23.

Halihó srácok! <3

Ez a rész kicsit rövidebb lett a szokásosnál.. tudom.. de ilyennek is kell lennie. :D Love you. 

Xx: ~ Sophie ~ 

Chapter Twenty-three

Fracture or sprain?

- Kész vagy már? Hahó? - dörömbölt Maddison a fürdőajtón.
- Igen kész. - nyitottam ajtót.
- Indulhatunk?
- Igen.
Ma gyalog mentünk suliba. Egy fél óra volt kb.. Maddison egész úton, csak mesélt, és mesélt és mesélt... Persze az volt a jó, hogy Calum-ról, de viszont vele kapcsolatban, mindig azt mondta, hogy szereti még, és ma beszélni akar vele, meg minden.
- És ugye azt nem felejtetted el, hogy barátnője van? - kérdeztem.
- Nem. Persze, hogy nem.. De azért több ideje ismerjük egymást.. - legyintett, majd beléptünk az épületbe, amit minden diák legszívesebben elkerült volna messziről.
- Ki tudja.. Nem ismered a lányt...
- Tényleg.. Még nem is beszélt róla. Pedig ezt azért ő igaz nem nagyon, de hangoztatni szokta. Majd megkérdezem tőle. - értünk be a terembe.
A nap elég kemény volt.. Fizika, biosz, matek, földrajz, töri, angol, és egy tesi.. Tesi órán fociztunk.. a fiúkkal.. És hát sikerült "összeütköznöm"  az egyikkel, és az orvosiban kötöttem ki. Ez volt, úgy óra közepén... Csengő után, az egyik lány segített visszabicegni az öltözőbe, ott nagy nehezen átöltöztem, majd Maddison segítségével elindultunk haza. A suli kapuján alig hogy kimentünk, Maddison ott is hagyott...
- Mindjárt visszajövök.. Ott van Calum.. Beszélek vele. - szaladt el.. persze próbáltam utána bicegni.
Amint odaért Calum mögé, megbökte a vállát, Calum megfordult, Maddy pedig megcsókolta. Azt hittem, hogy bennem egy világ tört össze. Persze közben próbáltam nem megállni, csak bicegni... Nem akartam, hogy akik látnak, azok valamit is gondoljanak. Mire pont a "csók végére" értem oda.
- Maddison.. Nekem.. nekem van barátnőm. És őt szeretem. - tolta el magától Calum.
- És amit azelőtt mondtál? Hogy talán még lehet köztünk valami? - nyögte ki szinte már sírva Maddy.
- Azóta más lett a helyzet... Barátnőm van mondom. És te is tudod. És én őt szeretem. - pillantott rám egy nagyon picit a fiú.
- És akkor ha nagyon szereted, akkor tudhatom is hogy ki az? - "háborodott" fel Mads.
- Nem szeretném hogy tudják. Főleg a rajongók nem. És ez rád is tartozik. Nem vagy rajongó, de elég, ha csak én tudom, meg ő.
Amint ezt kimondta Calum, Maddison elszaladt, és otthagyott...
- Skyler. Tudod sosem tennék ily...
- Tudom. - vágtam a szavába - De kérlek ne csináld ezt többé. - suttogtam.
- Jó. Amúgy hogy van a lábad?
- Fáj.. És gyalog jöttünk.. Szóval.. Biceghetek haza. - próbáltam mosolyogni, de nem nagyon ment, a fájdalomtól... Mintha a lábamat törték volna ki.
- Gyere én Ashton-al megyek. Hazaviszünk. A parkoló másik végén áll. - mutatta.
- Rendben köszi.
- Neked bármit. Na gyere add a kezed. - tette a kezemet a vállára, és segített járni. Nagyon kedves volt.
- Ugye ez nem fog másban akadályozni? - kérdezte.
- Mármint miben? - mosolyogtam, ezúttal őszintén.
Körülnézett, hogy nincs-e a közelünkben senki, és mondta:
- Este az ágyban.
- Hogy te mindig csak erre gondolsz! - próbáltam halkan mondani, persze nem haragudtam rá.
- Bocsi. De túlságosan vonzol.
- Nem tudom. Lehet hogy fog.. És muszáj leszel kibírni.
- Na ne már.. Óh Szia Ash.
- Sziasztok. Mi történt kis focista?
- Tesin karambolozott az egyik fiúval. - nevetett Cal.
- Nagyon vicces de tényleg. - néztem komolyan.
- Na jól van. Gyere segítek beszállni, te meg ne röhögj. - segített Ashton.
Otthon kiraktak, de Calum szerencsére bekísért. A tesóm volt csak otthon.. Na meg Maddison, és az ő tesója.. June.
- Sziasztok. Na veled meg mi történt kuku? - segített a másik oldalról Nate.
- Karambolozott tesin, egy fiúval.. És kuku? - válaszolt helyettem Cal.
- Igen kuku. Így szokott hívni..
A lenti szobába kerültem be.. Vagyis a vendégszobába. Nate szerint eltört, de az orvos mát úton volt.. Calum is megvárta, amíg megjön.
- Amúgy Nate Summer. - nyújtotta a kezét.
- Calum Hood. - fogtak kezet.
- Ti együtt vagytok, hogy így jöttetek, vagy..? - érdeklődött a tesóm.
- Nem. Csak osztálytársak, és nagyon jó barátok vagyunk. - válaszoltam.
- Ja értem. Na ahogy hallom megjött az orvos...
~Percekkel később~
- Egy röntgen biztosabban ki tudná mutatni, de igen nagy a valószínűsége, hogy a Skyler-nek a térdkalácsa megzúzódott, és nagyon nagy szerencséje lenne, ha az ínszalagnak semmi baja nem lenne, de semmi biztosat nem tudok mondani. - közölte az orvos.
- És focizni leghamarabb mikor tudok? - sürgettem.
- Először tessék meggyógyulni, lábra állni, aztán jöhet szóba, a még nem teljesen túlterhelésig tartó futás, foci. - válaszolt doktor úr.
Nate kiment anyának telefonálni, hogy jöjjenek haza. Calum az orvos, és én maradtunk.
- És doktor úr ez a törés akadályozza a járáson kívül valamiben Sky-t? - kérdezte Calum. Szerintem nem kellett volna.. Fura ezt így egy orvostól megkérdezni.. na meg hát azért....
- Mármint miben? Pontosítson kérem.
- Hát.. öhm.. a..
- A szeretkezésben?
- I..Igen..
- Csak annyit kérek így ezzel kapcsolatban, ha lehet ne nagyon terheljék a lábát. A térdkalácsa lehet hogy eltört, vagy lehet, hogy kificamodott. Ha kificamodott, akkor jobbik esetben van, mivel ahogy láttam, akkor nem fog fájni annyira, ha visszarakják a rendelőben. De ha eltört, akkor lehet, hogy már életében nem sportolhat, mivel rossznak néz ki abból a szempontból. De nagyon úgy néz ki, hogy egy kisebb de fájdalmasabb ficam. Szóval nagyon vigyázni rá.
- Rendben. - mondtam.
- Maga nem Calum Hood, a 5 Seconds of Summer-ből? - kérdezett az orvos is.
- De én vagyok.
- A lányom nagy rajongója. Nem is tudtam, hogy van barátnője.. A lányom éjjel nappal magukról beszél.
- Hát igazából próbáljuk titokban tartani, úgyhogy kérjük ne nagyon ossza meg mással.. Mivel nem lenne ez most jó így... - kérte Calum.
- Ó rendben persze. Ez csak természetes. - bólintott a orvos, majd távozott.
- Anyáék egy 20 perc és itthon vannak. Addig próbálj meg pihenni. Hozzak fájdalomcsillapítót? - jött vissza a tesóm.
- Az jó lenne. - mosolyogtam.
- Oké.
Anyáék hamarabb megérkeztek.
- Skyler. Szia. Hogy vagy nagyon fáj? - sietett be anya hozzám.
- Igen igen igen.. Csak jobb szeretnék felmenni a saját szobámba. Nem bírom ezt a vendégszobát.
- Akkor majd apád felvisz.
- Drágám. Tudod, hogy fáj a hátam. - mondta apa.
- Gyere felviszlek. - állt fel mellőlem Calum.
- Ez nagyon kedves tőled. Te vagy Skyler új barátja? - mosolygott anya.
- Nem. Csak egy osztálytársa, és egy idézőjeles régi barátja vagyok. Calum Hood. - fogott kezet anyukámmal.
- Nagyon örülök a találkozásnak. - mosolygott anya.
- Na gyere szépség. - vett fel óvatosan Cal.
- Szépség? - kérdeztem.
- Igen. Este majd átjövök. - suttogta, miközben a lépcsőfokokat figyelte.
- Rendben. De reggel azért ne késs el. - suttogtam vissza.
Felvitt a szobámba. A tesóm segített az ajtót kinyitni, és volt olyan ügyes, hogy nem verte be a fejem, sem a lábam. "Vigyázok rád." - mondta akkor.
- Na akkor én megyek is.. Még tanulnom is kell. Jobbulást Skyler. Mr és Mrs Summer. - bólintott elköszönésképpen.
- Szia. - köszöntem.
A "nap további részét" az ágyban töltve a laptopomon játszva töltöttem. Michael-el is volt egy furcsa beszélgetésünk..
" - Szia Skyler. Hallom megsérültél. Hogy vagy?
- Szia. Igen.. Hát kb jól... De azért fáj...
- Értem. Hogy álltok Calum-al?
- Öhm.. Jól.. De miért is?
- Ja csak kérdezem. Vele beszélek most is, és egyszerűen kivan... Hogy annyira egyedül érzi magát, meg minden.. A lábadat is tőle tudom.
- Értem. Én is nagyon egyedül érzem magam..
- Megértelek titeket. Hiszen szeretitek egymást. Te nagyobb hatással vagy rá, mint Maddison.
- Tudom.... Majd beszélsz Luke-al, hogy a suliba azért figyeljen rá? Mármint nem úgy értem hogy kémkedjen utána, de azért na. Ne legyen teljesen kifordulva magából. Lol " - beszélgettük.
Úgy 11 óra felé már álmos voltam, így a laptopot leraktam a földre, és amennyire tudtam, óvatosan kényelembe helyeztem magam, majd lehunytam a szemem. Nem nagyon aludtam.. Csak csukva volt a szemem. Mindent hallottam. Kivéve azt amikor bejött Calum.
- Alszol? - suttogta.
- Nem. Nem is tudok.
- Hogy van a focistám lába? - vette le a felsőjét (ahogy én láttam a sötétben) majd bebújt hozzám.
- Fáj. - bújtam karjai közé.
Megcsókolt.
- Fáradt vagy. Ugye? - suttogta lágyan.
- Aha.
- Gyere. - húzott magához, majd a vállára helyeztem fejem...
Reggel a karjai közt ébredtem. 9 óra volt..
- Héj Calum. Hahó ébresztő. - rázogattam.
- Hm?
- Suliba kellett volna menned.
- Nem baj. Inkább veled maradok.
- Nem fogják furcsállni? Te sem vagy suliba, meg én sem.
- Neked a lábad miatt, nekem meg.. Majd kitalálok valamit...
- Te tudod. De nehogy valami gond legyen.
- Nyugalom. Hogy van a lábad? - kérdezte, vagyis próbálta terelni a témát.
- Fáj... Remélem csak kifordult a térdem...
- Meggyógyul az. - ölelt át....