27.

Hey hey!

Itt a legfrissebb rész. Remélem tetszeni fog. Puszcsii!

Xx: ~ Sophie and Kitket ~

Chapter Twenty-seven

PREP

Minden szekrény barna.” Válassza ki az alábbiak közül annak a mondatnak a betűjelét, amelyik tagadása a fenti kijelentésnek! A) Van olyan szekrény, amelyik nem barna. B) Nincs barna szekrény. C) Van olyan szekrény, amelyik barna. D) Pontosan egy szekrény barna. - olvasom a matematika emelt szintű érettségi utolsó feladatát... Gyerünk Skyler. Meg tudod csinálni. Már csak ennyi közöd van az iskolához....
- Már csak egy fél percetek van. Aztán mindenki lerakja a tollat. - jelenti be a felügyelő tanár.
Még gyorsan lefirkantottam azt a betűjelet, vagyis  a B-t, és ezennel véget is értek a középiskolai tanulmányaim.
Amint vége volt ennek az egésznek, már ültem is kocsiba, és irány haza... csomagolni. Ugyanis Holnap indulás.. Bizony. ma május 26.-a van.
- Hej hej hej!! - rontott be a szobámba Maddy. Már sikerült vele kibékülnöm.. Elfogadta a helyzetet, így most már.. vagy még nem teljesen Calum és én kijelenthetjük ország világ előtt, hogy együtt vagyunk.
- Szia szia. Na mizu?
- Semmi. Most lettem kész a csomagolással. Gondoltam jövök és segítek neked. - villantott egy mosolyt. Ő is jön velünk a turnéra.. Ugyanis neki is van egy pár oka, ami miatt kell jönnie. Vagyis az a pár ok, az az, hogy egy, a legjobb barátnőm, és kettő Michael és ő együtt vannak...
- Óh köszi. Van is mit segíteni.. Ugyanis még azt sem tudom, hogy mit vigyek.
- Hallod-e gratulálok neked. Amúgy hogy sikerült az érettségi?
- Hát szerintem egészen jól.. De kitudja... Szegény Calum-ék. Nekik múlt hétre volt besűrítve majdnem az összes. Ők ma írtak töriből.. szóval..
- Tudom tudom.. Na de gyerünk pakolni!!
Nagy nehezen egy jó két óra alatt össze is pakoltunk... mindent.. szó szerint.. kivéve persze a bútorokat...
- Na jó. Én asszem megyek is.. Mivel még nem tudom mit veszek fel holnap. És hát.. hagytam kint az ágyon pár jó cuccot.. Na, aludj jól szioka.
- Oké te is szia.
Amint elment, én kifeküdtem az ágyra, sóhajtottam egy nagyot, és lehunytam a szemem. Alig volt csukva 5 másodpercig már be is jött egy váratlan vendég.
- Szia Törpilla. - feküdt mellém.
- Szia Manó. - motyogtam. - Hát te mit keresel itt?
- Gondoltam megleplek. Nem is örülsz?
- De.. Csak most pakoltunk össze Maddy-vel holnapra.. És kicsit kifárasztott.
- Ja értem... Hát akkor bújj ide Mr. Manóhoz. - vigyorodott el, amire mosolyogva válaszoltam, majd fejemet mellkasára helyeztem.
- Meddig maradsz? - kérdeztem abban reménykedve, hogy holnap reggel együtt sétálhatunk le a konyhába.
- Amíg el nem alszol... - simította meg lágyan a hátam - Vagy tovább... szeretem nézni ahogy alszol... - nyomott egy lágy puszit, a számra, majd magához szorított. - Jó éjt Sky...
- Neked is Cal. - húztam közel magamhoz, magamba szippantva bódító illatát. Nem kellett sok idő, a pakolás tényleg fárasztó sportág. Belemerültem az álmok világába.
 Éjfél körül, arra keltem fel, hogy lehetett már vagy egy óra is, de fáztam... Körül néztem a szürke szobában... De egy valami nagyon furcsa volt... Calum, az ágy szélén ült.
- Hé... Manócska! Mi a baj? Történt valami? - kérdeztem meg ijedten, majd odakucorogva háta mögé, magamhoz öleltem. Nem mozdult, csak ült mereven, maga elé bámulva.
- Hé!... - húzódtam el tőle és gyorsan elé léptem. - Minden oké? - érintettem meg vállait.
A szoba szürkülete kiemelte körvonalát. Szemei csillogtak... a könnyektől (??!) Megijedtem. Keze ölébe rogyva remegtetett egy fénylő tárgyat. A sötétben, nem tudtam kivenni tökéletesen a tárgy lényegét, de amikor megpörgette egy párszor, rájöttem... egy kés.
- Calum... - hebegtem remegő szájakkal nevét. Nem reagált... tekintetét, lassan végigvezette rajtam, majd lassan felereszkedett az ágyról, tartva feszült tartását. Lépett egyet felém, én meg sikítani akartam... segítségért kiáltani... De egy hang sem jött ki a torkomon. A gardróbom felé tettem meg háttal a lépéseket, ahogyan Calum felém. Az éles tárgyat maga előtt vezetve, felém emelte, és amikor engem is elért, a nyakamhoz szorította...
- Így mindenkinek jobb lesz... - suttogta szigorú tekintettel, majd mozdult a tárgy...
Könnyeim csípték a szememet. Hirtelen felpattantam az ágyról, majd gondolkodás nélkül a szoba másik felébe rogytam... Sírtam...
- Hé-hé-hé! Mi történt? - rohant hozzám Calum, majd szorosan átölelt. - Rosszat álmodtál? - kérdezte ijedten. Bólintottam egyet, majd szorosabban hozzá bújtam, tisztázva, hogy csak álom volt.
- Szeretlek... Sosem ártanék neked... - simogatta meg hátamat. Kérdőn rá kaptam tekintetem, ugyanis tisztában voltam vele, hogy nem számoltam be az álmomban történtekről. Észlelve tudatlanságom, mélyet sóhajtva ölébe húzott.
- Azt kiabáltad, hogy "Calum... ne! Ne tedd!" - mosolyodott el, visszaemlékezése közben. - Nem tudnálak bántani Skyler... Az életem értelme vagy... nélküled... egy fél ember sem lennék... - sandított felém, államat felemelve. Ujjával letörölte könnyeim, majd egy lassú szeretetteljes csókkal vigasztalt.
- Én is szeretlek... - bújtam mellkasához, szorosan magamhoz ölelve Őt.
- Na gyerünk Törpikém aludni! Hosszú napunk lesz - mosolygott rám, majd fogva kezem, visszamentünk az ágyhoz.
- Jó éjt... - bújtam ismét szorosan hozzá.
- Neked is... - hallva hangján, hogy mosolyog, megkönnyebbülten sóhajtottam fel, átadva magam a nyugodt alvásnak...