26.

Sziasztok Manócskák!!!
Tudom kicsit rövidke rész lett... de kell bele egy kis izgalom is. Puszikaa!
Xx: ~ Sophie ~

Chapter Twenty-six

Thread

Lassan már ott tartunk, hogy május van... Kezdődnek az érettségik, a fiúknak a turné, és én pedig nyáron visszamegyek Londonba.... Ott van végül is a fél családom... Nagyszülők, keresztszülők, unokatesók, ja meg persze a többi tesóm... Róluk eddig nem nagyon említettem, mivel ők már eléggé nagyok, és már nem is velünk laknak, kivéve persze Nate-et. Nehéz egy nyár lesz az biztos.. Maddison-al nem sok szót váltottunk azóta mióta megtudta, hogy Calum és én járunk. Az érettségivel már nem nagyon sokat kell foglalkoznom... Már csak a matek van hátra.. szinte a legnehezebb. Calum-al még nem nagyon tudtuk megbeszélni, hogy hogy legyen a nyár.. Gyorsan telik az idő, nekik is egyre több próbájuk van.. Éppen most is a próbájukra igyekszem.. Rég óta nem voltam már ott... A foci csapat miatt is.. London-ból átjött ide a régi edzőnk, és most igaz keményebbek az edzések, de a csapat is sokat fejlődött. Lassacskán már Luke-ék házánál is voltam.

- Sziasztok srácok. - köszöntem.
- Szia Sky. - köszöntek vissza kórusban.
- Szia kicsim. - ölelt meg Calum, és persze a csók sem maradhatott el.
- Mindjárt végzünk, aztán már mehettek is. - tájékoztatott Luke. Mivel direkt a próba végére akartam odamenni.
- Rendben csak nyugodtan. Nem kell sietni. - mosolyogtam.
Hamar megvolt az az egy dal, majd már mentünk is. Átmentünk náluk, majd már fel is hoztam azt a témát amiről beszélni kellett.
- Calum. Beszélnünk kell..
- Mi a baj?
- Nyáron.. Ti turnézni lesztek, én Londonban, és tudod az egy kicsit nagy táv.. Aztán mivel már ez az utolsó évünk a suliba, nekem is jó lenne menni fősulira... vagy munkát keresni...
- Tudom... De van egy meglepetésem.. Vagyis ez a banda meglepetése...
- Mégpedig? - néztem rá furán.
- Te is jöhetsz velünk a turnéra.. mint stylest "helyettes". - vigyorgott.
- Komolyan? Ugye most nem viccelsz? - nyitottam nagyra szemeimet.
- Ilyennel nem viccelnék.
- De várj... Mi lesz a családommal. Rég óta nem láttuk egymást, és...
- Nyugalom. Turné közben lesz idő mindenre. Persze oda is megyünk. Figyelj. - vette elő a telefonját - Most van május 18.-a. 28.-án lesz az első koncertünk Írországban, mégpedig Dublinban. 29.-én még egy koncert ugyanott, aztán 30.-án Belfast, majd Június 01. Glasgow, június 02. Newcastle, 03. Leeds, 05.-06. Birmingham, 07. Cardiff, 09. Manchester, 10. Liverpool, és 12.-13.-14. London, de a következő koncert csak 18-án lesz, így 16.-án elég ha indulunk. Aztán Új Zéland, majd vissza ide Ausztrália. Akkor ott úgy lesz, hogy 20.-a Sydney, 23. Brisbane, 25. Melbourne, 27. Adelaide, és  29. Perth.. Utána már USA és Canada...
- Huh.. Ez sok infó volt így egyszerre, de kb értettem. És oké, akkor nem lesz nagyon nagy gond.
- Háát.. lehet hogy lesz... Repülőn egy repülőn leszünk, viszont a turné buszba nem velünk utaztok, mivel ti külön fogtok.. És aludni.. hát a hotelban az tuti hogy nem egy szobába leszünk, de az tuti hogy ti mellettünk lesztek. A főpróbákon, hangpróbákon vagy ott lesztek, vagy csavarogtok majd, de szerintem ott lesztek, mivel csavarogni máskor fogtok.. Na igen.. és körülbelül ennyi. De legalább nem leszünk messze egymástól.
- Ja. De akkor is hiányozni fogsz. - bújtam hozzá.
- Te is. Szeretlek.
- Én is szeretlek. És hogy lesz ez a mi járunk nyilvánosan dolog?
- Úgy, hogy ha nem kérdezik, nem mondjuk, ha látnak minket együtt, akkor majd megkérdezik, mi meg mesélünk, persze csak annyit amennyi rájuk tartozik.
- Rendben. És.. Nekem lassan mennem kell.
- Mi? De még csak hét óra van..
- Tudom.. De apa teljesen ki van akadva, hogy én hétköznap esténként sem vagyok mindig otthon.. Lassan már azt fogja hinni, kiálltam a sarokra.. Mivel nem tudja, hogy lenne barátom...
- Akkor ideje lenne elmondani nekik..
- Oké. Mikor?
- Akár ma.. Na induljunk. Gyere.
- Öhm.. Oookéé...
El is indultunk, persze kocsival haza.. vagyis nálunk. Már mindenki otthon volt... Vagyis az apa és az anya kocsija is a felhajtón voltak. A bejárati ajtóhoz léptem. Hirtelen elkezdett egyre gyorsabban verni a szívem.. Calum mellém lépett, és megfogta a kezem.
- Nem lesz semmi gond. - mondta.
A kilincsre helyeztem a kezem, és benyitottam. Apa a kanapén ült, az újságot olvasta, anya a konyhában főzte a vacsorát, vagyis az illat megvolt... Nate pedig.. róla nem tudok semmit.
- Sziasztok. - köszöntem.
- Üdv. - mosolygott Calum.
- Sziasztok. - lepődött meg apa.
Anya is hallotta, hogy megjöttünk, és már jött is kifelé a konyhából.
- Szia drágám. Ki ez a fiatal ember? - kérdezte kedvesen anya.. Hát igen.. Az a jó benne, hogy nagyon megértő ilyen helyzetekben.
- Calum Hood vagyok. - mutatkozott be Cal.
- AnneMarie Summer. De szólíts csak Anne-nek. - fogtak kezet.
- Anya, apa úgy éreztem, ideje most már bemutatni neked őt.. Calum a barátom.. Mármint vele járok. - kezdtem.
- Nagyon örülök, hogy megismertelek. - mosolygott anya - De gyertek is nyugodtan beljebb. Ne álljatok ott az ajtóban. Üljetek le a kanapéra, nem sokára kész a vacsora. Calum velünk is vacsorázhatnál.
- Öhm.. Rendben. Ha nem zavarok.
- Óh ugyan már persze hogy nem zavarsz. Skyler. Te pedig gyere. Segítesz egy kicsit a konyhában. Addig apád és Calum beszélgetnek egy kicsit.
- Öhm.. Rendben....