04.

Sziasztok!

Itt is lenne a negyedik rész, remélem tetszeni fog. Amint észrevettétek minden harmadik nap teszem fel az új részeket. Ez így is marad, de ha valamikor kések egy kicsit, akkor vagy tábor, (ha nyáron van), vagy pedig valami más. És ha netalántán szeretnétek, és lehet is, mert nincs megtiltva, pipáljatok és komizzatok. Jó olvasást!

Xoxo: ~ Sophie ~

Chapter Four 

Workout 

Miután elrendeződött ez a Luke a szobámban dolog, és persze a fiú is hazament, eszembe jutott Maddy, és hogy Cal tudomásaim még a szobájában van. Átsiettem gyorsan. Az anyukája és az apukája éppen a spájzban pakolásztak, ezek szerint még nem jártak a szobában. Egy kettőre felpattogtam a szobájába.

- Maddy ez mi volt ez az egész?! Még én is hallottam az akció mentetét. - próbáltam nem ordítani.

- Hát.. Csak átjött tanulni, és ez lett belőle. - hadarta idegesen. 

- És tanultunk is egy kicsit.. Csak más technikát. - hallatszott a gardróbból.

- Oké! De legalább csendben, és nem itt. - próbáltam kicsit komolyítani a hangomon, de a szülők már be is nyitottak. 

- Halihó. Meg is jöttünk. - ült le Mrs. Parker Mad ágyára. 

- Na de jó! És apa hol van? - próbált természetes lenni Mad.

- Elment tusolni. Majd ő is jön. - válaszolt az anya - De kicsim, mi ez a Nirvana-s póló az ágyon? - vette kézbe az anyagot.

- Öhm... Az csak... - dadogott a lány.

- A tesómé. Most jöttem a szobájából.. Azt mondta rakjam a szennyesbe. - mentettem a menthetőt.
- Rendben. Azt hittem már egy másik fiúé, aki éppen itt van vagy volt. - nevetett fel Mrs. Parker, vagyis Marie, és mi is próbáltunk gyanútlanul nevetni - Na akkor én megyek is, nem zavarlak titeket.
Miután Marie távozott, vártunk még egy pár pillanatot, hogy nehogy visszaforduljon.
- Cal most már kijöhetsz. - nyitottam ki a gardrób ajtaját, és a fiú bent állt egy szál boxerben. Elálltam az útjából, hogy szabadon az ágyhoz sétálhasson. Felkapta a pólóját, a nadrágját még magára cibálta, majd miután kiment volna a szobából nyomott egy puszit Mad szájára és utána óvatosan kinyitotta az ajtót, hogy távozzon. Csak felvont szemöldökkel néztem Maddy-re, aki csak összevonta szemöldökét, és egy "mi az?" fejet vágva leült az ágyra. Kezeimet magam elé emeltem, olyas fajta védekezés képen
- Na de azért ugye óvatosak voltatok? - kérdeztem óvatoskodva mire Maddy egy gyilkos pillantással jutalmazott meg. - Akkor igen? - kérdeztem mire elvörösödött.
- Nem, hallod nem volt annyi eszünk! - mondta cinikusan.
- Oké... mert még nem vagyok felkészülve, semmi ilyesmire... - nevettem el magam. Mad csak forgatott egyet szemein, majd ő is csatlakozott.
- Mi a nevetés tárgya hölgyeim? - nyitott be Mad apja.
- Hát csak ... hallottam valamit amit... most Maddy-vel megbeszélünk... -rögtönöztem.
- Jaj... akkor zavarok? - kérdezte Mr. Parker. És araszolt az ajtóhoz, de akkor vett egy éles jobb kanyart és a kukához sietett, hogy kidobja a papírpoharat, amiből a teáját szürcsölte. Maddy arca egyszer csak kétségbeesettre fagyott, és ijedten kapkodta a levegőt. Amikor leesett nekem is, miért pont a kuka, kuncogni kezdtem. Mad rosszallóan nézett rám, végül szeme a szemetes és apja között kezdett cikázni. A pohár a kukában, Jack a kuka felett ledermedve. A szobában megfagyott a levegő, végül Mr. Parker megszólalt.
- Ezt, magyarázd meg Maddison Parker! - gurult be az apuci, így kopaszodó feje rákvörösbe váltott, amin muszáj volt nevetnem, de mivel féltem reakciójától ezért inkább ráharaptam nyelvemre.
- Hát az úgy volt, hogy.... Apa! 19 éves vagyok! Nincs kötelességem neked erre a kérdésre válaszolni... - mondta Maddy kissé talán túl magabiztosan is.
- Az apád vagyok! Még szép, hogy jogom van tudni kivel van a lányom! - vágott vissza Mr. Parker.
- Senkivel sem vagyok, és akár szét is nézhetsz! Senki nem volt itt... - állt arrébb egy kicsit Mad.
- Rendben... De az én házamban nem lesz etyepetye! - mutatott Mad-re Mr. Parker.
- Apa ez... - csapott homlokára Mad.
- Oké rendben! De tartóztasd magad! - mutatott még utoljára lányára és kiment a szobából... Rám rám jött egy kisebb nevetésroham.
- Na jó ez durva volt... Még apukádtól is... Levezetés képen, irány futni. Úgy is este van, vagyis fél 9. - ajánlottam fel.
- Oké. De kérlek lassítsunk a tempón. Tudod, hogy nem bírok úgy futni mint te. - beszélt a gardróból.
- Rendben. De akkor 1 km után ne nyavalyogj hogy nem bírod. - figyelmeztettem.
- Oké oké.
- Akkor 10 perc múlva az udvaron. És hozz head-set-et! - mondtam, majd átmentem a szobámba, és átöltöztem. Felvettem egy sportmelltartót, egy lakteszt, a karomra egy karpántot csatoltam, amibe beleraktam a telefonomat, és persze a head-set-et a fülembe raktam. 10 perc múlva már indultunk is, persze miután szóltunk a szülőknek. Futottunk durván egy órát. Jól is esett így estére... Kifulladva kocogtunk haza 10 órakor...

***

A nap olyan hamar eltelt... Egész nap szinte nevettünk Luke-kal, a tegnapi kis félreértés miatt, meg sok mindenen. Az utolsó óra, ami igazából edzés volt (heti egyszer szerdánként foci edzés van) a pályán, éppen bemelegítettünk, amikor megpillantottam egy... négy ismerőst a pálya szélénél. Amikor a tekintetem találkozott Ashton-éval mind a ketten elmosolyodtunk. 

- Miss. Summer! Nem hallotta?! 5 kör bemelegítőfutás a pálya körül! - sípolt az edző a fülembe. Na ezzel mi van? rossz volt az estéje? Általában, kedves meg hülyéskedni szokott, most meg mi ez a modor? 

Elindultam, és amikor beértem Maddy-t megkocogtattam a vállát. 

- Helló! - vigyorgott.

- Szia! Láttad? - böktem fejemmel az ácsorgó közönség felé. Mad kérdőn pillantott rám, majd amikor ő is felmérte a terepet, kipattantak szemei, látván a srácokat. Figyelmen kívül hagyva a kis közönséget tartotta tempóját. Az utolsó köröm sprintelve tettem meg, és mire beértem a "célba" Maddy is végzett 4. körével. Lihegve álltam meg az edző mellett, aki megveregette vállam. 

- Na ez az a Skyler Summer akit én ismerek! - húzta halvány mosolyra a száját. - Páronként egy labda lesz... vegyél gyorsan egyet, míg van jó... 4-es kell. - mondta a pályát vizslatva. Bólintottam egyet, inkább magamnak, majd a szertár felé véve az irányt, elindultam. Mire kiértem Mad pont akkor  húzott bele, de a "cél" előtt körül belül lelassított és kocogva tette meg a távot. Ugye ez csak vicc?! Mit szórakozik ez?! Amikor kényelmesen beért, homlokon csaptam magam Mad miközben felém sétált, vigyorogva, fogtam a labdát és felé rúgtam... El is kapta, de meg is kapta az edzőtől a fejmosást. 

- Miss. Parker! Könyörgöm magának, fussa végig egy iramba! Örüljön, hogy most jó bőrömben vagyok! -morogta az edző. Óh! Szóval ez a jó napja! Hát... akkor ha lehet inkább nem akarom megtudni, milyen ha rossz napja van... vagyis volt egyszer egy olyan, de akkor mindenki rendesen megszívta... 

- Bocsánat! Többet nem fordul elő... -rebegtette pilláit ártatlanul Maddy.

- Nagyon vicces kedvében van kisasszony! Talán még futni akar 5 kört ? -húzta fel szemöldökét az edző.

- Tudja mit? Megyek is... -mutatott felém Mad, majd karon fogva magával húzott a pályára. A srácok azok a pálya szélén nevettek, ha jól láttam őket, de inkább arra koncentráltam, hogy minél pontosabb rúgást adjak Mad-nek. Passzolgattunk egy kicsit, utána jött a kapura rúgás. Valahogyan Mad sikeresen kivédte, majdnem az összes rúgást, de azért kapott néhány gólt is. 

- Na jó lányok! Legyen egy kis gyakorlás, azaz játék! A két csapatkapitány  Katie és Skyler. A csapatok a következőek. Katie csapatába megy Samantha, Alex, Alise, Betthanie és Rose. Skyler csapatába mennek a többiek, vagyis: Maddison, Kira, Talia, Briana, Victoria... A felállás a következő lesz: Sam és Maddy kapuba, Betthanie, Rose, Kira és Talia hátvédek, Alex, Briana csatár, Alice, Katie és Victoria, Skyler, középpályás. Katie csapata veszi fel a megkülönböztetőt. - magyarázta az edző. 

Elkezdődött a játék, a színes csapat kezdett... Az első öt percben kaptunk egy gólt, de nem sokkal azután sikerült egyenlítenem, amit a pálya szélén álló kis közönség ujjongással jutalmazott. 

- Ez az Summer! Csak így tovább. - biztatott az edző. 

A hátvédeink kicsit belassultak a közepére, és Mad-re hárult a nagy feladat, Kettő az egy ellen "harc" volt. Persze mivel a csaj már elég rutinos volt, csodálatosan kivédte. Én megindultam felfelé, Maddy kigurította a labdát Kira-nak, ő tovább adta Victoria-nak. Briana kicsit hátul maradt, így én kaptam meg a labdát, amikor már szinte a kapu előtt voltam. A kapust egy lövő csellel leráztam, majd már csak be kellett gurítanom a labdát a kapuba, ami persze látványosra sikeredett. Az edző az után pár pillanattal le is fújta a "meccset". 

- Szép volt lányok. A meccseken is így tovább. Skyler és Maddison kivételével mindenki mehet öltözni. - utasított az edző. Mad-el odakocogtunk az edzőhöz. 

- Na lányok. Remélem átgondoltátok amit mondtam a telefonba, amikor még Londonban voltatok. Szeretném, ha mind a ketten bővítenétek a csapatot, mivel nagyon nagy jövő várna rátok... - mondta az edző. Persze ez után még tájékoztatott minket az "apró betűs" részletekkel, amit 20 perc alatt sikeredett elmondania. Miután végre mehettünk zuhanyozni, és öltözni, észrevettük, hogy a fiúk még mindig ott ülnek a lelátón... Megcéloztuk egyenesen a zuhanyzót. Pár perc múlva Maddy felsikított. 

- Ááá! Nemár Calum! Ide azért illetlenség bejönni! - sikított fel. Amint meghallottam, hogy kimondja a Calum szót, azonnal magamra tekertem a törülközőmet. 

- Fiúk, gyertek nyugodtan! -kiabált ki Cal. A srácok egyesével araszoltak be a zuhanyzóba. 

- Te takarodj ki! Mindenki kifelé! Könyörgöm! Ez egy lány öltöző! - kiabáltam a srácokra. 

- Ú! Hajszárító! -lépett a tárgyhoz Ash. 

- Mondom ott az ajtó! -böktem a nyílászáró felé. Ha a falnak beszéltem volna, azzal is többet értem volna, ugyanis Luke leakasztotta a hajszárítót a helyéről és miután bekapcsolta fújkálni kezdett vele mindenkit. Én inkább visszamentem az öltözőbe és megpróbáltam átöltözni amikor kinyitódott az ajtó és egy Ash lépett be rajta... áldom az eget, hogy a felső már rajtam volt. 

- Ú de sexy valaki! Bárcsak előbb jöttem volna! -mért végig, szemöldökét húzogatva.

- Nagyon vicces vagy.. -forgattam meg szemem mosolyogva. 

- Jól van na! Viccelődne csak lehet... Nem? -vigyorodott el.

- Lehet... persze... -bólintottam miközben magamra rángattam a nadrágom. - Amúgy... miért is jöttél át? - húztam fel szemöldököm.

- Hát... csak beszélgetni akartam veled. - lépett közelebb hozzám és egy aranyos mosolyra húzta a száját. Egyre közelebb hajolt hozzám és már szinte alig volt ét centi köztünk. 

- Most meghalsz Michael Gordon Clifford! - kiáltotta Luke és egy összecsavart törölközővel megcsapta a srácot, aki felsikított. Szétrebbentünk a kiáltásokra, majd kérdőn néztünk a két hülyére.

- Ne! - sikított ismét Mickey mouse. 

- De meghalsz! ... Hoppá! Mi folyik itt?! -vigyorodott el Luke, majd miután Mickey is felénk kapta a fejét, őt is agyoncsapta a felismerés.

- Bocs srácok! Csak nyugodtan folytassátok! Itt sem vagyunk. -vigyorogtak mindent tudóan.

- Micsodát? Csak beszélgettünk... - húztam fel egyik szemöldököm.

- Aha... azért smároltátok le majdnem egymást! - vigyorgott Mickey. 

- Rendben... akkor szerintem menjetek el a szemészetre mert semmi nem volt...- mutattam körbe a helységen. 

- Oké... ha ti mondjátok... - vont vállat Luke, majd felkiáltott, ugyanis Mickey kivette a kezéből a törülközőt és megcsapta az anyaggal. Csak néztük, hogy szerencsétlenkedik a két bolond, amikor rájöttem, Maddy és Calum egyedül maradtak... a zuhanyzóban... 

- Öhm... fiúk? Maddy-ék azok... mit csinálnak? -kérdeztem.

- Hát... amikor ott hagytuk őket akkor nagyon el voltak foglalva egymás szájával, szóval inkább jobbnak látjuk ha vissza megyünk... -vigyorgott Luke. Kérdőn pillantottam rájuk mire csak egy "Nyugi" fejjel elhagyták a helységet. Vállat vontam és Ashton-t magam után húzva, átmentünk a zuhanyzóba. 

- Ez hideg! - sikított Maddy. Bekukkantottunk az ajtón és éppen az a látvány tárult szemünk elé, hogy a két kis hülye vízzel locsolja a turbékoló "párocskát"... Beljebb léptünk és Calum pont akkor vett le még egy zuhanyrózsát és visszatámadta a támadókat. 

- Vízi csata! - futott oda Ash is. Mad kissé vizesen szaladt arrébb, átadva a helyet a pancsolóknak, és pólójából csavarta a vizet. A fiúk sikítozva futkároztak egymás elől, mi Mad-del meg már feküdtünk a röhögéstől. A fiúk végül engem sem hagytak szárazon, így engem is lelocsoltak a jéghideg vízzel. 

Miután kijátszották magukat, és csináltak egy szép kis vízszámlát, visszabiggyesztették a rózsákat a helyükre, és elkezdtek nevetni rajtunk... Vagyis csak Luke, meg Cal... De Cal már annyira, hogy a paradicsom megirigyelhette a feje színét. 

- Szép a melltartód - vigyorgott Luke. 

- Köszi szépen! - bólintottam. 

- Fehér alá mióta vesznek fel feketét?! - kérdezte Ashton. 

- Azóta mióta ezt kérdezgetik, és mióta szokás bejönni a lány zuhanyzóba? Pont akkor amikor zuhanyoznak! Attól még, hogy kanosak vagytok, ez illetlenség marad! - mondtam, mire hallottunk egy ajtónyitódást és bejött az edző. 

- Mi ez az áradat?! Ti kik vagytok? Mit kerestek a női öltözőben?! - kérdezte kissé idegesen. 

- Na és maga? - kérdezte, Cal. 

- Képzeld fiacskám, edző vagyok, és ellenőrzöm az öltözőket, és mi az hogy kérdőre vonsz?! -háborodott fel. 

- Edző bá... ne haragudjon... csak egy kicsit hülyéskedtünk... mert a fiúk nem tudtak türtőztetni magukon. - magyaráztam. 

- Ez akkor is baj! De mivel bennetek megbízom, most az egyszer elnézem... De ha még egyszer előfordul akkor nem leszek ennyire elnéző! - figyelmeztetett minket. 

- Nem fogy még egyszer előfordulni... Ezt tanúsítom... - mondta Maddy.

- Ajánlom is! - szűkítette össze szemét. - Most pedig mindenki menjen a maga dolgára!...