08.

Halikaa!!

Nyolcadik rész... Táborban vagyok vagyis ott írtam.. Halljátok gyerekek nagyon jó egy tábor volt. Sok szeretettel itt is van NEW EPISODE. Good reading. Love ya! 

Xoxo: ~ Sophie ~ 

Chapter Eight

The trial and encounter

- Szia. Eddig tartott a mai tanítás? - érdeklődött Ashton, amikor kijöttem az iskola kapuján (ajtaján mivel nem volt kapuja).
- Nem.. Még lenne órám, de azokból már megvan az előrehozott érettségim. - vigyorogtam.
- Akkor ezt vehetjük lógásnak is? - nevetett.
- Majdnem. Hivatalosan nem, de mivel itt kéne maradnom, ezért igen. - öleltem meg.
- Hiányoztál. - puszilt meg.
- Te is. De... Mi a mai program? - kérdeztem.
- Öhm.. Cal és Luke mivel már kijött és a kocsiban várnak ránk Mike-val  együtt, ezért próbálni megyünk... Maddison is jön. - magyarázta.
- Öhm.. Rendben. Ő külön megy? - kíváncsiskodtam még egy kicsit.
- Igen. Azt mondta, hogy még hazaugrik valamiért. Na de menjünk. - mondta, majd megfordult. Összekulcsolta kezünket, majd a kocsihoz mentünk. Michael ült elől, így hátra kényszerültem. Választhattam, hogy Luke vagy Calum mellé ülök.
- Sziaaa Sky!! - ordibált ki a kocsiból Calum - Gyere ülj be középre - szállt ki a kocsiból. Na de jó már nem is kell választanom....
- Sziasztok. - ültem be - Akkor próba?
- Igen. Luke-ékhoz megyünk. - válaszolt Michael előről.
- A garázsunkat kialakítottam próbateremnek. - tájékoztatott Lucas. Megérkeztünk. Bevezettek, és az a garázs, mintha nem is látszott volna, hogy garázs... Nagyon király volt.
- Itt is lenne. Tudjuk, lehetne nagyobb is, de így is jó. - lépett mellém Ash.
- Szerintem tökéletes próbálni. És elég nagy. - mondtam el a véleményem.
- Na szóval ülj le ide nyugodtan. -  mondta Luke miközben a kanapéról pakolgatta a gitárokat - De ha nem annyira kényelmes, ülhetsz Ashton ölébe is. Biztos nem bánja. - nevetett.
- Fogjátok be. Kérlek csak ma ne kezdjétek. - kérlelte Ash a fiúkat.
- Nyugi Ash. Nem bántunk meg ezzel senkit. Igaz Sky. - lépett be az ajtón Mad, majd megölelt. - Szia.
- Hali. Hát téged még látni? - lepődtem meg.
- Aha. Nem haltam én meg, csak haza kellett mennem. - mondta. Én csak mosolyogtam, majd egyszer megszólal a telefonom. Ránézek a képernyőre, és az edző az.
- Bocs srácok ezt fel kell vennem. - mentem ki.
- Haló. - szóltam bele a telefonba, miután elhúztam a zöld ikont.
- Szia Skyler. Az edző vagyok. Mikor tudtok jönni edzésre? Mert szombaton meccs. Szerdán 5-től 7-ig lesz edzés. Jó lenne ha ott lennétek, meg pénteken is lesz ugyanúgy. - értesített.
- Öhm... Rendben. Ott leszünk. És szombaton mikor lesz meccs, és kikkel játszunk? - érdeklődtem.
- Szombaton 10-kor kezdjük már rögtön az első meccset. 9-re jó lenne, ha mindenki ott lenne, és Melbourne-ni iskolákkal játszunk. Összesen 6 csapat lesz, tehát velünk együtt. Körmérkőzések lesznek, egy meccs 2-szer 20-perc, 3 pályán játszunk, a meccsek között lesz 5 perc pihenő. 2-re végzünk a focival, aztán eredményhirdetés. - magyarázta.
- Oké. Ott leszünk. - mondtam.
- Rendben szia.
- Visz.hall. - tettem le a telefont. Visszamentem a srácokhoz. Az ajtóban megálltam. Nem láttam Ash-t...
- Na mizu? - kérdezte Maddy.
- Szerdán pénteken 5-től 7-ig fociedzés, szombaton 10-től meccs, de már 9-re kint kell lenni a pályán. 2-kor végzünk, aztán még eredményhirdetés.... - magyaráztam, majd a kanapéra huppantam. A kanapé az ajtónak háttal volt, így hátulról ugrottam rá.
- Ouh. - "kiáltott" fel Ash- amint ráérkeztem.
- Ú bocsi nem láttalak. - mondtam, majd mielőtt felálltam volna megölelt, vagyis inkább nem engedte hogy elmenjek.
- Nem engedlek. Ezért kapsz. - nevetett.
- Héj srácok.. Öhm.. Menjetek szobára, ha ennyire nem bírjátok ki egymás nélkül. - nevetett Luke.
- Féltékeny vagy? - szóltam vissza.
- Én? Dehogy is! Chh. - válaszolt, de látszott rajta hogy az.
- Na jó Ash hadd szálljak le. - mondtam.
- Nem. Mondom nem engedlek.
- Akkor legalább állítsd le magad, mivel a többiek is itt vannak. - súgtam a fülébe.
- Ezt hogy érted? - súgta vissza.
- Öhm... - néztem "le".
- Ja bocsi. Azt nem tudom irányítani. - sutyorogta.
- Oké. Pont azért hadd szálljak le. - nevettem, majd leszálltam róla.
- Na jó kezdhetjük a próbát, ha már a cicák befejezték a dorombolást? - sürgetett mindenkit Luke.
- Kezdjük. - állt fel Ash is, majd a dobok mögé ült. Amíg ők játszottak, mi halkan elbeszélgettünk Maddy-vel....
***
A próba után Ashton vitt haza.
- Ash a mi házunk 2 utcával arrébb van.  - mondtam, de ő nem állt meg.
- Tudom. Most átjössz nálunk. - parkolt le.
- Oki. De ugye nem kell félnem semmitől? Például őrült kiskutyustól, vagy kistesó, vagyis kisnagytesó? - nevettem.
- Van egy húgom és egy kisöcsém. Lauren és Harry. Ja meg még az anyukám. - vigyorgott majd kiszállt a kocsiból.
- Öhm.. és melyiktől kell félnem? - szálltam ki én is.
- Hát... Lauren 14 éves Harry 8, úgyhogy nem nagyon van félnivalód. - nyitott nekem ajtót - De még ni csenek itthon úgyhogy még ne félj.
- És anyukád milyen? - faggattam tovább.
- Mindenkivel más. Olyan anyás, meg... Add magad az a lényeg. - húzta le a cipőjét. Én is követtem a " példáját" és én is lehúztam a cipőm.
- Kérsz valamit? Vizet, cola-t? - kiabált a konyhából.
- Vizet. - válaszoltam, miközben a képeket nézegettem a nappaliban.
- Tessék. - adta oda a vizet, levette a pólóját és kifeküdt a kanapén.
- Köszi. Uh ezt meg tudnám szokni. - nevettem.
- Gyere. Feküdj ide. - intett.
- Elférünk egyátalán? - ettem le a poharat.
- Hát most kiderül. Na gyere. - intett megint. Nekem több kérés sem kellett, odamentem és melléfeküdtem.
- Na jó én mindjárt leesek. - fészkelődtem.
- Feküdj rám. - mondta, mire én egy " Mi van?!" arcot vágtam - Na nyugodtan.
- Te mondtad. - mondtam, majd nagy nehezen ráfeküdtem. Kicsit fészkelődtem, mert Ash mellkasa kicsit kényelmetlen volt.
- Öhm... Sky. - suttogta.
- Mond.
- Kérlek ha tudsz ne nagyon fészkelődj... Fáj.
- Jaj bocsi. - nevettem - Bocs hogy belédkönyököltem.
- Nem az fájt.
- Akkor? - néztem rá értetlenül.
- Öhm.. csak ne fészkelődj. -mondta.
- Ja. Oki. Amúgy ma de kanos vagy. - nevettem tovább.
- Ha te lennél az én helyemben, akkor nem mondanád ezt.
- Ha én férfiból lennék, örülnék, ha a barátnőm feküdne rajtam. - fordultam meg, és csípőjére ültem.
- Nem mondtam olyat, hogy nem örülök, csak így nehezebb uralkodni magamon. - mondta, majd megcsókoltam - Ne már miért csinálod ezt? Most mondtqm hogy nehéz uralkodni magamon.
- Akkor ne uralkodj. Csak sodródj az árral. - csókolgattam a nyakát.
- De nem lehet. - mondta.
- Miért? Csak ketten vagyunk. - írtam le köröket a mellkasán.
- Egy: mert úriember vagyok, kettő: mert a tesóim és anya bármikor beállíthat.
- Jó. - szálltam le róla.
És éppen akkor nyitódott az ajtó. Először egy kisfiú lépett be. Ő lesz Harry. Utána azt hiszem Lauren, és Ash anyukája.
- Ashton!!! - szaladt Harry Ash-hez.
- Szia. - vette fel az ölébe.
- Ő kicsoda? - mutatott rám a kisfiú.
- Anya Harry és Lauren, ő itt a barátnőm Skyler Summer. - mutatott be.
- Heló. - köszöntem.
- Summer? A tesód Nate Summer? - kérdezte Lauren.
- Igen. Miért? - mosolyogtam.
- Öhm... az egyik osztálytársam pasija.. - mondta gyanúsan amit persze Ash is észrevett.
- Mi volt ez az öhm.? - kérdezte Ashton.
- Semmi. Majd elmondom. - válaszolt Lauren. 

- Lauren, gyere csak egy picit. - hívtam ki a konyhába. 

- Oké. - jött utánam. 

- Mi volt ez a semmi majd elmondom? - kérdeztem tőle kedvesen. 

- Hát... - vakarta a tarkóját.

- Mondta nekem, hogy van új barátnője, és... most ti jártok? - csapott belém a felismerés villáma. 

- Igen... De kérlek ne szólj senkinek... - kérlelt.

- És Ashton-nak el akarod mondani? - néztem rá mint egy tanárnő (?).

- Nem. Neki főleg hogy nem. Tutira azt mondaná, hogy ne foglalkozzak azzal a fiúval, meg minden... - ült le a székre. 

- Ashton ennyite törődik veled? Mintha az apukád lenne. - néztem rá.

- Hát pont ez az. Apukánk mióta nincs, ő vette át úgymond a helyét, vagyis csak úgy vigyáz ránk. - öntötte ki a szívét. 

- Ja értem. De figyi, én örülnék egy olyan tesónak.. Igaz nekem van is, de Nate az más... - próbáltam kezelni a helyzetet.

- Nagyon másabb. - értett velem egyet.

- Itt meg mi folyik? Ki másabb? - lépett be Miss Irwin.

- Semmi.. Csak ismerdekünk. - válaszolt Lauren majd kiviharzott a konyhából. 

- Sky. Gyere csak.. Mutatok valamit. - szólt Ash. 

- Rendben. - mondtam, majd Ashton után mentem.

- Mit is akartál mutatni? - léptem be a szobájába. 

- Nem is tudom.. Csak játszani akartam. De nem komolyan. - ugrott elő az ajtó mögül, majd az ágyra lököt. Térdei a csípőm két oldalán voltak, és ő felettem térdelt. 

- Héj nem azt mondtad hogy uralkodni akarsz magadon? - néztem a szemébe. 

- Csak próbára teszem magam..  Lássukmeddig bírom. - csókolt meg.

- Mellettem nem sokáig. - nevettem. 

- Azt majd meglátjuk. - jelentette ki, majd csókcsatába kezdett. A pólóját mivel már a nappaliban levette, csak a nadrágjával kellett bajlódnom. Az övét csatoltam kifele amikor megszólalt. 

- Ne. Nem komolyan játszunk. Csak tesztelünk. - fogta meg a kezem.

- És bírod még? - néztem a szemébe. 

- Őszintén? Már az elején alig bírtam... - "hajolt le" hozzám. 

- Hm.. ezt még fel is használhatom. Jól fogok szórakozni anyukádék előtt akkor. - nevettem. 

- Azért annyira nem vagyok kanos. - szállt le rólam.

- Annyira nem... csak nagyon. - mutattam le az adott pontra. 

- Oké oké de most szálltam le rólad.

- Nekem meg most kell mennem. - éztem rá a telefonomra. 

- Vigyelek haza? - húzott magához.

- Azt megköszönném. - csókoltam meg - Na jó Irwin el fogok késni.. Hadd menjek.

- Ne.. Csak még egy kicsit. - ölelt magához.
Miután elengedett, sietni kellett hazafelé, nehogy elkéssek. 08:05-re sikeresen haza is értem.
- Kisasszony. Hol voltál ilyen sokáig? Késtél! - mondta apa, aki már Nate-el, és anyával.
- Apa haveroknál, és csak 5 percet késtem. Tényleg, és te hogyhogy már itthon vagy, és a család együtt vacsorázik? - tettem karba a kezem.
- Szabadnapot vettem ki. - mondta. Időközben nem is vettem észre, hogy Ashton is bejött... Nem zártam be az ajtót.
- Jó estét. - köszönt illedelmesen Ash.
- Mi a.. - kezdtem volna a káromkodást, de befogta a fiú a szám.
- Ne beszélj csúnyán. - suttogta a fülembe, és puszilta meg az arcom.
- Szia. - köszönt anyukám - Ugye még áll a szerda este?
- Igen persze. - mondta, majd már ment is....