19.

Hali mindenki!

Itt is lenne a 19. rész... Változnak a helyzetek a blogban... Mindenkinek jó olvasást kívánok! Komizzatok pipáljatok.

Xoxo: ~ Sophie ~ 

Chapter Nineteen

The Halloween Night...  

- Szia. Mi van most? - néztem értetlenül.
- Gyere. - mondta, majd persze követtem.
- Mit is szeretnél te most? - kérdeztem.
- Na szóval... Öltözz át, és jössz velem csokit gyűjteni. Halloween van, és bocsi a szerelés miatt, de csak a Calum-ét találtam meg.. - adta ide Calum egyik jelmezét.
- Mi? Muszáj? Semmi kedvem nincs csokit gyűjteni, majd megenni.. Így is tartanom kell magam, a foci miatt... - panaszkodtam.
- Nem.. Nem muszáj hanem kötelező. Alig egy hete szakítottatok Ashton-al, és a suliban is annyira más vagy. Szabadulj fel, és hülyülj! Szóval gyerünk öltözz fel. - tolt be a fürdőbe, és a kezembe nyomta a ruhát.
Nem tehettem mást, átöltöztem. Picit nagy volt, de valahogy állt rajtam.
- Nem nagy egy kicsit? - jöttem ki a fürdőből.
- Nem. Pont jó. Na akkor induljunk. - mondta, majd már kint is voltunk.
Körülbelül a hatodik házba csengethettünk be, amikor összetalálkoztunk Ashton-al, és Calum-al...
- Sziasztok. - köszönt Calum. Mivel háttal voltunk megfordultunk, és mintha belém csapott volna egy villám... Nem nagyon volt kellemes találkozni Ashton-al.
- Hali.. - motyogtam.
- Hogy hogy itt vagytok? - mosolygott tovább Cal.
- Elrángattam... Muszáj voltam... Rossz volt nap mint nap ránézni is... Ti? - mesélte Lucas.
- Ja értem. Mi meg csak együtt lógunk. Mint két egyedülálló haver.
- Egyedülálló? - szólaltam meg én is.
- Maddison-al szakítottunk... De ezt te hogy hogy nem tudod? Hiszem majdnem egy házban laktok. Vagy még mindig rosszban vagytok? - kérdezte Calum.
- Igen... Mostanság még látni sem látjuk egymást. De a szakításotok megmagyarázza az esténkénti.... öhm.. mindegy... semmi. - hallgattam el.
- Oookéé... Na de hagyjuk is az exbarátnős, expasis témákat.. Szóval.. merre voltatok már? Mert mehetnénk együtt. - hozott fel egy új ötletet Luke.
- Én legszívesebben hazamennék... - motyogtam.
- Nyugi.. Jól fogunk szórakozni. - mosolygott Calum, majd Ashton megmutatta a zsákjuk tartalmát.
Volt benne két Jack Daniel's-es üveg.. Persze aminek tartalma is volt. 10 órakor már az utcák kezdtek "kiürülni"... Fél 11-re már minden üres volt, de mi még csengettünk... Egy házba csengettünk éppen, de persze még nem ittunk.. sokat.. Calum és Luke elfutottak, én és Ashton azt nem vettük észre.
- Te hol van a két jómadár? - kérdeztem Ashton-tól, miután megkaptuk a mérges bácsitól a csokit...
- Öhm... Ott szaladnak. - mutatta.
- Na de jó... Ha sprintelünk sem érjük utol őket... - sóhajtottam.
- Biztos nem sokára meglesznek. Skyler.. amúgy megbeszélhetnénk azt a dolgot? - kérdezte.
- Mit lehet azon megbeszélni? Megint bekerült a képbe Gemma, és hogy.. mindegy mondom már le van fixálva. - próbáltam lezárni a témát.
- Értem.. Nem csaltalak meg csak tudd. Gemma beteg volt... és felhívott. - mesélte.
- Oké. - indultam el a fiúk irányába. Amint bekanyarodtam a másik utcába, észrevettem, hogy az egyik bokor mögött eszik a csokikat. Persze Ashton követett.
- Héj ahhoz nem kéne elbújni hogy megegyétek. Mondtam hogy én nem eszek. - nevettem - Amúgy tessék még itt van három tábla milka.
- Köszii. Amúgy ki kér egy kis piát? - vette ki Calum az üveget a zsákjából.
- Na na na.. Nem isszátok le magatokat. - vettem ki a kezéből.
- Na de Skyler! - vinnyogott.
- Figyelj tudom hogy szereted a piát, de Luke már mesélte, hogy utána milyen vagy, és hogy a wc-ben töltöd utána a napot... - figyelmezettem. Ashton kivette a kezemből az üveget, majd Luke-al azt hiszem a part felé vették az irányt.. Nem volt tőlünk messze, ha futnak úgy 10 perc. Gyalog 20.
- Követjük őket? Ha focizol akkor jól is kell futnod. - nevetett Calum.
- Most biztos hogy nem fogok futni.De ha te akarsz akkor menjél nyugodtan. - indultunk el a fiúk irányába.
- Á nem.. Nem hagylak egyedül itt a sötét utcán.
- Oki. - mosolyogtam - És hogy hogy szakítottatok Maddy-vel? Pedig olyan cukik voltatok.
- Hosszú történet...
- Van időnk. Az egész este. - nevettem.
- Jól van akkor. Szóval... dióhéjban annyi, hogy sokat féltékenykedett, és ez zavart nagyon, nem nézhettem rá egy lányra sem, úgyhogy... - mesélte, majd megállt.
- Értem. De mi az miért álltál meg? - fordultam hátra.

- Nem csak amiatt szakítottam vele. - jött oda hozzám, majd az egyik épület falának nyomott.
- Ne Calum. De te Maddison-t szereted. Vagy az elején miért jöttetek akkor össze? - próbáltam kerülni a pillantását, még akkor is ha az ajkunk már majdnem összeért.
- Akkor még nem volt ilyen. És te is ilyen. - suttogta, majd ajkainkat összeérintette.
 Magával ragadott a vágy, és hagytam magam.
- Gyere. - fogta meg gyengéden a csuklóm, majd húzott magával.
Az ő házuk egy köpésnyire volt, vagyis 2 percre, a sarkon túl. Nem volt nála a kulcsa, így pótkulccsal mentünk fel. Ledobta a cipőjét. Követtem én is. Gondolkozni is elfelejtettem, hogy legalább gondolkozzak mit akarhat... Amint a cipőmet én is levettem, a lépcső felé vette az irányt.
- Shh. mindenki alszik. - suttogta, majd intett hogy menjek. Felértünk a szobájába. Kinyitotta az ajtót, majd udvariasan előreengedett. Beléptem, és körülnéztem. Nem lepődtem meg különösebben, mivel olyan volt, mint egy 19 éves zenész fiúnak a szobája. Amint ő is bejött, halkan bezárta az ajtót. Megfordultam, mivel nem hallottam, hogy az után mit csinált, nagyon csendben volt. Kipakolta a telefonját, és a csokikat a zsebéből, majd elém lépett, és újra megcsókolt. Ez úttal már nem engedett, lassan tolt hátra felé, én meg persze lépkedtem. Elérve az ágyat csak hátra kellett dőlnöm.
- Skyler. Én szeretlek. - suttogta, miközben próbált megszabadítani ruháimtól.
Nem mondtam semmit.. Nem mertem kimondani ami szinte égette a nyelvem. Azt hogy "Én is szeretlek." . Igen. Mert jelentett nekem Calum valamit. Valami jót. A pólóját még magától levette, de a nadrágjától én szabadítottam meg....

Reggel felébredtem. Azt hittem otthon vagyok, de amint kinyitottam a szemem, megpillantottam az ismerős, bár ismeretlen szobát, és a mellettem fekvő Calum-ot. Nem akartam felkelteni, de viszont a ruháimat fel akartam venni. Amint elkezdtem mocorogni, felébredt ő is.
- Jó reggelt. - mosolygott. Reggel annyira édes ahogyan fáradt képpel lassacskán ébredezik.
- Jó reggelt. - köszöntem vissza. Mivel még nem ültem fel az ágyon, csak feküdtem, és néztem a plafont.
- Neked.... a tegnapi volt... - kezdte.
- Az első? Igen. - suttogtam.
- Értem. És milyen volt? - kuncogott, majd magához húzott, és átölelt.
- Jó. - mosolyogtam.
- Csak jó? Hiszen én vagyok a szexisten! Ha velem szexelsz akkor annak csodásnak kell lennie! - váltott át igazán Calum-ba.
- Csodás volt. - pusziltam meg - Örüljél.
- Ezt most azért mondtad, hogy halljam tőled is, vagy tényleg?
- Tényleg. Amúgy mit fognak hozzánk szólni a többiek?
- Nem tudom, de ha valami rosszat, akkor nem is fog érdekelni. Ma lesz egy próbánk kettőtől. Eljössz?
- Ma? Hiszen ma vasárnap van.
- Tudom.. Tegnap is lett volna, de Michael elutazott, és ma jön haza. Szóval eljössz? És akkor ott el is mondhatnánk...
- Elmenni elmegyek, de egyelőre ne mondjuk el, mivel Maddy-vel helyre kell még hoznom mindent.. - kezdtem, de félbeszakított.
- Ma már hívott. 10 óra van.. 8 körül csörgött a telefonod, azt hittem ébresztő, és kinyomtam. - vigyorgott.
- Komolyan? Hogy hiheted arra, hogy ébresztő? Ki volt írva mint mindig, hogy Maddison, és még kép is volt hozzá.
- Jól van na. Nem ismerem a telódat. Na de éhes vagy, vagy még pihenjünk egy kicsit? - dörgölődött hozzám.
- Öhm.. Lehetek éhes?
- Legyél. Mit kérsz?
- Azt hogy pihenjünk. A tegnapi este fárasztó volt, és utána még te is, de lelkileg feltöltődtem... - meséltem.
- Hm? Lelkileg feltöltődtél? - vágott értetlen arcot.
- Mindegy.. Ehhez túl kicsi vagy. - "intettem le".
- Jaa! És idősebb vagyok nálad öhm..... Nyolc hónappal. - védte meg magát.
- De olyan az arcod és néha a hangod is, mint egy most született kutyusnak. - nevettem.
- Tudom... - vigyorgott.
- Calum. Kivel beszélgetsz? - hallatszódott kintről egy női hang.
- Senkivel. Most telefonáltam.
- Anyukád? - suttogtam. Ő bólintott egyet.
- Ja oké. Bemehetek? - kopogtatott egy kicsit.
- Öhm.. Pillanat csak felöltözök. - kiabált ki Cal.
- Hova menjek? - tátogtam, de ahogy láttam megértette.
Mutatta, hogy az ágya alá, én meg persze be is bújtam, de a ruháim ott maradtak a földön. Ahogy láttam, még gyorsan felkapkodta őket, és valahova eldugta, majd magára kapott egy felsőt, és egy sortot.
- Gyere.
- Jó reggelt. Ma akkor hánytól lesz próbátok? - jött be Mrs. Hood.
- Kettőtől.
- És meddig?
- Nem tudom.. Miért? - kérdezett vissza a fiú.
- Mert ma este jön haza Mali Koa. Szóval jó lenne ha itthon lennél nyolcra.
- Nyolcra? De..
- Nincs semmi de. Vagy talán fontosabb dolgod van? Barátnő? Vagy micsoda? - kérdezte Joy. Fejben szinte imádkoztam, hogy azt mondja, hogy nem. De szerintem nem is tudta mit válaszoljon, mivel csend lett hirtelen.
- Na Calum? Milyen elfoglaltságod van? Barátnő? - kérdezte újra édesanyja. Mivel mind a ketten az ágyon ültek, így megfogtam Calum bokáját, és kicsit megszorítottam, tudatva vele, hogy nem. Vagyis próbáltam...
- Öhm. Nem persze hogy nem. Nincs most barátnőm.
- Rendben akkor ma este nyolcra légy itthon. - mondta, majd felállt és kiment az szobából. Calum az ajtóhoz futott, és becsukta, és a kulcsot is ráfordította. Kimásztam az ágy alól, és akkor vettem csak észre, hogy csak fehérnemű van rajtam.
- Szexi vagy. - nevetett halkan.
- Köszi. Na add csak vissza a ruháimat. A szüleim ki lesznek akadva, hogy hol voltam egész este. És tényleg vissza is hívom most Maddy-t ha nem baj. - fogtam meg a telefonom.
- A ruháidról szólva, amikben jöttél, azt anyum kivitte, mivel az enyémek.. Gondolom Luke adta, mivel csak azt találta. Szóval vagy maradsz, és a tesómtól kérünk ruhát, meg persze azt is hogy fedezzen, vagy kénytelen leszel beérni az enyémmel. - mondta.
- Jó lesz a tiéd. - mondtam, majd már telefonáltam is.
Párat csörgött, majd felvette Maddy.
- Szia Mads. Hívtál.. Csak most keltem fel. - kezdtem.
- Szia. Figyi, nem tudom hol voltál az éjszaka, de fedeztelek, anyudéknál, és azt szeretném, hogy fejezzük be ezt az egész veszekedést.
- Szerintem is fejezzük be, és köszi...
- Tényleg hol is vagy most, hogy este nem aludtál itthon? Csak nem kibékültetek Ashton-al? - kérdezte, de mivel ki volt hangosítva, és Calum a ruhái között keresgélt, és meghallotta.
- Öhm.. Nem.. egy havernál aludtam. - rögtönöztem, mire Calum-nak el kellett tüsszentenie magát.
- Ez ki volt? Az az állítólagos haver? Nagyon ismerősen tüsszög.. Mintha már hallottam volna... Na de mindegy. Figyi mikorra leszel itthon?
- Csak estére. - válaszoltam, majd megcsörrent Calum telefonja is, mire én kikapcsoltam a kihangosítást, mert Maddison elég sokszor hallotta már a fiú hangját.
- Rendben. Akkor szia.
- Szia. - köszöntem el.
Calum Luke-al beszélt volt olyan kedves és ő is kihangosította, vagyis igazából azért, mivel még mindig a ruhái közt turkált:
- Szia mondd. - kezdte Calum.
- Szia. Mi lett veled az este? És Skyler-el? Csak úgy eltűntetek. - kérdezősködött Luke.
- Öhm.. Ti tüntetek el, és én hazajöttem, Skyler-ről pedig nem tudok. - rögtönzött a barna.
- Ashton mindjárt felhívja akkor.. Hogy azért legyünk biztosak abban, hogy nincs semmi baja.
- Rendben. - legyintett Calum, de az nem jutott el az agyáig, hogy a telefonom a kezemben, és nem éppen van lenémítva. Már csörgött is. Nem tudtam mit csináljak.
- Calum. Mi csörög ott a háttérben? Az olyan mint.. Mi várj! Skyler ott van nálatok? - váltott át Luke hangja meglepődöttbe.
- Nem nincs. Ez....
- De ott van. Hallottuk már mindannyian a telefonja csengőhangját. Akkor este is ott volt nálatok? És akkor ti..? Huh haver ezt főképp tőled nem vártuk volna.
- Héj várj. Kérlek ne mondjátok el senkinek. Így is a rajongók úgy tudják, hogy már nem járok senkivel egy hete, és szeretném ha így is maradna. - kérlelte őket Cal.
- Rendben. De Ashton-al lesz egy pár megbeszélni valótok, na meg Maddy-vel is.
- Maddy-nek sem szeretnénk elmondani...
- Haj haj rendben, de ezt még délután megbeszéljük! Délután akkor 2, és nálunk.. Sziasztok.
- Szia.....