22.

Hey everybody!

Meghoztam a 22. részt is. Ha szeretnétek, kérhettek plusz részeket, vagyis előzményeket, csak írjátok le hozzászólásba. Szívesen írok, és ezáltal ismertetem jobban a történetet. Jó olvasást. Love ya! 

Xx: ~ Sophie ~ 

Chapter Twenty-two 

He knows, but he love me.... 

- Annyira rossz ez az egész...
- Tudom..
- Nagyon rossz, hogy nem mondhatom meg neki.. szinte fojtogatom így.. És.. - akadt el a szavam, és a könnyeim utat törtek maguknak.
- Nyugi. Nyugodj meg Sky. Nem lesz semmi gond. Amikor ideje lesz annak, elmondjuk. Tudom hogy nehéz. Nekem is az. Hiszen Ashton-on látszik, ahogyan rád néz.. szeret téged. De nem tudom, hogy mi volt az a Gemma-s sztori, de már nem is nagyon érdekel... - szorított magához.
- Jaj, na az nem hiányzik.. Visszagondolva, jó volt Ashton-al, meg minden, de Gemma... Na ő nem kellett volna.. De ha ő nincs, akkor most te sem lennél.
- Tudom. Szeretlek. Nem akarlak elveszíteni. - simogatta a hátam, de én még mindig csak sírni tudtam.
- Ne mondd ezt. Párszor már hallottam, és mindig elvesztettem mindenkit. - szipogtam. Eltolt magától, a szemembe nézett, és megcsókolt.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek.
- Mi folyik itt? - nyitott be hirtelen Luke.
- Semmi. -törölgettem arcomat.
- Ja bocsi. Lelkizés. Akkor már megyek is..
- Ne. Maradj. Csak beszélgettünk.
- Calum. Valami lelkizés biztos volt itt. Van szemem, mivel Skyler a karjaid közt sírt. Könnyes a vállad.
- Csak beszélgettünk... egy kicsit.. - próbálta rövidre zárni Cal.
- És ugye nem szakítottatok? - kérdezősködött aggodalmaskodva a szöszi, ami meglepett egy kicsit.
- Ki nem szakított kivel? Amúgy jó reggelt. - lépett be vidáman Ashton.
- Csak Luke kérdezősködik a barátnőm iránt, de még együtt vagyunk. - próbált mosolyogni.
- És Skyler-nek mi a baja? Miért sírtál? - jött oda hozzám Ash.
- Csak örülök... vagyis csak megríkattak a fiúk, így reggelre.
- Ja értem. Szólj ha már nem bírod. - mosolygott.
Reggeli után Michael-nek támadt egy ötlete, vagyis, hogy menjünk el golfozni. Nekem nem nagyon volt kedvem, de Ashton-nak sem. Összepakoltak, és mielőtt elindultak volna, egy nehéz pillantást vetett rám Calum, majd elmentek. Még csak reggel 10 volt. Ashton-al ketten maradtunk a házban. Mivel nem volt neki olyan sok mondani valóm, leültem a kanapéra, és a telefonomat kezdtem el nyomkodni.
- Mi van veled? Mostanság már alig beszélünk. - ült le mellém.
- Semmi...
- Láttalak az este Calum-al... Hogy ti ketten...
- Hm? - sápadtam le.
- Le akartam menni, de a lépcsőhöz érve megláttalak titeket. Nem volt annyira sötét. És amikor visszaszaladtam, arra fel kelt valaki, és lement.
- Az Maddison volt. És Ashton.. én.. sajnálom, de... egyik dolog jött a másik után, és mi meg már szakítottunk, és...
- Nem kell magyarázkodnod. Te is mondtad szakítottunk. - mosolygott, amin meglepődtem.
- Köszi. - sóhajtottam - De kérlek ne mond el ezt Maddison-nak..
- Rendben nyugi nem fogom. És mióta vagytok együtt? - fojtatta, még mindig pozitívan.
- Öhm.. Halloween estére emlékszel?
- Aha.
- Amikor Luke-al elszaladtatok, Calum-al... hát.. közel volt a házuk.. és..
- Értem..
Ez után abba maradt a beszélgetés, egy kis időre. Megint elkezdtem nyomkodni a telefonom. Üzenetet írtam Calum-nak.

" Szia. Ashton tud rólunk. "

" Mi van? Elmondtad neki? "

" Nem. Este meglátott minket. De nem haragszik, majdnem hogy örül is. Ti hogy szórakoztok? "

" Jól.. Idenézz: 

" Cuki. Ahogy látom Luke pózolós kedvében van. De, jó szórakozást akkor. "

" Köszi "

- Skyler.
- Hm? - pillantottam fel.
- Sajnálom.
- De mégis.. - kezdtem el, de közelebb hajolt, és megcsókolt.

- Ezt még is miért? Ha már tudod, hogy együtt vagyok Calum-al, akkor miért? - kérdeztem értetlenül.
- Mert még szeretlek. Tudom nem változtat semmin.. De szeretlek.
- Ez akkor sem jó így. - szaladtam fel a szobába.
A csók eszembe juttatta az Ashton-al töltött időt.. Nem kellett titkolózni, nem haragudott érte senki.. de megcsalt...Csak feküdtem az ágyon, és bámultam a plafont.. Egyszer csak lecsukódott a szemem, és elaludtam...

- Ti meg mit csináltok? Skyler? Hogy tehetted ezt?
- Várj kérlek!
- Nem. Ez már sok. Tehát ezért nevetgéltek és sutyorogtok mindig! Skyler én már nem ismerlek. Mióta van ez a dolog?
- Halloween-kor... amikor a srácokkal elmentünk.. és..
- Várj. Azon az estén.. Azt mondtad osztálytársnál, vagy hol leszel! Tehát akkor kezdődött? figyelj csak. Most november vége van lassan. Egy hónapja csináljátok ezt az orrom előtt, de a hátam mögött?!
- Maddison kérlek beszéljük ezt meg!
- Maddison. - szólalt meg a Calum is - Értsd meg őt szeretem. Nagyon sajnálom.. Én húztam bele ebbe az egészbe.. Én tényleg nagyon..
- Ezt nem bocsájtom meg. Utállak titeket! Téged is Skyler!! Gyűlöllek!

Hirtelen felriadtam. Calum rázogatott.
- Ébredj. Héj cica.
- Hm? - nyitottam ki a szemem.
- Jó reggelt kiscica. - mosolygott.
- Délután négy óra van?! - néztem rá az órára.
- Nem baj az. - takarózott be.
- Maddison? - tértem igazán magamhoz.
- Maddison már elment. Hívták otthonról, hogy a tesója bekerült a kórházba... - mászott rám.
- Héj nem kéne vigyázni Ash-el? Ő még nem tud rólunk.
- Dehogynem. Huh jó fáradt lehettél, vagy vagy is. Te is írtad nekem sms-ben. - mutatta meg telefonját - Meg már beszéltem is vele. Tényleg nem haragszik.. Kicsit szomorúnak tűnt, de nem haragszik.
- Tényleg... Kicsit tényleg fáradt vagyok. - dörzsöltem meg a szemem.
- És mindenhez fáradt vagy? - csúszott egy pimasz vigyor az arcára.

- Hát attól függ. Amúgy nekünk nem kéne menni?
- Hát Luke biztos nem haragszik ha még egy órácskát maradunk... - kezdett puszilgatni.
- Skyler ébreszt... Óh bocsi srácok. Nem tudtam hogy már bent vagy Calum.. - jött be Michael.
- Neked is szia. - mosolyogtam, mintha nem történt/történne semmi.
- Azért jöttem, mert Luke-nak a szülei telefonáltak, hogy egy fél óra múlva itthon vannak.. És csak fel akartam ébreszteni Skyler-t, mivel igaz ez vendég szoba, de a szülei nem vennék jó néven, hogy egy lány alszik a szobájában.. szóval.. De akkor inkább megyek.. Fél órátok van. - kacsintott, és távozott.
- Köszi hogy szóltál. - nevetett Calum. - Na akkor csak egy fél óránk van. - fojtatta.
- Majd este.. Nálunk.. Nekem még ma tanulni is kéne...
- Nem úgy van hogy már leérettségiztél? És csak azért jársz be, mivel kell az igazgatónőtől az ajánlás a fősulira?
- De.. de attól még a házi az házi. - mosolyogtam.
- Hm.. Akkor gyere. És segítesz nekem is házit csinálni. - állt fel az ágyról.
- Neked? De te elég jól tanulsz.
- Aha.. De a matek nem nagyon megy.. Na meg a töri sem....
- Haj haj.. Rendben.. De tanulás lesz. Keményen.
- Huh.. Rendben. - nézett végig rajtam, majd beharapta a száját.
- Na akkor összepakolok, és 10 perc múlva lent találkozunk. - toltam ki az ajtón.
Amint kilökdöstem, bezártam az ajtót, felsóhajtottam egyet, és pakolni kezdtem. Eszembe jutott az "álom" amiből Calum rázott fel.. Elég rossz volt... De Maddison mit mondana, ha megtudná, hogy a volt pasijával járok? Ashton nem akadt ki.. De mondjuk Maddy sokkal másabb mint ő.. Amíg ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, sikeren összepakoltam, és már indultam is le a lépcsőn. Nem vittem sok cuccot, így nem kellett cipekedni.
- Na végre hogy itt vagy. Calum kint van.. Már nagyon hiányol. Nem tudom hogy csinálod, de teljesen ki van, ha nem vagy vele. - állt nekidőlve a falnak Mike.
- Én sem tudom. Csak élek. - mosolyogtam.
- Hölgyem. - nyitotta ki az ajtót az "úriember".
- Köszönöm.
- Skyler. öhm.. Szia. - hessegette el a körülötte lévő füstöt.
- Te cigizel? - kérdeztem.
- Öhm.. Igen.. De nem akartam, hogy megtudd.
- Nem haragszok.. Én is szoktam.. nagyon ritkán... de most mondtam először valakinek... vagyis neked... - húztam el a szám.
- Köszi. - mosolygott - Na de induljunk....

***

-...Miben segíthetek még a törin, és a matekon kívül? - zártam be a könyvet.
- Hát egy pár dologban még igen. - feküdt rám.

- Oké.. Abban jó vagyok.. Vagyis még nem jött panasz.
- Max a pimaszságodért jöhetne panasz.
- Tudom. Nem vagy egy kis angyal.
- Amúgy Maddy itthon van? Ugye nem jöhet be? Mivel elég kínos lenne.. - kezdett aggódni.
- Nem. Anyáékkal megbeszéltem a dolgot.. Vagyis csak mondtam, hogy tanulni akarok, és senki se zavarjon, és ha valaki keres nem vagyok itthon. Szóval.. Meg a szobaajtó is be van csukva.. És a roló leengedve. Tényleg mennyi az idő?
- Oké. Megnyugodtam valamilyen szinten, és nyolc óra negyvenhat.
- Meddig maradsz?
- Hm... Olyan éjfél, egyig. Nincs itt semmim.. Szóval.. Meg Maddison is..
- Oki. Holnap úgy is vele akarok suliba menni.
- Rendben.. De most velem vagy...