Hey guys!
Tudom nagyon rövidke rész lett.. És van egy hírem.... Most már nem három naponta fogok felrakni részeket, hanem 5-7 naponta... Írnom is kell, meg most már tanulni, meg még sok minden ott van... És nem tudom hogy ti hogy vagytok ezzel a pipálással és komizással, de nekem jól esne, hogyha megosztanátok velem a véleményeteket... Nagyon jól. So.. Please ticked and commenting, and i wish everyone good reading. Love ya!
Xoxo: ~ Sophie ~
Chapter Nine
We are bad, and we move... Or not?
Szerda... Reggel szinte gyomorgörccsel keltem.. Féltem az estétől.. A vacsorától...
" Szia. Ugye beteg vagy? Sky xx. " - írtam üzenetet Ash-nek.
" Szia. Huh köszi. Még senki sem volt velem ennyire őszinte, és mondta meg, legyek beteg. Amúgy nem miért? "
" Bocsi de nem akarom mára ezt a vacsorát.. És semmi kedvem anyum miatt kiöltözni.. főleg itthonra nem. "
" Tudom hogy nem komolyan gondoltad... Nyugi jó lesz minden. Ne aggódj megoldunk mindent. :* "
" De nem lehet ilyen nyugodtnak lenni.. fuu adj egy kis nyugodtságot. KÉRLEK!!! "
" Hidd el a legszívesebben az összeset odaadnám.... De még nem szeretnélek olyanba belerángatni, amit még te sem akarsz.. Ha érted.. "
" Igen értem... De akkor hogy nyugodjak meg? "
"Öhm... A suli előtt találkozunk.. Pontban 7:59-kor. Úgy is megy neked az 59-es érkezés. "
" Oki. Ott leszek. Szioka addig. "
" Szia szia. Szeretlek. "
Gyorsan összeszedtem magam, és suliba pontosan 7:50-kor indultam el. 7 perc alatt értem ide... Ashton még nem volt itt, így vártam. Pontosan két perc múlva ért ide.. vagyis értek ide.. Luke és Calum pattogott ki a kocsijából..
- Szia kis madárka. - köszönt Luke.
- Szia. Ez meg honnan jött? - néztem rá, mint aki még nem látott embert. Mielőtt még válaszolni tudott volna, az idősebb szőke is kiszállt a járműből, és azonnal a karjai közé vett.
- Annyira hiányoztál.. - suttogta a fülembe.
- Te is.. De még így sem jobb. - ölelt meg szorosabban.
- Tudom. De másképp és máshogy még nem leszek ennél jobban közelebb hozzád. - csókolt meg.
- Na jó kis gerlepár ezt ne itt csináljátok. Arra való a szoba, hogy ott rendezzétek el. - szólt bele Luke.
- Ma nagyon ráállt a szád a kis szóra.. Mi van ma veled? - nevettem.
- Csajhiánya van. Neked nincsen ugye Ashton? - nevetett Calum is.
- Nekem? - kérdezett vissza az említett személy - Nekem szerintem jobban mint nektek..
- Skyler nem igazán elégít ki? - boxolt bele Cal, Ash vállába.
- Nagyon vicces vagy. De nagyon rossz helyen kapisgálsz. - védett meg Ash.
- Áhh szóval még nem is csináltátok? - szólalt meg Luke-ocska is. Én elpirultam, Ashton pedig csak megölelt, és a hajamba túrta az arcát.
- Nektek nem kéne menni órára? - emelte ki a fejét a hajamból.
- Akkor Skyler is jön. - "vágott vissza" Luke.
- Befele! Most! - parancsoltam eléggé mérges fejjel.
- Igen is! - ijedt meg majd bentek Cal-al.
- Na szóval hogy most mindenki bement... - kezdte.
- Szóvall..... hogy is nyugodjak meg? Mert még mindig parázok. - sürgettem.
- Hát megnyugodsz akkor, ha most kihagyod a sulit? - sutyorogta a fülembe.
- Mivan? A sulit? - kaptam fel a fejem.
- Igen. Az igazolást elintézem. De akkor élvezd a mai napot. - puszilt meg.
- Megpróbálom.. De nem garantálok semmit. - nevettem - Szeretlek.
- Én is szeretlek. Na de gyere menjünk mielőtt visszajönnek a srácok.
- Oké. - mondtam, majd már a kocsiban is ültem.
Kicsit bűntudatom volt, mivel a suli meg minden.... De próbáltam jól érezni magamat. Egy jó óra múlva csörögni kezdett a telefonom. Ismeretlen szám volt. Muszáj voltam felvenni, mivel ha apa vagy anya hív, akkor is azt írja ki, mert néha megzavarodik a telefonom. Így hát elhúztam a zöld kis ikont.
- Szia! Te meg hol a francba vagy??? - hallottam meg egy ismerős hangot.
- Calum? - szóltam bele.
- Igen. Vajon ki lennék? De Luke is megkérdezhette volna... - mondta még idegesen - De hol vagy? Első órára sem jöttél be. Elraboltak az UFO-k?
- Nem. Hanem.... - gondolkoztam el.
- Hanem? - türelmetlenkedett.
- Csak haza kellett jönnöm. - füllentettem.
- És te most egy kocsiban ülsz? Hallom a zajokat. - kérdezte.
Ránéztem Ash-re, hogy mit válaszoljak... Ő is hallota, mert igaz nem volt kihangosítva, de elég hangos a telefon...
- Igen.. Mivel.. orvoshoz megyek. - próbáltam kitalálni mit mutogat Ashton.
- Rendben. De előbb is szólhattál volna... Na mindegy most megyek most csengettek be. Szia. - bontotta a vonalat, mielőtt válaszolni tudtam volna.
Pár perc múlva leparkoltunk.. Egy számomra ismeretlen parton voltunk.
- Na milyen? - kérdezte.
- Szép.
- Ide szoktam jönni, amikor szomorú vagy éppen rossz kedvemben vagyok. - mesélte.
- És most szomorú vagy, vagy rossz a kedved? - lepődtem meg.
- Igazából mindkettő.. - nézett a távolba.
- Mi a baj? Valami gond van otthon? Vagy micsoda? - faggattam.
De ő csak magához húzott és megcsókolt.
- Van egy nagyon rossz hírem.. És ezt a srácok sem tudják még... - mondta a csók után.
- Mégpedig? - öleltem.
- El... el... Elköltözünk... - nyögte ki.
- Micsoda? És hova?
- Brisbane-be. Sydney-től úgy 920 km-re. - próbálta határozottan mondani.
- És.. akkor... - nyögdécseltem, de a végére potyogtak a könnyeim.
- Igen... sza-szakítanunk... kell... Nem tudunk mást tenni... - ölelt még jobban magához.
- De nem lehetne valahogyan megoldani, hogy ne menj el? - próbáltam kifogásokat, vagyis kiskapukat keresni.
- Nem tudom. Már az egész ház szinte össze van pakolva..
- Mikor mentek? - toltam el magamtól.
- Holnap után. - hajtotta le a fejét.
- Micsoda? És miért most szóltál? - emeltem fel kicsit a hangom.
- Mert nem akartam, hogy egész végig csak arról legyen szó... Inkább élvezzük a pillanatot, hogy még együtt vagyunk... - próbált magához ölelni, de nem engedtem.
- Nem.. Ennek nem ez a megoldása.. Ez így nem jó... Akárhogy is jót akartál, ez rosszul sült el.. Most pedig kérlek vigyél haza. - fordítottam hátat, és beültem a kocsiba. A hazafele út csendes volt. Amikor felhajtott a felhajtóra Ash, mielőtt kiszálltam volna, megfogta a csuklómat.
- A vacsorával mi legyen? - kérdezte.
- Gyere el.. anyáék sokat készültek rá... De ne nagyon várj sokat tőlem.. szakítottunk. És ezt a szüleimnek te fogod megmondani, és azt is, hogy miért. - vágtam hozzá flegmán.
- Akkor nyolcra itt vagyok. Szia. - engedte el a csuklómat.
Felsiettem a szobámba, szinte tornádóként futottam át a házon. Szerencsére még senki sem volt otthon.. Csak 10 óra volt... Unalmamban elkezdtem tanulni.... Fél ötkor átjött Maddy, hogy öltözzek, mert edzés. Ott az edzésen nem volt nagyon meglepő mit csináltunk... Futás, majd erősítés, aztán játék... Fél nyolcra sikeresen haza is értem....
Aztán muszáj voltam szekrénybúvárosat játszani. Kerestem az esti ruhámat.. Találtam egy pirosat, de nem akartam Ashton kedvében járni... Kedvenc színe a piros, akkor kéket veszek fel. 10 perc alatt ki is választottam egyet.
Anya azt mondta kicsit öltözzek ki.... 7:40 van, szóval elmegyek zuhanyozni, aztán jöhet a készülődés...
Hajat is mostam... Megszárítottam, majd sminkeltem.. Felvettem a ruhát, és az óra 7:58-at mutatott, amikor csengettek. Anyáék nyitottak ajtót, mivel felszóltak, hogy menjek lefele. Mindenki ki volt öltözve... Sosem értettem, hogy egy vacsorára miért kell ennyire kiöltözni. A lépcsőn lefelé menet láttam, hogy Ashton arca valamiért nagyon boldog, és nem csak tetteti.
- Kicsim végre lejöttél. - "fogadott" apa.
- Gyönyörű vagy. - súgta a fülembe Ash, amikor leültünk az asztalhoz. Már minden tálalva volt.
- Köszi. Igyekeztem kéket választani... - vágtam egy hamis mosolyt.
- Nem költözünk.. Vagyis én nem. - sutyorogta.
- Micsoda? - lepődtem meg... kicsit hangosan... Mindenki rám szegezte a tekintetét.
- Mi micsoda? - kérdezte apa.
- Semmi... Öhm.. Bocsássatok meg egy pillanatra. - álltam fel az asztaltól, és húztam magammal Ash-t is.
- Hogy hogy nem költözöl? - álltam meg a nappaliban.
- Anyával megbeszéltem, hogy itt maradok miattad, és a házba pedig a fiúk lesznek velem együtt. - magyarázta.
- És anyukádékkal mi lesz? - gondolkoztam.
- Hetente, vagy kéthetente meglátogatom őket. És te is jössz.
- Ez csodálatos... - mosolyogtam, immáron őszintén....
Kicsit bűntudatom volt, mivel a suli meg minden.... De próbáltam jól érezni magamat. Egy jó óra múlva csörögni kezdett a telefonom. Ismeretlen szám volt. Muszáj voltam felvenni, mivel ha apa vagy anya hív, akkor is azt írja ki, mert néha megzavarodik a telefonom. Így hát elhúztam a zöld kis ikont.
- Szia! Te meg hol a francba vagy??? - hallottam meg egy ismerős hangot.
- Calum? - szóltam bele.
- Igen. Vajon ki lennék? De Luke is megkérdezhette volna... - mondta még idegesen - De hol vagy? Első órára sem jöttél be. Elraboltak az UFO-k?
- Nem. Hanem.... - gondolkoztam el.
- Hanem? - türelmetlenkedett.
- Csak haza kellett jönnöm. - füllentettem.
- És te most egy kocsiban ülsz? Hallom a zajokat. - kérdezte.
Ránéztem Ash-re, hogy mit válaszoljak... Ő is hallota, mert igaz nem volt kihangosítva, de elég hangos a telefon...
- Igen.. Mivel.. orvoshoz megyek. - próbáltam kitalálni mit mutogat Ashton.
- Rendben. De előbb is szólhattál volna... Na mindegy most megyek most csengettek be. Szia. - bontotta a vonalat, mielőtt válaszolni tudtam volna.
Pár perc múlva leparkoltunk.. Egy számomra ismeretlen parton voltunk.
- Na milyen? - kérdezte.
- Szép.
- Ide szoktam jönni, amikor szomorú vagy éppen rossz kedvemben vagyok. - mesélte.
- És most szomorú vagy, vagy rossz a kedved? - lepődtem meg.
- Igazából mindkettő.. - nézett a távolba.
- Mi a baj? Valami gond van otthon? Vagy micsoda? - faggattam.
De ő csak magához húzott és megcsókolt.- Van egy nagyon rossz hírem.. És ezt a srácok sem tudják még... - mondta a csók után.
- Mégpedig? - öleltem.
- El... el... Elköltözünk... - nyögte ki.
- Micsoda? És hova?
- Brisbane-be. Sydney-től úgy 920 km-re. - próbálta határozottan mondani.
- És.. akkor... - nyögdécseltem, de a végére potyogtak a könnyeim.
- Igen... sza-szakítanunk... kell... Nem tudunk mást tenni... - ölelt még jobban magához.
- De nem lehetne valahogyan megoldani, hogy ne menj el? - próbáltam kifogásokat, vagyis kiskapukat keresni.
- Nem tudom. Már az egész ház szinte össze van pakolva..
- Mikor mentek? - toltam el magamtól.
- Holnap után. - hajtotta le a fejét.
- Micsoda? És miért most szóltál? - emeltem fel kicsit a hangom.
- Mert nem akartam, hogy egész végig csak arról legyen szó... Inkább élvezzük a pillanatot, hogy még együtt vagyunk... - próbált magához ölelni, de nem engedtem.
- Nem.. Ennek nem ez a megoldása.. Ez így nem jó... Akárhogy is jót akartál, ez rosszul sült el.. Most pedig kérlek vigyél haza. - fordítottam hátat, és beültem a kocsiba. A hazafele út csendes volt. Amikor felhajtott a felhajtóra Ash, mielőtt kiszálltam volna, megfogta a csuklómat.
- A vacsorával mi legyen? - kérdezte.
- Gyere el.. anyáék sokat készültek rá... De ne nagyon várj sokat tőlem.. szakítottunk. És ezt a szüleimnek te fogod megmondani, és azt is, hogy miért. - vágtam hozzá flegmán.
- Akkor nyolcra itt vagyok. Szia. - engedte el a csuklómat.
Felsiettem a szobámba, szinte tornádóként futottam át a házon. Szerencsére még senki sem volt otthon.. Csak 10 óra volt... Unalmamban elkezdtem tanulni.... Fél ötkor átjött Maddy, hogy öltözzek, mert edzés. Ott az edzésen nem volt nagyon meglepő mit csináltunk... Futás, majd erősítés, aztán játék... Fél nyolcra sikeresen haza is értem....
Aztán muszáj voltam szekrénybúvárosat játszani. Kerestem az esti ruhámat.. Találtam egy pirosat, de nem akartam Ashton kedvében járni... Kedvenc színe a piros, akkor kéket veszek fel. 10 perc alatt ki is választottam egyet.
Anya azt mondta kicsit öltözzek ki.... 7:40 van, szóval elmegyek zuhanyozni, aztán jöhet a készülődés...Hajat is mostam... Megszárítottam, majd sminkeltem.. Felvettem a ruhát, és az óra 7:58-at mutatott, amikor csengettek. Anyáék nyitottak ajtót, mivel felszóltak, hogy menjek lefele. Mindenki ki volt öltözve... Sosem értettem, hogy egy vacsorára miért kell ennyire kiöltözni. A lépcsőn lefelé menet láttam, hogy Ashton arca valamiért nagyon boldog, és nem csak tetteti.
- Kicsim végre lejöttél. - "fogadott" apa.
- Gyönyörű vagy. - súgta a fülembe Ash, amikor leültünk az asztalhoz. Már minden tálalva volt.
- Köszi. Igyekeztem kéket választani... - vágtam egy hamis mosolyt.
- Nem költözünk.. Vagyis én nem. - sutyorogta.
- Micsoda? - lepődtem meg... kicsit hangosan... Mindenki rám szegezte a tekintetét.
- Mi micsoda? - kérdezte apa.
- Semmi... Öhm.. Bocsássatok meg egy pillanatra. - álltam fel az asztaltól, és húztam magammal Ash-t is.
- Hogy hogy nem költözöl? - álltam meg a nappaliban.
- Anyával megbeszéltem, hogy itt maradok miattad, és a házba pedig a fiúk lesznek velem együtt. - magyarázta.
- És anyukádékkal mi lesz? - gondolkoztam.
- Hetente, vagy kéthetente meglátogatom őket. És te is jössz.
- Ez csodálatos... - mosolyogtam, immáron őszintén....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése