Sziasztok!
Boldog karácsonyt még egyszer mindenkinek!! :* <3
Xx: ~ Zaza ~
Chapter Twenty-Nine
Problems
- Hát voltam már jobb koncerten is. - nézegettem komoran lakkozott körmöm.
- Ez sértő... - kapott mellkasához Calum, majd nyomott egy puszit homlokomra. - Mégis imádod a hangom. - húzogatta szemöldökét.
- Arról nem volt szó, hogy imádom, csak hogy tetszik. - öleltem meg vigyorogva.
- De kis huncut vagy. - nyomott puszit számra is.
- Oké srácok elég az enyelgésből. - tolt el egymástól bennünket Ashton.
- Jaj te! Ember! Féltékeny vagy? Menjél! Csajozz be az egyik lánnyal. - fintorodott el Luke.
- Te beszélsz?! - vágott vissza sértetten Ash.
- Képzeld, hogy Mr. Banana ott van nekem. - fonta össze karjait mellkasa előtt.
- Pff... Mr. Banana.. Sokat érsz vele. - vihogott Ash.
- Oké ennyi elég lesz. - szólt közbe Josh, torkát köszörülve. - Calum veled meg beszédem van. - intett az említett fiúnak.
- Ajaj. - sütötte le sejtelmesen szemét.
Komor léptekkel megindultak az ajtó felé, végül eltűntek a fal takarásában. Mindenki felvont szemöldökkel meredt rám.
- Mi van?! - tártam szét karjaim.
- Ez azért durva röhögte el magát Ash. Mielőtt bármit is tudtam volna szólni, az ajtó kinyílt, az M&M's szerelmi hajója pedig kikötött az egyik kanapénál.
- Hol van Cal? - nézett körbe az említett személy után kutatva, Mike.
- Josh épp most nyakazza le a koncert előtti erekció miatt. - vihogott Luke. Halványlila gőzöm sincs, mi a baja ennek a két aggmadárnak, de az biztos, hogy rajtuk már a pszichológus sem segít.
- Jaaa.. értem! Más egyébről le.. khm.. szóval lemaradtunk? - vörösödött el Maddy.
- Háát nem hinném.. - vontam válla, majd elpusztítottam a maradék gofrimat.
Calum Hood
Halkan lépkedtem végig a folyosón, követve managgerünket. Nem tudtam, hogyan is kéne mellőzni a kínos beszélgetést, valószínűleg elkerülhetetlen. Josh, apánk helyett apánk. De néha túlzásba viszi a dolgokat. Az tény.. De azért elnézheti a magánéletem.
- Nos Calum... - léptünk be egy számomra ismeretlen szobába. Josh a bőrrel borított gurulós lábbal ellátott székhez ballagott, majd hátat fordítva nekem, elkezdte levenni zakóját.
- Hé! Hé! Hé.. Na azért ez... - hőköltem hátra, míg a pólóján végigsimítva mért végig.
- Ó... Istenek Hood! Azt a perverz pofád! Hogy a francba gondoltad, hogy én... Hagyjuk.... - csukta le szörnyülködve szemeit, majd mély levegőt véve elkezdte a novelláját.
Tudod, elhiszem, hogy az szerelem az úr. Azt is elhiszem, hogy szereted Skyler-t. De ne koncertek előtt intézzétek el az intim érintkezéseteket. Érted? Szóval megértem én, de ne itt na... Meg akkor ne így... Jézusom.. Na mindegy.. a lényeg legyen az, hogy ezen gondolkozz el, nem az apád vagyok, szóval... Mehetsz. - intett az ajtó felé. Kerekedett szemekkel néztem rá, majd elindultam a folyosóra. Most komolyan azt kérte, hogy gondolkodjak el azon, hogy most hol csinálom Skyler-el? Vagy... Minden esetre furcsa volt..
- Na mi volt? - kérdezte nyakamba ugorva Sky.
- Megbeszéltük... Nem volt olyan nagy probléma.. - vontam vállat, átkarolva derekát - Azt hiszem azt mondta, hogy gondolkodjak el legközelebb azon, hogy hol akarjuk csinálni. - motyogtam fülébe, mire kicsit összerezzent, aztán elkezdett nevetni.
- Minél hamarabb kell neki találnunk egy barátnőt... - húzogatta íves szemöldökét.
- Hogy még hibbantabb legyen? Inkább szedjük össze a cuccát, és küldjük haza az anyjához! - lebegtettem meg karom a levegőbe.
- Na igen... az mennyire is számít cikinek, ha egy 30 éves férfi még az anyjával él? - kérdezte bizonytalanul Luke.
- Áh.. dehogy is ciki.. ha nem szállnak a csajok.. így járt. - karolta át barátját Mike - Nem mindenki lehet olyan vonzó meg szívdöglesztő mint mi! - legyintett egyet, miközben felém biccentett.
- Jaj istenem! Ha fele annyira lennél vonzó, mint amilyen egoista, még akkor se lennél szívdöglesztő. - forgatta meg szemét Ash.
- Ez fájt. - sokkolt le Michael.
- Tudom.. Vonuljuk! - szólaltam meg én is, majd összekulcsolva a kezem Sky-al, elindultunk vissza a szobánkba.
Visszafele menet Josh pont akkor lépett ki a kis irodából, majd alaposan végigmérve minket, lemondó tekintettel vonult el szobájáig. Nem értettem, mi a konkrét baja, amikor multkor olyan jó fej volt.. Igaz változnak az emberek, de ez akkor is fura... Nagyon!
- Megyek lefürdöm... - ásított egyet Sky.
- Ne menjek veled? - kérdeztem huncut mosollyal. Elmosolyodott, majd megrázta fejét.
- Most ne... - mosolygott szelíden, aztán visszalépve hozzám, nyomott egy lágy csókot a számra. Elvarázsolva figyeltem, ahogy könnyed léptekkel bezárja maga mögött a hófehér faragott ajtót. Kiábrándulva vettem tudomásul, hogy még mindig az ajtót bámulom. Ledobtam magamról a fölösleges ruhát, így csak egy boxerben feküdtem be az ágyba. A fejemre rádobtam a párnát, majd már amikor csak a gondolataim zajongtak, az ajtón halk kopogás szűrődött át. Szemeim csukva maradtak, morogtam valamit, mire az ajtó kinyílt, így a szobába újra fény szűrődött be.
- Ööö... - hallottam meg a zavart hangot, ami máskor határozottsággal cseng - Skyler otthagyta a pulcsiját... - nyújtotta felém a ruhadarabot. Mély sóhaj után végignézett rajtam, aztán zavartan pislogva ledobta a pulcsit az egyik székre. Felálltam fekvő helyemről, majd a ruhát áthelyezve Sky bőröndjére, megköszönve a "gesztust" megvártam míg kimegy. Szemöldököm, szerintem eltűnt a homlokomon. A magabiztos Josh bejön, erre azt sem tudja, hol van. Vállat vontam, és hagyatkoztam arra, hogy lehet fáradt.
- Mizu Manó? - bújt hozzám Sky - Megyek alszoma.. - ásított egyet, és szó szerint bedőlt az ágyba. Halkan nevetve megráztam a fejem, és befeküdtem mellé, magamhoz húzva.
Másnap deja vu érzéssel keltem fel. A bőröndök egymás hegyére, hátára dobálva pihentek a repülő mellett. Ma megyünk vissza Sydney-be... Félek, hogy talán torokgyulladásom van, ugyanis reggel konkrétan úgy keltem fel, hogy nem tudtam beszélni. Josh, amint megtudta, hogy vacakol a hangom, hozta a forró teát meg a mézet és addig nem mozdulhattam, amíg 3 liter teát meg nem ittam. Ugye említettem, hogy semmi bajom vele? Na ja. Most legszívesebben belefojtottam volna abba a forró szarba.
- Jobban vagy? - dőlt a vállamra szöszim.
- Megvagyok. - karoltam át, majd újból belekortyoltam a teába.
- Ugye tudod, hogy ha ma nem gyógyulsz meg legalább úgy, hogy normális hangon tudj beszélni, tuti kinyír... vagy te leszel a kutyaeledel.
- Hát nagyon köszönöm - forgattam meg szememet. Az egy tény, hogy a hal hangosabban kiabál, de attól még nem élet halál kérdése, az, hogy most hanem lesz hangom, világvége. Mivel a rajongók iszonyat megértőek, és szörnyen kedvesek, biztosan megértik, ha most nem aktuális énekelnem. Vaaagy.... Mindegyik látni akar minket, aztán betörnék a buszba, és elrabolnak, majd KO... Na jó... egy biztos. Ez a torokfájás, már az agyamra ment.
- Min gondolkozol? - döntötte ré fejét vállamra Sky.
- Azon, milyen idióta vagyok. - nevettem kínosan, aztán nyomtam egy csókot barátnőm szájára.
- Megyek a mosdóba... - nyújtózkodtam egyet, majd felállva a helyemről, kibámultam a felhőkre, és célba vettem a helyet. Éppen a kilincsért nyúltam, amikor az ajtó másik oldaláról valaki kinyitotta azt. Mielőtt arrébb húzódtam volna, megcsókolt... ?!?!?!?! Lesokkoltam.
- Mi??? Josh.. Én nem.. Én a lányokra bukok.. És Skyler-t szeretem. Nagyon szeretem.. - dadogtam.
- Bo...Bo..Bocsánat... Most mennem kell.. - rohant el Josh. Hát ez nagyon fura volt. Elvégeztem a dolgomat, majd szappanal kezet mostam, és visszaültem a helyemre.
- Mi ez a fej? - lepődött meg Skyler.
- Josh... - motyogtam.
- Mi van vele? - kérdezte aggódva.
- Meg.. Megcsókolt...
- Mi?? Na ne már.. Most akkor ő a vetélytársam? Vagy mi?
- Nem. Dehogy is. Josh meleg.. És tetszek neki. De én a lányokat szeretem. Méghozzá téged a legjobban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése