18.

Hali srácok!

Itt is lenne a 18. rész.. Kicsit kis képregény lett... De gondolom ezt senki sem utálja... Szóval.. jó olvasást. See ya :D

Xoxo: ~ Sophie ~ 

Chapter Eighteen

Break up 

- Szóval mi is lesz az a meglepetés? - kérdeztem, mikor beültem a kocsiba.

- Igazából nem az a nagyon nagy meglepetés, mivel minden nap ott lehetnél, de azért romantikus. - mondta, majd már indította is a járművet. 

- Oki.. Sokat tudtam meg..  

- Nyugi ne izgulj. 

Nem volt hosszú az út. A partra mentünk. A part egy olyan részére, ahova nem sokan járnak. De lehetett is érezni, hogy tényleg másabb ez a part, mint a másik oldalon.
- Tetszik? - kérdezte.
- Ahamm. - mosolyogtam.
A délutánt ott töltöttük, hülyéskedtünk, és élveztük egymás társaságát...

Calum Hood

- És mi mit fogunk csinálni? Mivel... Skyler-ék a parton vannak, a ház üres... - bújt hozzám Maddison.

- Ez most nem megy... - toltam el. 

- Mi a baj? - kérdezte.

- Semmi... csak most nincs kedvem hozzá. - hajtottam le a fejem, mivel eléggé ismer már ahhoz, hogy ha a szemembe néz, tudja hogy hazudok. Igen most is hazudtam... Igazából már kezd kicsit elegem lenni Maddy-ből. Ha hív akkor ugranom kell, ha ránézek egy másik lányra, vagy beszélek egy másik lánnyal, már féltékenykedik.. Ez engem nagyon zavar... Egyik alkalommal is az volt, hogy az unokatesómmal mozizni mentünk, mivel elég régen láttuk egymást, és összetalálkoztunk vele mozi után, és azt hitte megcsalom.. lejáratott egy fél város előtt...

- Rendben akkor mit csináljunk? - ült le az ágyára. 

- Asszem én most megyek, mivel ma még lesz egy próbánk, és ha minden igaz, Ashton-ak is kell jönnie. - mondtam, majd már mentem is. 

- Rendben.. Szia. 

- Szia. - siettem el. 

Következő nap, vagyis kedden úgy volt, hogy Maddy-ért kell menjek a suli után. 

- Szia. Hát te? - jött oda a kocsihoz Skyler. 

- Szia. Maddison-t várom. Nem tudod mikor jön? - kérdeztem. 

- Ő ma nem jött suliba... És örülök is neki... - állt meg mellettem. 

- Miért? 

- Tegnap durván összevesztünk... És amúgy te sem voltál ma suliba.. szóval honnan is tudnád. 

-  Tudom.. A banda kisebb ügyeivel kellett foglalkoznom, meg gyakoroltam.. Amúgy min vesztetek össze? Ha megkérdezhetem. 

- Rajtad. - nevetett - Igazából azon, hogy mondta, hogy mostanság olyan furcsa vagy, és mondtam neki, hogy biztos csak fáradt vagy meg minden, ő meg "már te is őt véded? Tudod egyszer mellém is állhatnál, meg nem kéne folyton beleavatkozni az én és a Calum életébe".. stb... 

- Komolyan? - kuncogtam. 

- Igen.. És huh amiket mondott.. Nem néztem volna ki belőle... 

- Értem... És tegnap milyen volt a parti randi? 

- Öhm.. Elég jó.. bár nem tudom hogy mennyire bízhatok Ashton-ban... A Gemma-s ügy....ek után.. Nehéz lesz.. 

- Értem... Na jó gyere elviszlek.. Meg nem szeretném, hogy az utcán sétáló, és nem a mi sulinkba járó rajongók meglássanak... 

- Öhm.. Rendben. - mondta majd beszálltunk a járműbe. 

- Ma lesz egy próbánk a fiúkkal. Nem jössz le Luke-hoz? - kérdeztem, mielőtt elindultunk volna.

- Öhm.. De persze. Akkor oda menjünk. - mosolygott, majd már ott is voltunk. 

Skyler Summer

Odaértünk Luke-ékhoz. Michael és Hemmo már ott csücsültek a kanapén, a szöszi a laptopjával volt elfoglalva, Mike a gitárjával, így beterítették az egész kanapét csak ketten. Calum leült a kanapéval majdnem szemben lévő fotelba. Nekem maradt a lábam. 

- Ashton mikor jön? Már itt kéne lennie, egy 10 perce. - kérdezte Calum a fiúktól. 

- Azt mondta van egy kis dolga, aztán jön. - válaszolta Mike. 

- Kis szöszike nem akarsz leülni? - szólított meg Lucas. 

- Hova is ülhetnék? - tettem fel A kérdést. 

- Gyere az ölembe. De komolyan. Ashton úgy sem látja. - játszott Cal. 

- Na jó ezt most fejezd be. - mondtam. 

- Miért? Ő is Gemma-val volt, a te tudtod nélkül, akkor te miért ne lehetnél velem? Csak köztük lehet hogy volt több is, de köztük lehet hogy nincs semmi a barátságon kívül. - nevetett tovább a barnácska. 

- Na ülj már az ölébe. Ne hagyd hogy a kiskutyi pofikája és a kiscica szíve szomorú legyen. - állt fel Luke, majd tolt oda Calum ölébe. 

- Ú nehezebbnek gondoltalak. - tette kezét a hátamhoz Cal, hogy hátra ne essek. 

- Tehát kövérnek gondoltál? - húztam fel egyik szemöldököm. 

- Nem nem úgy értettem... - dadogott. 

- Na jó. Én megnézem hogy nem jött-e még meg a pasikád. - ment ki Michael. 

- Én pedig hozok egy kis kaját. - távozott Luke is. 

- Na csak ketten maradtunk. - kezdte Calum. 

- Calum. Ne csináld ezt kérlek. 

- Nem csinálok semmit. - mondta, majd a fejét kezdte az enyémhez közel emelni. 

Valamiért úgy éreztem, meg kell csókolnom, szóval meg is tettem. 

- Ez.. ezt nem szabad lett volna... - dadogtam a csók után. 

- De megtettük. És nem látta senki. Szóval...Nyugodj meg. Nem lesz baj. - kacsintott. 

- De ez baj.. És jönnek Michael-ék.. szóval inkább leszállok. - szálltam ki Calum öléből. 

- Oké oké. Gemma nyugi nem lesz semmi baj. Este majd átugrok oké? Na de most megyek szia. - jött be Ashton, telefonálva, és Mike pedig szerintem a konyhába volt Luke-al. 

- Ez meg mi volt? - vontam kérdőre, amint sikerült észrevennie. 

- Öhm.. Meg tudom magyarázni.. - dadogott.

- Nem.. Nem kell.. Szóval esténként találkozgatsz még mindig Gemma-val, és leugrasz hozzájuk, megbeszélni ezt azt... Ja persze ezt mond egy hülyének, ne nekem.. Jó? Elegem van abból, hogy már megint Gemma... Hallod tudtommal velem jársz, vagyis én vagyok a barátnőd, nem Gemma. - háborodtam fel. 

- Skyler, én.. - próbált szóhoz jutni, de nem engedtem. 

- Nem. Figyi hagyjuk abba ezt az egészet. Szakítok veled. És most léptem.. Úgy is edzésem van nem sokára.. Sziasztok. - szaladtam el. 

Csak szaladtam, és szaladtam... Kifutottam a lelkemet is, de hazaértem... Pihentem egy kicsit, ettem egy keveset, majd összeszedtem a cuccomat, kocsiba ültem, és irány a magánedzés. London-ból a régi edzőm éppen erre járt és felhívott, hogy tartana egy edzést nekem, mivel kíváncsi mennyit fejlődtem, vagy gyengültem. A pályára érve az öltözőben átöltöztem, majd megfogtam egy labdát és míg vártam az edzőmet dekázgattam, játszottam a labdával. Persze a felnőtt fiú csapat a pálya másik végében edzett.. 

- Skyler. Szia. Bocsi hogy késtem, feltartottak. - érkezett meg az edző. 

- Szia Theo. Semmi gond. - álltam fel a fűből. 

- Amint látom a lábtechnikád a régi. Na de bemelegítettél már? Mert ha nem irány két kör futás. - mondta. 

- Igen már megvolt. Szóval kezdhetjük. - mosolyogtam. 

- Rendben akkor irány a benti tornaterem, és erősítünk. - mutatott az épület felé. 

- Erősítés? Theo kérlek... - kérleltem. 

- Nem. Erősítés után jön az igazi londoni foci. - mondta, majd már indultunk is befelé. 

Theo még csak 28 éves volt, és persze nagyon jó képű, de elég jól képzett edző. Lehet vele alkudozni, na meg persze viccelődni, jókat beszélgetni, de ha valami komoly dolog van, akkor ő is komoly. 

- Na akkor mutatom mit csinálj. - mondta amint beértünk, majd már mutatta is.

- Te jössz. - mutatott a szekrény felé.

- Rendben. - húztam ki magam, majd már tettem is a dolgom. 

- Gyerünk Skyler. Ne add fel. - biztatott amikor már látta hogy lassulok. 

Az edzés fárasztó volt.. A londoni edzések keményebbek mint az itteniek. Háromkor kezdődött az edzés, és Theo két órán keresztül kínzott, de jól esett. 5 órakor fáradtan mentem az öltözőbe, majd átöltöztem, és siettem haza. 

Ashton már a ház előtt várt. Azt hitte otthon vagyok. 

- Skyler. Kérlek hadd magyarázzam meg. - jött a kocsimhoz, amikor kiszálltam. 

- Nem Ashton. Eljátszottad az utolsó esélyedet is. Már nem tudok benned megbízni. Nem tudom hogy mit higgyek. Gemma-val legyetek boldogak. Na én mentem, mert most jöttem edzésről, már ha még érdekel. Na szia. - mondtam, majd felszaladtam a szobámba. Vége... Ashton-al mindennek vége... Gemma jobban érdekli.. hiszen mit is vártam? Egy olyan fiú, férfi egy kis londoni lányba szeressen bele, mint én, és még a volt barátnőjét is felejtse el, aki Harry Styles testvére... Na megint egy híres fiú.. Ez nekem sok.. De legalább ahogy néha hallom, anyáék között is majdnem kezd minden rendbe jönni, és lehet hogy nem fognak elválni...
Lassan közeledett az október 31-e, vagyis halloween. A mi házunk sem maradt ki persze a "Csokit vagy csalunk" házról házra járkálásból. Először aki csengetett egy kislány volt, beöltözve boszorkánynak. Másodjára csengettek. A tesóm a kanapén ült, nézte a tévét, én a konyhában segítettem anyának.
- Skyler. Nyiss ajtót csengettek. - kiabált a tesóm.
- Nem is mindegy neked az a két méter. - siettem az ajtóhoz.
- Szia. Gondoltam, hogy még nem vagy felöltözve. - köszöntött egy Luke Hemmings beöltözve Mario figurának, és persze nem jött üres kézzel. Mielőtt mondtam volna bármit már is bejött, és elindult felfele a lépcsőn.