25.

Hali srácok!

Tudom nagyon rövid rész lett, de azért nem akarok minden egyes napot kirészletezni... Love ya!

Xx: ~ Sophie ~

Chapter Twenty-five

Unexpected moments and feelings

Hétvége... Végre.. Elég rossz egy hetem volt... Calum megcsalt, a fociedzőnk még mindig kórházban van, így most a sportot is hanyagolom... A térdkalácsomat helyrerakták, de még pihentetnem kell... Közben már anyáék sem válnak... megoldódott minden... Maddison nem sejt semmit, de a múltkori kirohanásom óta nem beszéltünk...
"Szia. Jó reggelt. Kérlek találkozzunk. Ma a fiúkkal próbálunk, mivel a héten kicsit elhanyagoltuk a bandát... Kettőre legyél Luke-nál, ha még érzel irántam valamit... na meg persze ha már jobban van a lábad. Xx Cal." 
Ez az üzenet üdvözölt reggel, amint a telefonomat megnéztem... Őszintén nem tudtam, hogy elmenjek-e vagy sem... Igen, még érzek iránta valamit, de megcsalt... Ha egyszer megtette, megteszi még egyszer is... Még úgy is csak 9 óra van, szóval legalább 1-ig van időm eldönteni...Még persze lustálkodtam egy kicsit, majd kikászálódtam az ágyból, és lementem... persze az egyik mankó még kellett, mivel úgy azért csak könnyebb, és gyorsabb járni... Megreggeliztem, és anyával beszélgettem a konyhában, miközben ő főzött. A beszélgetés közben szóba jött persze Ashton is... "Járunk-e még? Nem sokat találkozok vele..." Elmondtam anyának, hogy szakítottunk, de Calum-ot nem mondtam.. Egyszer csak azon veszem észre magam, hogy m ár fél egy... jól elbeszélgettük az időt, na meg persze amiben tudtam, segítettem anyának...
- Figyelj.. én most felmegyek... lehet hogy megyek el valahová... kettőre.. de nem  tudom meddig leszek... - tápászkodtam fel a székről.
- Rendben... de ne legyél sokáig.. és ne nagyon erőltesd a lábad.
Felbicegtem a szobámba, normálisan felöltöztem, leültem, és néztem ki a fejemből. 1:36 volt amikor ránéztem az órára... Nem tudtam, hogy menjek vagy maradjak... Végül egy pár gondolat menet után kockáztattam, és elmentem.
- Szia. Hát te meg? - lepődött meg Luke.
- Hali. Csak jöttem... ha nem baj.
- De honnan tudtad, hogy most próbálunk?
- Én mondtam neki, hogy jöjjön el. - lépett be Calum az ajtón.
- Akkor most mi van veletek? Megint együtt vagytok? - kérdezősködött Luke.
- Nem... - válaszoltam.
- De akkor ezek szerint, mivel eljöttél, érzel még irántam valamit. Valami jót.. - találgatott a barna...
- Hát akkor én most magatokra is hagylak titeket. - ment el a szöszike.
- Őszintén, fogalmam sincs. Nem tudom mit is kéne az után éreznem, hogy lefeküdtél... a legjobb barátnőmmel. Tehát az még oké, hogy jártatok, de szakítottatok.. aztán összejöttünk, szóval.. és tudod, ha van egy kis önkontrollod, akkor le is tudnád állítani. - kezdtem...
- Tudom.. sajnálom.. le kellett volna állítanom.. Régen láttalak.. és hiányzol.. hiányzik az ölelésed, a mosolyod, az hogy reggel együtt ébredünk, hiányzik a titkolózás, a romantikázás veled, hiányzol.. nagyon. Szeretlek Skyler. Ha kell, akkor ország világ előtt kijelentem, hogy téged szeretlek, és te vagy a barátnőm. Szeretlek.
I kissed his... Rájöttem, hogy még mindig szeretem, és nem akarom elveszíteni. De nem voltam annyira hülye...
- De ha bárkit is már meg mersz csókolni, vagy ő csókol meg téged, akkor vége. Nagyon a szélén vagy ennek. - néztem a szemébe.
- Rendben.. Nem foglak elengedni. Sosem.
- Ne is.
- Gyere. - fogta meg a kezem, és elindultunk felfelé a lépcsőn.
- Calum. Nem otthon vagyunk..
- Csak gyere. - húzott gyengéden.
Az "ajtóhoz" érve megállt. Maga elé fordított, az ajtónak dőlt egy picit, és megcsókolt. Közben kinyitotta persze az ajtót. Amint kinyílt, mivel hangokat hallottunk, odafigyeltünk, és amennyire ledöbbentünk, annyira döbbentek le a bent lévők is..
- Ti meg mi a... és te meg ő.... és akkor ezért.... Na ne! Skyler ezt nem néztem volna ki belőled!
- Én sem belőled Maddison! Te és Michael? És te Mikey... Nem értem...
- Na várjunk.... Akkor te és Michael együtt vagytok?
- 5 napja.. És ti mióta vagytok együtt? - kérdezte vissza Maddy.
Összenéztünk Calum-al... Azt sem tudtuk köpjünk vagy nyeljünk...
- Na? Mióta? Amióta Calum bejelentette, hogy barátnője van? - fojtatta.
- Az előtt... egy pár nappal jöttünk össze... Halloween éjszakán, amikor Ashton Luke Calum és én elmentünk csokit gyűjteni.
- Mi van? Akkor Ashton és Luke is tudta??? És miért pont Calum??? Ezt nem hiszem el! Pont ő! Miért pont ő? Hogy tehetted ezt Skyler?!?! - akadt ki Maddison - És te Calum... Nem hittem volna, hogy pont Skyler-el fogsz összejönni... Nagyon jó.. gratulálok.. Sok boldogságot.. De Skyler... Többet téged nem ismerlek. - rohant ki a szobából.
- Maddy kérlek... Maddy! - kezdtek potyogni a könnyeim.
- Ne... hagyd.. Majd lenyugszik... - ölelt meg Cal.
- De nem fog.. Hogy szúrhattam el ennyire? De... - motyogtam Calum mellkasához dőlve.
- Nyugalom nyugalom... - simogatta a hátam.
- Skyler.. Bocsánatot kérek Maddison nevében is.. hogy ennyire kitört.. - kezdte Michael.
- Ne.. Ne kérj bocsánatot... Az én hibám. Ez van... - fordultam meg, és kibicegtem a garázsba..
Luke ott próbálgatott.
- Mi baj van? Maddison az előbb rohant el, te szinte sírsz, és nincs veled Calum. Tippelek. Calum és te szakítottatok, és Maddison meghallotta, és megharagudott, mivel jártatok.
- Nem Luke. Calum-al..
- Én és Skyler fel akartunk menni a vendégszobába, de amikor benyitottunk, ott volt Maddison és Michael, és... Maddison kiakadt, stb... - segített ki Calum.
- Szóval akkor együtt vagytok még? - értetlenkedett Luke.
- Igen. - válaszoltam....