17.

Hi everyone!

17. rész it's here. Good reading. Love ya. Komizni pipálni. :* Utóirat: bocsi, hogy csak most raktam fel... őszintén elfelejtettem, hogy ma hanyadika van.... 

Xoxo: ~ Sophie ~

Chapter Seventeen

Emotional roller coaster

Skyler Summer

A szombat többi felét valahogyan átvészeltem. Este amikor még világos volt egy kis stressz levezetőként elmentem futni. Vittem head-set-et is, hogy hallgassak egy kis zenét. A parkba mentem futni.. Egy csendes részére. Nagyon jól esett... 8-ra haza is értem, majd zuhanyozni mentem. Amikor végeztem, megtörölköztem, majd magamra tekertem a törölközőt, és kimentem a fürdőből. A szobámba le volt kapcsolva a villany, mivel én kapcsoltam le. Mielőtt felkapcsoltam volna a villanyt, gondoltam, hogy felöltözöm. A gardróbhoz sétáltam, kikerestem a pizsamámat. Levettem a törölközőt, és felöltöztem. Az alsóneműt sikeresen felvettem, de a póló kifogott rajtam. Megtekeredett a hátamon. Muszáj voltam vele szenvedni.

- Hadd segítsek. - igazította meg a pólóm valaki. 

- Ha! - ijedtem meg majd meg is fordultam. 

- Nyugi. Boldog évfordulót. És beszéltem a menedzserrel. Holnap már a reggeli hírekben biztos benne lesz, hogy Gemma-val csak színleltünk, és már másé a szívem. - láttam meg Ashton-t.

- Te mióta vagy itt? És mit keresel itt? - kérdeztem. 

- Hozzád jöttem tisztázni az ügyet, és úgy 10 perce jöttem. Hallottam, hogy a fürdőben vagy, így megvártalak. - magyarázta.

- Bocsi... de ez nekem nem megy.. Nem is szóltál, hogy mi a helyzet, és most azt hiszed, hogy ilyen könnyen megbocsátok? - kezdtem.

- Nem.. Nem hiszem azt, csak eljöttem, hogy elmondjam, mert.... Mert Szeretlek, és valahogy te más vagy mint a többi lány.. Érzelmileg más.. 

- Csak ennyiért jöttél? - kérdeztem.

- Igen.. vagyis nem.. Ma van az évfordulónk... délutánra szerveztem egy kis ezt azt, de le kellett mondanom, mivel összevesztünk... 

- Értem. Sajnálom. De Ashton... - fojtattam, de már egy könnycsepp kimerészkedett szememből - Ez nem az első, hogy megint Gemma-ról van szó... Szerintem tartsunk egy kis szünetet. Ez nem szakítás, csak egy kis szünet... Távol egymástól... Egy pár napra szól.. át kell hogy gondoljam a mostani napokat. 

- Rendben akkor jó éjt. Hívj ha már átgondoltad. - mondta, majd lassan el is tűnt. 

- Jó éjt. 

Elég nehéz döntés volt, hogy ezt mondtam. Már nem az első hogy Gemma-ról és róla van szó. Ha szakítottak, és nem is kedvesen, akkor vagy hagyják békén egymást, vagy jöjjenek össze újra... Nem értem Ashton-t. Vasárnap volt egy kis kerti-party nálunk.. 

 Apa a munkatársainak rendezte... Maddy-vel találkoztunk egy nagyon régi barátunkkal. A neve Josh Jared. 

- Josh? Te vagy az? - fogtam meg a vállát. 

- Skyler? Maddison? Sziasztok. Alig ismerlek meg titeket. - fordult meg.
- Hidd el mi is téged. Hogy hogy itt vagy? Apa munkatársa az apád?
- Igen. Meg hát mivel tudtam, hogy ki az apád, gondoltam eljövök a régi barátokkal is találkozni kell. - mesélte.
- Nem kell. Kötelező! - nevetett Mady.
- És hogy vagytok milyen erre az élet? - kérdezte.
- Jól.. Nekünk hát.. mi belecsöppentünk pár életbe, szóval érzelmes... Ti hogy vagytok? - mesélte Maddison.
- Mi is jól. Bár nem volt rövid utunk London-ból ide, de jól.
- Öhm.. Bocsi srácok nekem mennem kell.. Várnak rám.. További jó szórakozást. Sziasztok. - nézett a telefonjára Mads.
- Szia. - mondtuk egyszerre Josh-al.
- Gyönyörű vagy. - mondta Josh.
- Köszönöm.. - mosolyogtam.
- Amúgy mi bánt?
- Semmi. És ezt te honnan tudod hogy bánt valami?
- Sky. Kicsi korunk óta ismerjük egymást, és amikor kijöttél az udvarra, mintha sírtál volna egész este, olyan volt a szemed. De még most is látszik majdnem.
- Jól van... Tényleg bajom van, de erről nem szeretnék beszélni... - hajtottam le a fejem.
- Értem. Be jössz egy picit? Körbevezethetnél a házban.
- Öhm.. Rendben. - mondtam, majd már előre is mentem.
Miután a földszint megvolt, következett az emelt.
- Kezdjük a te szobádban. - mondta.
- Oké. Nekem mindegy.
Felmentünk a szobámba. Kicsit szétnézett, én addig az íróasztalomhoz dőltem.
- Nagyon szép szoba. Akár csak a gazdája. - lépett elém.
- Ne kérlek ne. Barátom van. - mondtam, majd azt vettem észre, hogy az a barát, már az ajtóban áll.
- Nem baj. Nem tudja meg.
- Mondom barátom van, aki itt is van. Szia Ashton.
- Sziasztok. - köszönt - Mondta hogy barátja van. Fogadd el lépj tovább. - mondta nyugodtan.
Én odaléptem Ashton-hoz, és megöleltem. Josh felhúzta a nyúlcipőt, és már itt sem volt. Régi barát, de sokat változott.
- Köszi. - mondtam.
- Ne köszönd. - ölelt meg. Valamiért jól esett.
- Amúgy mit keresel itt? - néztem rá.
- Maddison hívott, hogy jöjjek, mert elvileg idézem: "Szia. Gyere Sky-ék kertje, régi barát, és Sky.." és ezt mindet csak így, aztán meg sem szólalhattam, mivel lerakta a telefont. Így eljöttem.
- Köszi. Jól tetted. - mosolyogtam, majd visszabújtam karjaiba.
- Átgondoltad? - kérdezte.
- Még nem. - motyogtam a felsőjébe.
- Oké. Nehéz nélküled.. Mármint tudni, hogy kétesélyes, és az egyikre nagyobb az esély, mint a másikra.
- Tudom. Nekem is az.. de hidd el ennyi szünet kell. Figyi most van vasárnap. Nekem kell egy határidő, hogy meddig gondoljam át, mivel vagy elfelejtem, vagy nem tudom... - motyogtam még mindig a pólójába.
- Szerda. Éjfélig. Ha addig nem hívsz, akkor úgy veszem hogy vége... Az úgy jó? - tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen.
- Rendben. - egyeztem bele.
- Akkor én megyek is.... - mutatott maga mögé, majd elindult.
- Oké. Szia.
- Szia.
Amint Ash elment, már nem mentem vissza le többiekhez, inkább a szobámban ücsörögtem, pakoltam, stb... Estére csillogott villogott minden. Miközben pakoltam, és takarítottam, persze gondolkoztam is, de nem nagyon tudtam dűlőre jutni. Következő nap a suliban Luke csak kérdezősködött, hogy mi volt, hogy volt, minden rendben van-e, meg ilyenek... Kedden Maddison-al tartottunk suli után egy csajos délután. Elmentünk a plaza-ba vásárolgatni.. Megint vettünk nagyon sok ruhát.. na meg cipőt és táskát. Igaz én nem nagyon szeretek így plaza cicáskodni, de most valahogy az volt.. Este zuhanyzás után amikor befeküdtem az ágyba, még kicsit gondolkoztam Ashton-on. Mi is legyen vele? Végig gondoltam, miket mondott, és csinált... Nem sokra jutottam. A szerdai napom sem volt semmi. Délután 5-től edzés volt. Most az edző nagyon rossz formájában volt, így 6 kör bemelegítő futás után, önálló nyújtás, majd egy kis erősítés, és az utolsó 15 percben játék volt... Fél hétre végeztünk is, és még utána ott lezuhanyoztunk, majd hazamentünk. 7 után már otthon is voltunk. Vacsora nyolckor... Most kivételesen le kellett menni az étkezőbe... Anya meg apa bejelentették, hogy el fognak válni. Tízig erről volt szó, miközben ettünk. a hosszúra sikeredett vacsora utén úgy éreztem, hogy még le kell zuhanyoznom. Mire kijöttem és felöltöztem 11 óra volt. Még gyorsan nekiültem lefirkantani a házit... Ami beletelt egy fél órába, és mire végeztem az elpakolással, bepakolással háromnegyed tizenkettő volt. Akkor ugrott be, hogy Ashton-t ha nem hívom fel, akkor szakítottunk, ha meg felhívom akkor megbocsátok neki. A telefont a kezembe vettem, tárcsáztam a számát, de még néztem egy kicsit a képernyőt, hogy biztosan jól meggondoltam-e. Pontban 11:59-kor megnyomtam a zöld kis ikont, és a fülemhez helyeztem a készüléket.
- Haló? - szólt bele Ashton, fáradtan.
- Szia. - köszöntem.
- Azt hittem, már nem fogsz hívni... - hallatott egy megkönnyebbült sóhajtást.
- Éjfélig volt a határidő. - mosolyogtam, bár tudtam, hogy nem látja.
- Akkor vége a szünetnek? És most már találkozhatunk? - kérdezte.
- Igen. És bocsi hogy felébresztettelek.
- Nem ébresztettél fel. Csak fáradt vagyok, és zuhanyzok. - nevetett.
- Ja.. Az még jobb.
- Figyelj. Holnap suli után elmehetnénk akkor valahova...
- Öhm.. Rendben. És hol lesz az a valahol? - kérdeztem.
- Meglepetés. Na de akkor holnap érted megyek a sulihoz... Jó éjszakát.
- Rendben. Jó éjt.
Aznap este viszont attól még hogy Ash-el rendeződtek a dolgok, anya meg apa el fognak válni... Ez szomorú.. És azt sem tudom, hogy én hol leszek. Megyek vissza anyával Londonba, vagy maradok apával, és a többiekkel itt Sydney-ben.
Reggel alig bírtam felkelni. Kivételes módon Maddison fél hétkor már kukorékolt.. nálunk..
- Na szia szia. Ki az ágyból gyerünk. Hallottam hogy tegnap beszéltél valakivel éjfél körül. - rontott be a szobámba.
- Szia. Már fent vagyok. Most szeretném megkeresni a ruhámat, amit fel akarok venni.
- Az jó. De valamire válaszolj. Kivel beszéltél tegnap? - kérdezte.
- Azt hogy a francba tudtad meghallani? - lepődtem meg.
- Öhm... nyitott ablaknál mit nem hallasz meg?  Főleg akkor, ha a másiké is nyitva van.. - nevetett.
- Öhm.. oké.
- Na és kivel beszélgettél? - tette fel kérdését újra.
- Irwin. - mondtam, csak a vezetéknevét.
- És mi volt? És most szakítottatok vagy mi van veletek? - kutatott a gardróbomban.
- Nem. Pont hogy az volt a feltétel vasárnap, hogy szerda éjfélig kértem gondolkodási időt, mert ha nem hívtam volna fel, akkor szakítottunk volna... És felhívtam...
- Értem. És még nem aludt vagy valami ilyesmi?
- Nem.. Zuhanyzott. - kuncogtam.
- Tényleg? Huh jókor hívtad... És tessék. Ezt veszed fel ma. - találta meg a mai ruhámat, plusz kiegészítőket...

- Öhm.. Ezt a suliba? - kérdeztem.
- Igen. Ma Calum-al megyünk suliba. És suli után pedig elméletileg a srácokkal elmegyünk valahova. Calum szerint.... - mondta.
- Öhm.. Ashton-al elméletileg megyünk valahova. Azt mondta meglepetés, de azért nem számítok arra, hogy veletek tartunk.
- Értem.. Nem baj. Akkor ha meglepetés lesz, hogy hova mentek, akkor is ezt veszed fel, mivel jól kell hogy kinézz, és a kedvenc színe a piros.
- Ezt te honnan tudod?
- Ez köztudott a 5SOS-ról. - legyintett.
- Értettem akkor megyek is öltözni. - mosolyogtam, majd eltűntem a fürdőajtó mögött.
Sikerült elkészítenem magam, majd mire kimentem, már szinte indulni kellett.
- Húh de jól áll.. Na de most menjünk már Calum a ház előtt áll. - mondta majd kezemnél fogva húzott ki az ajtón. Alig tudtam felkapni a táskámat.
- De csinosak vagytok. Suli előtt még visszamehetnénk kicsit az ágyba. - köszöntött minket Calum.
- Neked is szia édes. - bújt hozzá Maddison.
- Ó de cukik vagytok. Na induljunk. - siettettem őket.
- Még várunk valakit. Mit gondolsz miért kellett ennyire kiöltöznöd? És szerinted miért pont én választottam? - vágott egy széles vigyort Maddy.
- Kicsodát? - húztam össze a szemem.
- Itt is vagyok. - ölelt meg valaki hátulról.
- Hm.. Látom szereted hátulról meglepni az embereket.
- Csak téged. - puszilt nyakamba.
- Nem úgy volt hogy délután találkozunk? - fordultam vele szembe.
- Dehogynem. De régen láttalak és nem bírtam várni. - suttogta, majd megcsókolt.
- Na jó kiscicáim gyerünk indulás. - szólalt meg Calum, de Ashton nem engedett. Nyelve belépést kért, amit meg is kapott.
- Öhm... Kiscicák mehetünk? Vagy még nyávogtok itt egy kicsit? - szólalt meg Maddison is.
- Még nyávogunk. - mondta Ash, miközben tartotta velem a szemkontaktust.
- Na jó most már ideje lenne indulni. - húzott ki a szőke "cica" közül Mads.
- Haver. Majdnem szakítottunk, ezt talán csak megérdemeljük! - "háborodott fel" Mr. Irwin.
- Dehogynem.. Majd délután.. Az egész ház a tiétek lesz, mivel hogy Sky és az én szüleim otthon sem lesznek este nyolcig, a tesója a barátnőjénél alszik... ne kérdezzétek... szóval az egész ház a tiétek lesz. Akkor végre elmélyíthetnétek a kapcsolatotokat. - magyarázta Miss Parker. A kocsiba engem beültettek hátra, majd csatlakozott Ashton is. Calum és Maddison ült elől...