Hey guys!
Itt is lenne a 12.rész. Good reading! Kérlek komizzatok, pipáljatok! Love ya!
Xoxo: ~ Sophie ~
Chapter Twelve
Bad-good week
- Üdv. Skyler-t keresem.. Maddison mondta, hogy nem ment iskolába mert beteg. - hallottam meg egy ismerős hangot.
- Itthon van. Gyere be nyugodtan. - hívta be anyum.
- Szia. - köszöntem a személynek.
- Szia hogy vagy? - ült le mellém a kanapéra.
- Jól.. Csak kicsit rosszul... - bújtam hozzá.
- Ezt jól megmondtad. - nevetett.
- Hogy hogy itt vagy? Nem dolgozol? - kérdezősködtem.
- Ma nem kellett bemennem. Ezért ide jöttem. - mondta.
Ránéztem anyára, aki minket nézett, és annyira fura volt. Ashton nem sokáig maradt, mivel azért neki is van tennivalója ilyenkor... Miután anya kikísérte, mivel én fel sem bírtam állni, leült mellém.
- Kicsim, szerintem el kéne menni Dr. Smith-hez. Egy kivizsgálásra. - mondta.
- Te... azt hiszed.... hogy én meg Ash már... - húztam fel magam.
- Kicsim, ez csak egy kivizsgálás. Hogy biztosak legyünk benne. - fojtatta.
- Anya mi még nem voltunk együtt úgy Ash-el, megnyugodhatsz. - próbáltam lebeszélni.
- Nem baj.. Lehet hogy most hazudsz, vagy nem tudom, de az elmúlt időben elég sokszor nem aludtál itthon... És velük és elég sok időt töltöttél... - magyarázta.
- Jó rendben... De akkor sem feküdtem még le vele. - álltam fel, majd felszaladtam öltözni...
***
Dr. Smith-nél nem voltak sokan. Igazából csak egy terhes nő volt, aki szerintem ultrahangra jött, vagy nem tudom... Alig egy fél órát ültünk ott, mire sorra kerültünk. A vizsgálatra egyedül mentem be...
- Miss Summer a teszt eredménye negatív, vagyis nem terhes. De még nem is volt senkivel, akkor miért jött? - kérdezte az orvos.
- Mostanság rosszul vagyok, hányok, rossz a közérzetem, és sokszor nem alszok otthon, és anyukám azt hitte, hogy terhes vagyok... - magyaráztam.
- Értem. Azért gondolom megérti az édesanyját, hogy aggódik... - nyitotta ki az ajtót.
- Igen persze. - léptem ki.
- Mrs. Summer, a lánya nem terhes, és még nem is lehetne, mivel meg nem volt együtt senkivel. - magyarázta az orvos anyámnak.
- Rendben. Köszönjük a vizsgálatot. - fogtak kezet a felnőttek, majd távoztunk.
" Szia rosszul vagyok.. " - írtam üzenetet Ashton-nak.
" Szia hol vagy? Indulok. "
" Kocsiban.. "
" Nem értelek. "
" Most voltunk Dr. Smith-nél. "
" Ő nem nőgyógyász? "
" Dehogynem. Anyum aggódott.... "
" Azt hitte hogy már lefeküdtünk? "
" Pontosan! És azt hiszem mindjárt hányok.. Most a gyógyszertár előtt vagyok anya gyógyszert vesz.. "
" Mikor leszel otthon? "
" Egy fél óra(?) ... kb. "
" Menjek le? "
" Ráérsz? "
" Neked mindig. "
" De most komolyan.. Ráérsz? "
" Persze. "
" Akkor igen gyere. "
" Oké akkor majd megyek. "
" Oki köszi. "
" Szeretlek. "
" Me too. "
" Kis angolos. "
" Hihi. "
Anya körülbelül 10 perc múlva ki is jött, majd hazamentünk.
- Felmehetek a szobámba? - kérdeztem.
- Miért? Itt nem jó? - kérdezte vissza.
- Nem. Kényelmetlen. - nyavalyogtam, mire csengettek - Kinyitom.
- Szia. - állt az ajtóban Ash.
- Szia gyere. - öleltem meg Mint mondtam a szobámba leszek. - mondtam anyának.
A szobámban csak feküdtünk az ágyban, beszélgettünk, nevettünk, beszélgetünk, majd elnyomott minket az álom... Őt nem tudom hogyan, de elaludtunk...
Este nyolc óra körül felriadtam valamiért. Ashton persze már fent volt. Még mindig ölelt, vagyis simogatott.
- Nyugi itt vagyok. - ölelt magához.
- Rosszul vagyok.. Engedj kérlek. - futottam a fürdőbe. Ő kedvesen elengedett, utánam szaladt, és hajamat hátrafogta.
- Nincs valami gyógyszered? - kérdezte.
- Nincs... Bár utálom a gyógyszereket, szóval. - mondtam vagyis próbáltam.
- Itt meg mi folyik? - jött be anyum.
- Rosszul van megint. - válaszolt Ash, és amennyire láttam, anya nézett egyet, mivel a fiú felső nélkül volt.
- És mitől? Mit csináltatok? Haj fiam vigyázz. Inkább öltözz fel. - lökte arrébb Ashton anya.
Amikor már úgy éreztem, hogy körülbelül kihánytam magam, megpróbáltam megmagyarázni anyának.
- Anya aludtunk. És nem történt semmi. Ha kell most menjünk vissza a dokihoz. - kezdtem.
- Jaj kislányom nem kell nekem megmagyarázni a dolgokat! Vigyázni kéne ilyenkor magadra, nem pedig ezzel a fiúval lenni... - kiabált.
- A fiúnak van neve is, Ashton. És én nem alszok ma itthon. - mondtam, majd kivettem a kisebbik utazótáskám, belepakoltam pár ruhát, addig Ash is összeszedte magát, majd elmentünk... Ashton-nál voltam egész héten. És persze muszáj voltam normális orvoshoz is elmenni. Szombatra körülbelül jobban voltam, hazamentem, amikor anyáék nem voltak otthon, kicseréltem a ruháimat, majd meglátogattuk Ashton anyukáját és testvéreit Melbourne-ben. 920 km nem kevés.... De muszáj voltam én is végigülni. Egyszer cseréltünk Ashton-nal helyet, amikor már vagy 50 km volt hátra.. Szegény már nem bírt vezetni. Kétszer álltunk meg... Odaérve egyből a kis családdal kimentünk a partra, egy kicsit "levegőzni", beszélgetni. Harry meg Lauren a vízben játszottak, amíg Ashton, Anne és én beszélgettünk.
- .. Nyugodtan menjetek ti is ússzatok egy kicsit. - mosolygott Anne.
- Te nem jössz? - kérdezte Ashton.
- Nem... De ti siessetek gyorsan a vízbe. - mondta.
Úgy is tettünk. Ashton szinte futva ment a vízbe, majd Harry-t megpörgette. Én addig Lauren-nel játszottam. Amikor már nem hallatszott Harry éljenzése, éreztem két kezet derekamon. Megfordultam és Ashton-nal találtam szembe magam, aki megölelt és magához húzott, persze próbálta tartani a szemkontaktust... Annyira cuki volt.. És romantikus.
- Szeretsz? - kérdeztem.
- Szeretlek. És te? Te nem szeretsz. - viccelődött póker arccal.
- Szeretlek te idióta. - csókoltam meg.
- Bár bebizonyíthatnád... - folytatta.
- Be is bizonyíthatom. - kerekedett mosoly az arcomra.
- Nem szeretnélek valamitől megfosztani.. Vagyis még nem most... - döntötte homlokát az enyémhez.
- Tegnap volt a szülinapom.
- Amikor van valakinek a szülinapja, nem elvenni kell tőle, hanem adni neki ajándékot. - mosolygott.
- Utálhatlak?
- Most miért? - ment át kis Ashton-ba.
- Mert.. Nem tudom.. Igazságtalan vagy.
- Nem igazságtalan.. Csak.. Oké lehet, de nem akarom, hogy olyan helyzetbe kerülj, mint amilyenbe voltál a hét elején.
- Nem fogok.. Remélem. - forgattam meg a szemem.
- Ott van hogy reméled.
- De amúgy most miért kerülnék olyan helyzetbe? Tudod feltaláltak a megelőzésre egyet s mást..
- Tudom. A fogamzásgátlót azért nem ajánlom, mert ha sokáig szeded nem biztos hogy lehet gyereked, a gumi... igazából nincs vele semmi bajom, de nekem az olyan rossz érzés lelkileg, hogy ha mondjuk én veszem el valakinek a szüzességét de nem úgy, hogy már nem kell aggódni azon, hogy például a szülők benyitnak, vagy hogy összejön egy nem várt gyerek. Érted? - suttogta.
- Igen.. szóval le kell érettségiznem, és befejezni a sulit? Meglesz. Holnap érettségi, és holnap után, ha nem jön közbe semmi, akkor június 15! - viccelődtem.
- De közbe jön pár nap.. vagyis hónap...
- Héj ne rontsd el a jókedvemet!
- Öhm.. Értettem parancsnok. -nevettünk.
Még pár másodpercig csak néztük egymást, aztán kimentünk a vízből.
- Olyan aranyosak vagytok. - mondta Anne amikor leültünk vissza mellé.
- Köszönjük. Remélem Ashton komolyan is gondolja. - válaszoltam.
- Már miért ne gondolnám komolyan? - kérdezte egy kis tettetett felháborodással, mire én csak ránéztem egy "tudod te azt" arccal - Jaa oké.
- Ashton nincs semmi bajom azzal, ahogy gondolod, csak Calum is kérdezte... És igaz nem voltál ott, amikor Maddison-nál volt.. De Luke mesélhetne.. - próbáltam megértő lenni.
- Luke? Mit keresett ott Luke? - húzta fel egyik szemöldökét.
- Azt hiszem miattad.... És amúgy megértelek, csak tudod 19 vagyok, és ez már lassan nem kincs, hanem "átok". - magyaráztam.
- Tudom, de tőlem fiatalabb vagy, és mint mondtam, nekem úgy úgymond kényelmesebb lenne, és hidd el neked is. - ölelt magához.
Anne csak nézet, hogy miről beszélünk mi, aztán meg is szólalt.
- Most miről van szó? Milyen kincs és átok?
- Semmi.. Ez kettőnkre tartozik. - mondta Ashton....
- Nyugi itt vagyok. - ölelt magához.
- Rosszul vagyok.. Engedj kérlek. - futottam a fürdőbe. Ő kedvesen elengedett, utánam szaladt, és hajamat hátrafogta.
- Nincs valami gyógyszered? - kérdezte.
- Nincs... Bár utálom a gyógyszereket, szóval. - mondtam vagyis próbáltam.
- Itt meg mi folyik? - jött be anyum.
- Rosszul van megint. - válaszolt Ash, és amennyire láttam, anya nézett egyet, mivel a fiú felső nélkül volt.
- És mitől? Mit csináltatok? Haj fiam vigyázz. Inkább öltözz fel. - lökte arrébb Ashton anya.
Amikor már úgy éreztem, hogy körülbelül kihánytam magam, megpróbáltam megmagyarázni anyának.
- Anya aludtunk. És nem történt semmi. Ha kell most menjünk vissza a dokihoz. - kezdtem.
- Jaj kislányom nem kell nekem megmagyarázni a dolgokat! Vigyázni kéne ilyenkor magadra, nem pedig ezzel a fiúval lenni... - kiabált.
- A fiúnak van neve is, Ashton. És én nem alszok ma itthon. - mondtam, majd kivettem a kisebbik utazótáskám, belepakoltam pár ruhát, addig Ash is összeszedte magát, majd elmentünk... Ashton-nál voltam egész héten. És persze muszáj voltam normális orvoshoz is elmenni. Szombatra körülbelül jobban voltam, hazamentem, amikor anyáék nem voltak otthon, kicseréltem a ruháimat, majd meglátogattuk Ashton anyukáját és testvéreit Melbourne-ben. 920 km nem kevés.... De muszáj voltam én is végigülni. Egyszer cseréltünk Ashton-nal helyet, amikor már vagy 50 km volt hátra.. Szegény már nem bírt vezetni. Kétszer álltunk meg... Odaérve egyből a kis családdal kimentünk a partra, egy kicsit "levegőzni", beszélgetni. Harry meg Lauren a vízben játszottak, amíg Ashton, Anne és én beszélgettünk.
- .. Nyugodtan menjetek ti is ússzatok egy kicsit. - mosolygott Anne.
- Te nem jössz? - kérdezte Ashton.
- Nem... De ti siessetek gyorsan a vízbe. - mondta.
Úgy is tettünk. Ashton szinte futva ment a vízbe, majd Harry-t megpörgette. Én addig Lauren-nel játszottam. Amikor már nem hallatszott Harry éljenzése, éreztem két kezet derekamon. Megfordultam és Ashton-nal találtam szembe magam, aki megölelt és magához húzott, persze próbálta tartani a szemkontaktust... Annyira cuki volt.. És romantikus.
- Szeretlek. És te? Te nem szeretsz. - viccelődött póker arccal.
- Szeretlek te idióta. - csókoltam meg.
- Bár bebizonyíthatnád... - folytatta.
- Be is bizonyíthatom. - kerekedett mosoly az arcomra.
- Nem szeretnélek valamitől megfosztani.. Vagyis még nem most... - döntötte homlokát az enyémhez.
- Tegnap volt a szülinapom.
- Amikor van valakinek a szülinapja, nem elvenni kell tőle, hanem adni neki ajándékot. - mosolygott.
- Utálhatlak?
- Most miért? - ment át kis Ashton-ba.
- Mert.. Nem tudom.. Igazságtalan vagy.
- Nem igazságtalan.. Csak.. Oké lehet, de nem akarom, hogy olyan helyzetbe kerülj, mint amilyenbe voltál a hét elején.
- Nem fogok.. Remélem. - forgattam meg a szemem.
- Ott van hogy reméled.
- De amúgy most miért kerülnék olyan helyzetbe? Tudod feltaláltak a megelőzésre egyet s mást..
- Tudom. A fogamzásgátlót azért nem ajánlom, mert ha sokáig szeded nem biztos hogy lehet gyereked, a gumi... igazából nincs vele semmi bajom, de nekem az olyan rossz érzés lelkileg, hogy ha mondjuk én veszem el valakinek a szüzességét de nem úgy, hogy már nem kell aggódni azon, hogy például a szülők benyitnak, vagy hogy összejön egy nem várt gyerek. Érted? - suttogta.
- Igen.. szóval le kell érettségiznem, és befejezni a sulit? Meglesz. Holnap érettségi, és holnap után, ha nem jön közbe semmi, akkor június 15! - viccelődtem.
- De közbe jön pár nap.. vagyis hónap...
- Héj ne rontsd el a jókedvemet!
- Öhm.. Értettem parancsnok. -nevettünk.
Még pár másodpercig csak néztük egymást, aztán kimentünk a vízből.
- Olyan aranyosak vagytok. - mondta Anne amikor leültünk vissza mellé.
- Köszönjük. Remélem Ashton komolyan is gondolja. - válaszoltam.
- Már miért ne gondolnám komolyan? - kérdezte egy kis tettetett felháborodással, mire én csak ránéztem egy "tudod te azt" arccal - Jaa oké.
- Ashton nincs semmi bajom azzal, ahogy gondolod, csak Calum is kérdezte... És igaz nem voltál ott, amikor Maddison-nál volt.. De Luke mesélhetne.. - próbáltam megértő lenni.
- Luke? Mit keresett ott Luke? - húzta fel egyik szemöldökét.
- Azt hiszem miattad.... És amúgy megértelek, csak tudod 19 vagyok, és ez már lassan nem kincs, hanem "átok". - magyaráztam.
- Tudom, de tőlem fiatalabb vagy, és mint mondtam, nekem úgy úgymond kényelmesebb lenne, és hidd el neked is. - ölelt magához.
Anne csak nézet, hogy miről beszélünk mi, aztán meg is szólalt.
- Most miről van szó? Milyen kincs és átok?
- Semmi.. Ez kettőnkre tartozik. - mondta Ashton....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése