14.

Hey guys!

Szeptember elseje van.. Kezdődik a suli... Éljétek túl.. Én is megpróbálom... Mindenkinek jó olvasást kívánok, és kérlek hagyjatok magatok után valami életjelet, pipáljatok, komizzatok... 

Xoxo: ~ Sophie ~ 

Chapter Fourteen 

On average above average monday

- Mond el mi történt... Mi történt ott? - kérdeztem mielőtt válaszoltam volna neki..
- Az utcán összetalálkoztunk, és beültünk kávézni, mivel nem nagyon volt más lehetőségem.. Harry az amit akar azt akkor meg kell adni neki, és ő is menni akart.. Csak persze ő nem kapott kávét. Na szóval.. Beültünk, egy kis idő múlva az öcsikémnek ki kellett mennie a mosdóba, és kikísértem, és akkor hagytam ott a telefonomat az asztalon. Mire visszaértem, Gemma akkor telefonált veled. Harry alig akart leszállni a hátamról, mivel lovacskáztunk.. - magyarázta.
- ... És mi az a kis hazugság amit a szemedben látok? - mosolyodtam el (?).
- Anyáéknak azt mondtam, hogy azért jöttél haza mert rosszul vagy. - nevette el magát.
- Mi van? - nevettem el magam, majd megöleltem.
- Tudom...
- Amúgy nincsen kicsit késő a látogatáshoz? És ha nem baj hogy megkérdezem, honnan jöttél, hogy nincs rajtad felső? - húztam fel egyik szemöldököm.
- Most értem haza, és meleg volt.. - mosolygott.
- Ja oki.
- Maradhatok éjszakára? - vakargatta tarkóját.
- Maradhatsz, de reggel te keltesz, és te viszel akkor suliba. - hadonásztam.
- Értettem főnök. - nézett rám ijedten, majd befeküdtünk az ágyba....
Reggel sikeresen felkeltem hatkor, és láttam, hogy milyen édesen alszik Ashton.
- Ne bámulj. - szólalt meg.
- Mi? Nem is bámullak! - tiltakoztam.
- Aham.. - mondta, majd hogy kicsit megleckéztessem, rámásztam, és a leszorítottam az ágyra.

- Mondom nem bámultalak! - tettem kezem a mellkasára.
- De bámultál. - állította tovább nevetve.
- Nem bámultalak. - hajoltam közel hozzá.
- Még mindig azt mondom hogy de bámultál. - kacsintott.
- Várj. - egyenesedtem ki - Te ezt most direkt csinálod?
- Igen. - bólintott - És elértem a célom. - fordultunk meg Ashton jóvoltából.
- Héj ne már nehéz vagy. - panaszkodtam.
- Ugyan már nem is nehezedem rád. - hajolt közel hozzám.
- De igen.
- Nem. Csak te rosszul érzed.
- Akkor is igen. - kacsintottam.
- Gyorsan tanulsz. - csókolt meg.
- Tudom. De te is valami nagyon gyors vagy. -köhögtem.
- Mi? Ezt nem értem. - vágott értetlen képet, mire én csak egy pillantást vetettem az adott "gyorsaságra".
- Na? - nevettem.
- Bocsi na. Nekem ez nehéz. Szép, kedves és a barátnőm vagy. - szállt volna le rólam, de nem engedtem.
- Maradj. - suttogtam.
- Suli! - válaszolta.
- Nem érdekel. Csak maradj. Így jó.
- Te mondtad. És oké. - hajolt le. Csókunkat csak az ébresztőórám zavarhatta meg ami fél hétre volt beállítva.
- Hát ilyen is csak velem van. - suttogtam "mérgemben".
- Nyugi. - kapcsolta ki az órát - Bármikor folytathatjuk.
- Csak nem most... - motyogtam.
- Azt meg ki mondta? - csókolt meg.
- Hm.. Ez már tetszik. - suttogtam csók közben.
- Tudom de most már indulás öltözni, én meg mindjárt csengetek, hogy jöttem érted. - állt fel az ágyról.
- Ú.. Akkor siess ha nem akarsz semmiről sem lekésni. - kacsintottam.
- Akkor még maradok. - ült vissza.
- A-a! Majd ha már megjöttél. - zavartam el.
Persze alig hogy bementem a fürdőbe, már csengettek is.. Anyáék szerencsére már nem voltak otthon.. 6-ra mentek akkor ezek szerint dolgozni.. Így a fogkefével a számban mentem ajtót nyitni.
- Szia. Régen láttalak. - adott puszit az arcomra.
- Sia. - próbáltam mondani fogmosás közben.
- Na menj vissza mosd meg rendesen a fogad, addig megvárlak itt.
- Vagy fel is jöhetsz. A ruhámat meg kéne keresni. Segíthetsz. - hívogattam.
- Úú akkor össze is állítom. Na megnézem hogy milyen stylist lennék. - nevetett.
Felszaladtunk, én be a fürdőbe, ő pedig a gardróbomba. Miután végeztem kimentem még mindig a pizsimben, és már az ágyra ki volt készítve minden.
- Ez gyors volt. - álltam meg a fürdőajtóban.
- Tudom. Na de milyen? Ma meleg lesz szóval.. - nézett rám kíváncsian.
- Hmm... Ez meg ez jó, de ezt inkább kicserélném erre, és így tökéletes. - cserélgettem.
- Na akkor milyen vagyok? - ölelte meg derekam hátulról, és fejét vállamra támasztotta.

- Ügyes.. De ma még edzés is lesz.. Maddy-vel beszéltem hétvégén, és az edző üzent.. Szóval.. Amúgy ezen a héten is megint lesz focimeccs.. Minden második héten van... - fordultam felé.
- Rendben hölgyem. Akkor hívjon, és a hintója akarom mondani a kocsija, és a sofőrje már elő is áll. - játszott.
- Akarod mondani, nem kell mindenhova fuvarozni. - pusziltam meg ajkait.
- De akkor...
- De akkor ma elviszel suliba, haza hozol a suliból, majd én Mad-el elkocsikázok edzésre, és remélem nem támad megint olyan zuhanyzós ötletetek mint a múltkor, mivel akkor bajok lesznek. - mosolyogtam.
- Akartam volna mondani de akkor nem lehetek veled... - húzta el a száját.
- Dehogynem. Edzésre eljöhetsz, csak kérlek ne gyertek be oké? - mondtam, mire jött egy üzenetem, amit Maddison írt, hogy nem megy ma suliba, mert lebetegedett...
- Oké akkor nem megyünk.. Amúgy mi az hogy ilyen fejet vágsz? - aggódott.
- Maddison lebetegedett... Szóval elvihetsz edzésre, ha még annyira akarsz... - fogtam meg a ruhákat, és elindultam a fürdőbe.
- Oké elviszlek. Csak akkor most siess az öltözködéssel, és amúgy miért is használod a fürdőt az öltözködésre? - vágott egy huncut mosolyt.
- Ashton.
- Az a nevem. - folytatta, mire én vágtam egy komoly arcot.
- Oké oké értem. - válaszolt az arcomra - De azért akkor is haragszok.
- Én meg azért mert még mindig nem... Öhm.. Mindegy! - kiabáltam ki a fürdőből.
- Tudom... Na öltözz kicsim. - kiabálta vissza.
A kicsim szó hallatán ledermedtem. Most először becézett. Amint észhez tértem, elmosolyodtam, és felöltöztem. Dobtam magamra egy kis sminket, majd már indultam is ki a fürdőből. Kinyitottam az ajtót, és még ki sem léptem, de már ott volt előttem.
- Csinos vagy. - mosolyodott el.
- Köszönöm. Te választottad a ruhát. - mosolyogtam vissza.
- Tudom. És valljuk be nagyon jól választottam.
- Hát igen. De most kiengednél? - próbáltam utat törni magamnak.
- Egy csókért. - játszott.
Adtam neki egy gyors csókot, majd megpróbáltam újra kimenni.
- Csókról volt szó. - játszott tovább.
- Megvolt.
- Skyler.
- Jól van. - mondtam, majd adtam neki egy normális csókot.
Alig akart elengedni.. Nem is bántam, hiszen jól éreztem magam a karjaiban... És végre ezt a pillanatot nem rontotta el senki.
- Na gyere. - engedett ki.
- Ne. Várj még.
- Suliba kéne menni kicsim. És már hát óra lesz. Reggelizni ha akarsz, akkor siess. - mondta.
- Még van időnk. Elég ha fél nyolckor indulunk...
- Szóval kilenckor kezdődik a tanítás, de még mindig nyolcra kell bent lenni. - suttogta a fülembe, majd puszilgatni kezdte a nyakam.
- Aham..
- És akkor még van időnk?
-  Aham...
- Erre akkor sincs. - fejezte be a puszilgatást.
- Ezt direkt csinálod? - próbáltam ránézni kiskutyaszemekkel.
- Aham. Na menjünk mert éhes vagyok. - siettetett.
Lementünk, mire megreggeliztünk volt háromnegyed nyolc is... Nyolcra beértünk...
- Na akkor kettőre itt vagyok érted. - ölelt meg.
- Oké. És négykor edzés. - emlékeztettem.
- Rendben. Akkor sietünk haza, felveszed a cuccod, átmegyünk Luke-nál próbálni, és majd szólsz, hogy ha kell menni. - adott egy puszit.
- Próba? És csak most szólsz?
- Baj kiscica?
- Nem... - sóhajtottam - Na de megyek. Szia.
- Szia. Szeretlek. - adott még egy utolsó csókot.
- Én is szeretlek.
Bementem a terembe, és már a tanár bent volt.. Szerencsére nem elő órát tartott, hanem a holnapi dolgozatról beszélt. Amikor a helyemre mentem, nem tudtam elkerülni Calum pillantását. Rossz érzésem támadt, de nem értem, hogy miért viselkedik így... Leültem Luke mellé, aki nem tudott csendben maradni.
- Szia. - köszönt.
- Szia. - köszöntem vissza, majd kipakoltam a könyveimet.
- Na milyen volt az estéd Mr. Ashton-nal? - mosolygott.
- Erről te honnan tudsz? Elmondta Ash, vagy mi? Ki tudja még? - rohantam le kérdéseimmel.
- Nyugi. Legyen annyi elég, hogy én vittem el. Amint hazaért, már alig állt a lábán, és felhívott, hogy vigyem el hozzátok. - magyarázta - Na de milyen volt? Volt egy kis hancúr?
- Nem fogok beszámolni neked. Sőt senkinek sem.
- Szóval akkor volt. - kezdte...
- Hajj hagynál? Amúgy nem nem volt. - próbáltam suttogni.
- Oké oké. Amúgy meddig akartok várni? Már lassan egy hónapja jártok, de még semmi... Nem értem Ashton miért nem követi Calum példáját..
- Figyelj.. Az ilyen dolgokat nem veled szeretném megbeszélni, és amúgy sem tartozik rád. - mondtam eléggé mérgesen... Nem tudom mi bajom volt, de mérges voltam... És a hasam is fájt..
- Jó van nyugi. - nyugtatott.
- Bocsi.. Csak nem vagyok valami jól.. - mondtam, majd kimentem táskástól a mosdóba.
Hát persze hogy ma kellett megjönnie... Valahogyan átvészeltem egy kisebb hasfájással a napot, majd kettő előtt öt perccel már kint is voltam a suli előtt.
- Hát te meg kit vársz? - sétált oda Michael a parkolóból.
- Neked is szia és Ash-t. - válaszoltam.
- Ja értem. - akkor várjuk ketten.
- Hm? - értetlenkedtem.
- Én Calum-ot és Luke-ot várom. Csak ők egy 10 perc múlva jönnek körülbelül..
- Ááá oké. - mosolyogtam, mire meg is érkezett a várva várt kocsi és a személy.
- Sziasztok. - szállt ki a kocsiból.
- Szia. - ugrottam a nyakába.
- Na mizu akkor mehetünk? - kérdezte.
- Igen.. De szerintem én nem megyek edzésre...
- Miért? Mi baj van? - aggódott.
Miközben beszélgettünk megérkeztek Luke-ék is, így nem válaszoltam a kérdésre.
- Hali skacok. - köszönt Calum.
- Szia. - köszönt Ashton, majd én kibújtam karjai közül. Ashton kicsit furcsán nézett rám, majd kinyitotta a kocsiajtót, hogy szálljak be, és már el is köszöntünk.
- Na szóval mi is a baj? - tért vissza.
- Semmi... Csak egy kicsit fáj a hasam... - válaszoltam.
- Megvan? - kérdezte kicsit halkabban.
- Igen.
- Értem.. Akkor pihenj, hátha elmúlik. Majd este talán még beugrok.
- Nem muszáj... Szerintem hamar lefekszek, és reggel majd a tesómmal bemegyek a suliba.
- Biztos?
- Igen. Nem akarom, hogy miattam akkor felkelj. Pihenj nyugodtan..
Az út többi részében csend volt a kocsiban. Leparkolt a házunk előtt, és volt olyan kedves, hogy kinyitotta az ajtót is. Amint lassacskán kiszálltam a kocsiból, hirtelen összeestem.
- Héj héj héj jól vagy? - kapott el.
- Öhm.. igen. Csak... kicsit megszédültem...
- Rendben. Figyelj holnap így nem mehetsz suliba. Menj el anyukáddal az orvoshoz.
- Oké rendben..
Lassan besétáltunk a házba. Leültem a kanapéra, majd a nap többi részében pihentem. Ashton és anya még beszélgettek egy kicsit, mivel hallottam valamennyit...