13.

Hi everyone!

Jó olvasást ehhez a részhez is... Nem lett valami jó.. tudom, de hát valahogy ezt is meg kellett írni.. A következő jobb lesz. :D Szeptember elsején jön a kövi rész!!  So.. Good reading! Love ya! 

Xoxo: ~ Sophie ~

Chapter Thirteen

Everyone makes mistakes.. and I'm in love. I know for sure

Vasárnap délután nekiálltunk Anne-el főzőcskézni, na meg persze sütni. Ashton addig elmentek Harry-vel a városba kicsit sétálni. Lauren-t is vitte volna, de ő nem akart menni. Öt, fél hat felé kész is voltunk.. Az volt az aznapi vacsora.

- Lauren gyere csak egy picit! Kóstolgatni kéne. - szólt fel Anne Lauren-nek

- Jövök! - szaladt le a lány a lépcsőn.

- Kóstold meg! - mutattam az asztalra kitett dolgokra.

- Hm... Ez nagyon finom!! Csak még kicsit forró, de nagyon jó. - dicsért meg minket.

- Akkor már hívom is Ash-t, hogy jöhetnek hazafelé. Vagy Skyler, te is felhívhatnád. - javasolta Ashton anyukája, Anne.

- Rendben. - mondtam, majd felvettem a telefont, tárcsáztam a számot, és már ki is csörgött.

- Szia! Már készen vagyunk, gyertek. - szóltam bele a telefonba.

- Szia! Te meg ki vagy? Ja és ha Ashton-t keresed, nincs telefonközelben. - szólt bele egy ismerős hang.

A háttérből hallottam hogy Ashton beszél, vagyis nem beszél, inkább nyög.

- Ashton keresem, a barátnője vagyok! Szeretném, ha odaadnád neki a telefont. - utasítottam.

- Ashton a barátnőd az..... - adta át a telefont - Halló?

- Szia! Véletlenül ez nem Gemma volt? - akadtam ki.

- Szia.. Öhm... Megmagyarázom.... - dadogott.

- Figyi nem kell... Csak gyere haza... - mondtam, majd bontottam a vonalat.

Amint a zsebembe csúsztattam a telefont, felszaladtam a szobába, ahol aludtunk, bezártam az ajtót, és annak nekidőlve sírtam. - Skyler! Hogy is gondolhattad, hogy egy ilyen srác, mint Ashton Irwin hűséges pasid lesz?!?! Most azonnal tűnj el! Ne is lásd többé! Ne gondold azt, hogy nem használ ki egyetlen lehetőséget sem, amikor a rajongók körében van!! - játszódott le a fejemben. Még abban a minutumban megfogtam a bőröndöm, beledobáltam a cuccaim, taxiba ültem, és utaztam 920 km-t. Amíg utaztam, ki volt kapcsolva a telefonom. Hazaérve csak felszaladtam könnyes szemmel a szobámba, és hanyatt feküdtem az ágyon. Bekapcsoltam a telefonomat... 18 nem fogadott hívás Ashton-tól, és 5 üzenet, feladója pedig úgyszintén Ashton. Persze nem foglalkoztam azokkal... Alig hogy leraktam a telefonom, berontott az ajtón Maddison.

- Mi van veled, hogy nem veszed fel a telefont Ashton-nak, és engem zaklat azzal, hogy szóljak neked, meg kéri, hogy mondjam meg neked, hogy hívd vissza?!?! - kezdi Mads.

- Semmi... - szólok párnával az arcomban.

- Na mi van? Szakítottatok? Vagy megbántott az a szemétláda? Kicsinálom! Csak találkozzak vele!! - hülyéskedik.

- Nem szakítottunk, még... Elmentek a kis tesójával Harry-vel sétálni, nem tudom hogy a kisfiút hova rakta, de amikor felhívtam hogy jöhetnek hazafele, mivel készen van a vacsora, de Gemma vette fel, és gondolom megzavartam valamit, mivel Ashton hangját is hallottam a háttérben, de nem beszélt... - magyaráztam.

- Mit csinált? Várj! Megcsalt?! - váltott át " Mérges Maddy " üzemmódba.

- Igen... Szóval inkább felhívom, és megmondom neki, hogy szakítsunk, és le van tudva minden. - mondtam, majd már a telefonomért is nyúltam.

Kicsöngött... Nem is sokat csörgött, majd már fel is vette.

- Szia nagyon sajnálom, de... - kezdte, de nem engedtem hogy elmondja.

- Szia legyél boldog Gemma-val, engem ne keress, hagyj békén.. Csak ennyit akartam.. Na szióka puszilom Gemma-t!! - mondtam, majd leraktam a telefont.

Amint leraktam, megint csörgött a telefonom, persze mindig vagy kinyomtam, vagy fel sem vettem.

- Maddy én elmegyek zuhanyozni.. Ha akarsz nyugodtan hazamehetsz, nem akarlak itt tartani. - vágtam egy hamis mosolyt, majd már a fürdőben is voltam.

Megnyitottam a vizet, és csak folyattam magamra, miközben sírtam.. Csak sírtam és sírtam... Valahogy az ágyamba kullogtam, majd sikerült elaludnom..

Hétfőn a suliból is majdnem elkéstem... Éppen hogy a tanár előtt értem be terembe.. Valahogy nem akartam a helyemre menni, de a tanár vagy oda küld, vagy az igazgatóhoz.

- Szia. Hallom szakítottatok Ash-el. - köszöntött Luke... Nem voltam eléggé rosszul, próbáltam elfelejteni, erre ő neki msuzáj emlékeztetni.

- Hajj!! Igen. - hajtottam fejem a már kipakolt könyveimre, és a könnyeim utat is törtek maguknak, de próbáltam nem mutatni.

- Tanárnő! - szólalt meg Maddison - Skyler rosszul van, kikísérhetem a mosdóba? - kérdezte.

- Persze. - mondta a tanárnő, majd Maddison megfogta a vállam, és kikísért a mosdóba.

- Skyler ne sírj! Nem érdemel meg téged! - próbált vigasztalni, majd valahogy "kiráncigált" a folyosóra egy padra.

- De... Megcsalt, és ez fáj! És ha nem is én hívom, hanem Anne, vagy Lauren, akkor lehet hogy nem is tudom meg. - sírtam.

- Skyler! - jött ki a teremből Luke - Jobban vagy már?

- Nem még nincs. - válaszolt helyettem Mads.

- Miért sírsz? Mid fáj? - kérdezősködött tovább Lucas.

- Hagyd már! - szólt rá Maddison.

- Ne! Joga van végül is tudni.. Na szóval.. - kezdtem kicsit elrekedt hangon - Ashton-nal szakítottunk.. Csak szerintem nem tudod, hogy miért...

- Öhm.. Hát nem.. - válaszolt.

- Mert megcsalt Gemma-val.... - csuklott el a hangom.

- Gemma-val?! - húzta fel a szemöldökét... Nem válaszoltam semmit, inkább felálltam, és intettem, hogy menjünk vissza órára... Hátha elvonja a figyelmem róla...

Történelem óra volt..

- Jobban vagy? - kérdezte a tanár. Bólintottam egyet, majd leültünk a helyünkre.

Az óra közben Luke valahogy másképp viselkedett... Olyan.. nem is tudom.. Egyszer leesett a ceruzám, majd mind a ketten érte nyúltunk, és "kéz a kézben" vettük fel.

- Köszi... - mondtam, miközben próbáltam vele nem felvenni a szemkontaktust...

- Figyelj.. Suli után hazakísérlek.. Nagyon szétszórtnak nézel ki.. Tudom hogy miért, de akkor is.. Nem fogadok el nemet! - mosolygott... A nap szinte vánszorgott... Alig akart eljönni a három óra. Suli után Mad-nek mondtam, hogy a délutánt, ha akarja Calum-al töltse, nem kell velem, és ezt persze adtam. Luke suli után tényleg hazakísért.. Egész úton, vagyis egész nap kerülgetett a sírás, és a hányinger... Az úton végig beszélgettünk, mindenféléről, kivéve Ashton-ról... Hazaértünk, és eszembe jutott hogy Maddison-nak vissza kell adnom valamit... Átmentem náluk, fel egyenesen a szobájába, persze imádkoztam, hogy ne legyen még ott Calum, mert akkor nem igazán maradnak ruhában... Az ágy vonzása nekik túl erős... Bekopogtam, majd benyitottam.. Calum az ágyon ült, Mad sehol..

- Szia. Maddy? - kérdeztem.

- Szia. Nem sokára itt van... - mondta, mire én csak a falnak támaszkodtam, és próbáltam visszafojtani a sikításomat, mert hát Cal is emlékeztet rá...

- Értem oké.. Akkor megvárom.. Oda kellene adnom neki valamit.. - mondtam.

- Rendben.. Amúgy Skyler - állt fel az ágyról - nekem is adnom kell valamit.. neked. - állt elém, majd megcsókolt (?!?!). 

- Calum. Te Maddison-nal jársz, és én most szakítottam Ashton-nal, és... - kezdtek a könnyeim megint utazgatni...

- Tudom.. De valahogy úgy érzem te kellesz nekem... - mondta.

- Nem! Neked.... Maddison kell.... Nem én! - ellenkezdtem.

- Sziasztok! - jött be Mads.

- Szia! Ez nálam maradt. - adtam oda neki, amit nálam hagyott - Én most megyek. - mondtam, majd Calum előtt lesütött fejjel elmentem...

Szinte futva mentem vissza a szobámba... Lefeküdtem az ágyra, és sírtam.. Calum.. én nem értem őt.. Maddison szép lány, és kedves is.... És Ashton-ról... Tegnap szakítottunk, de már hiányzik... De valahogy most szigorúnak kell lennem vele, mivel azért csak megcsalt... Méghozzá Gemma-val, a volt barátnőjével... Miközben gondolkoztam, már szinte majdnem elaludtam, amikor hallottam, hogy az erkélyemen valaki mászkál... Nem tudtam rájönni hogy ki az, és nagyon megijedtem. Az alak az erkélyem ajtaja elé lépett. Láttam, hogy bekukucskál és kirajzolódott körülbelül az arca... Nem akartam elhinni. Az ajtóhoz siettem, a kezem remegett, mint aki most jött a mélyhűtőből... Alig tudtam elfordítani a kulcsot a zárban...

- Te meg mit keresel itt?!?! - léptem vissza a szoba közepére. Csak egy hosszúnadrág volt rajta..

 Ahogy a szemébe néztem, az a kevés emlék is ahogyan megrohamozott.. A sírás uralmába kerített... Ő nem csinált semmit, csak látta, hogy sírok, és megölelt. Jól esett.. Hiányzott... Nem jutott eszembe mit tett.. Csak mentem az orrom után, és a kezeim is életre keltek.. Az a férfi akit szeretek megcsalt, de miért nem tudok rá haragudni?! Miért nehéz minden ennyire?

- Szeretlek. - suttogta a fülembe, és ölelése szinte megnyugtatott.. De a sírás, na az volt az amit nem tudott megszüntetni... Szeretlek.. Mit jelent valójában ez a szó? Szerelem.. Mi is az valójában? Elmagyarázni el lehet, de az nem lesz minden... A szerelem szó annyit jelent, hogy szeretjük a másikat jóban rosszban, és lényegében nem tudunk rá haragudni... Na most is ez volt... Nem tudtam rá haragudni, de miután elengedett, és meg akart csókolni Calum után valahogy nem tudtam.

- Skyler. Szeretlek. Nem akarlak elveszíteni, és hidd el Gemma-val nem történt semmi... Félreértetted. Harry nyúzott éppen engem.. - magyarázta.

- Akkor miért Gemma vette fel a telefont? - kérdezősködtem.

- Mert elvette valahogyan a telefonomat... De tényleg nem történt semmi.. 

- Csók sem? - faggattam tovább. 

- De az volt. - válaszolta. Gondolkozni kezdtem.. Végül is engem is megcsókolt Calum... Lehet hogy ő is ilyen helyzetben volt.. Vagy lehet hogy hazudik.. Most az egyszer hinnem kell neki... Hiszen eddig törődő kedves volt... 

- Nekem is el kell akkor mondanom valamit... - kezdtem - Calum.... 

- Mi van vele? - nyitotta nagyra a szemeit. 

- Megcsókolt.. - hajtottam le fejem. 

- Micsoda? - kérdezte kissé idegesen.

- Kérlek ne szólj neki.. Gondolom csak kihasználta a lehetőséget, de mondtam neki, hogy rám ne tekintsen úgy, mert az nem fog vele menni... Mert valahogy mást szeretek... És nem tudom hogy érzek az a valaki iránt.. Nem tudom nem szeretni, de viszont szeretni pedig fáj... 

- Gondolkozz... Döntsd el mire hallgatsz. Szívedre vagy az eszedre. - mondta, majd megölelt.. újra. Jól esett..