyszer elhúzódott a függöny és a banda már kezdte is a zenét.... Banda.. Amint megláttam őket, azt hittem nem hiszek a szememnek. Luke, Calum és Michael gitárral a kezükben, és Ashton pedig a dobok mögött... Az első számukat miután eljátszották beszélgetni kezdtek... vagyis inkább nevettetni minket. Ashton is előjött a dobok mögül, és odament Luke-hoz megfogta a vállát, és a fülébe súgott valamit.
- Na szóval mi lennénk a 5 Seconds of Summer, aki még nem ismerne minket, én Luke vagyok. Itt mellettem ez a kócos hajú szőkés barna a dobosunk Ashton, mellette Calum, és a másik oldalamon pedig Michael. Sajnos mivel mi csak egy előzenekar vagyunk, ezzel nekünk a mai munkánk véget ért, de mi is itt fogunk kicsit kikapcsolódni ma, szóval... további jó szórakozást. - mondta Lucas, majd már a színpadon sem voltak. Vártuk a következő bandát, vagyis akik eredetileg is koncerteznek, mivel most Ashton-ékat úgy is elözönlik a rajongók, és szerencséjük lesz, ha egy óra múlva el tudnak onnan jönni. Miközben várunk, és beszélgetünk, a hátulról valaki megölel.
- Szia Manó. - mondja a személy majd megpuszilja a nyakamat.
- Manó? Ti-ti-ti együtt vagytok? - csodálkozik és nyitja nagyra szemeit Esther. Én közben már hátra is fordítottam fejemet, és láttam hogy Ashton az.. Bár a hangjából, és az illatából is éreztem.
- Szia. - köszöntem először Ashton-nak - Igen együtt. - válaszoltam Es-nek.
- És én erről miért nem tudok? - háborodik fel.
- Mert nem publikus még annyira. - válaszolja Ash.
- Pedig olyan cukik vagytok együtt. - fojtatta Es.
- Köszönjük. De most ha nem baj elrabolnám Skyler-t. - mondta Ash majd összekulcsolta kezünket, és elhúzott.
- Na szóval. - állt meg egy fánál, és tolt a törzséhez.
- Hm? - haraptam be a szám.
- Hiányoztál. Szerda óta nem is láttalak. - támasztotta a kezeit a fához, a fejem mellé.
- Te is. - csókoltam meg. Ashton magához húzott és a "de jó hogy újra látlak" csók kicsit hosszúra és nagyon romantikusra sikeredett.
- Szeretlek. - mondta.
- Én is. Amúgy hogy hogy nem tudtam arról, hogy ide jöttök? - kérdeztem.
- Nem kérdezted. De nem is örülsz akkor? - kérdezte.
- Dehogynem. - mosolyogtam.
- Figyi. Ma kettőtől megyünk a bandával valahova... Ahova van 8 jegyünk. Mindenki hozhat plusz egy embert.. Calum Maddy-t hozza, én meg rád gondoltam.. Szóval? - kérdezte meg és még mindig karjai közt voltam.
- Öhm.....