Puszika Manócskák!
30. rész Köszi hogy velem vagytok. Nagyon jó érzés <3 Jó olvasást! És persze Boldog új évet mindenkinek.
Ui.: bocsi hogy sokáig nem voltam... a gépem szervizben volt :*
Ui.: bocsi hogy sokáig nem voltam... a gépem szervizben volt :*
Xx: ~ Zaza ~
Chapter Thirty
Love LVL99
A minibusz rázkódása, sikeresen megakadályozta a nyugodt pihenés harmóniáját. Calum válla a fejemmel együtt emelkedett, majd süllyedt. Nekünk is most volt pech-künk ugyanis a forgalmi dugónak hála, a gyorsan kiérünk a reptérre, ahol majd gyorsan felpattanunk a repülőre terv, megvalósíthatatlannak tűnt. Az emberekre is pont most jön rá a járkálhatnék...
- Minden oké? - duruzsolta fülembe lágyan Cal.
- Ühüm... Mikor érünk oda? - kérdeztem vissza két ásítás között, ugyanis fel kellett kelni hajnali 4 órakor, hogy pontosan kiérjünk a ház elé, hogy majd a kis busz, pontos időben jöjjön értük, hogy majd pontosan kiérjünk a reptérre... Erre dugóba kerülünk az autópályán...
- Bírod még? - kérdezte ismét szinte suttogva Cal.
- Jól mondod... Még... - fúrtam fejem vállába. Volt egy kis hányingerem, de nem olyan nagy. Általában ilyenkor már rég kidobom a taccsot, ezért most vagy Calum nyugtató közelsége volt rám hatással, vagy talán a fáradtság erősebb volt. Hosszú-hosszú álldogálás után, végre valahára elindult a forgalom, így 20 percen belül a reptéren vártuk a repülőt. Miután felszálltunk a gépre, Josh csapatokra osztott minket, azaz
- Skyler és Maddy, ti lesztek együtt. Calum és Luke, úgy szint, és a maradék kettő, ismét... - lépegetett egy fülke mögé a drágalátos manager. - Csak tisztázom! Semmi nyalakodás! Azért tettelek titeket így! - szólt ki még a függöny mögül, azután pedig végleg elnyelődött a bársony anyagban. Maddy-vel értetlenül egymásra néztünk, majd a többi fiúra. Szereti mindenki ezt a jó fej pasast, csak néha túlzásba visz mindent... Semmi fülke, csak 2 négyesével egymással szembe fordított ülés...
- Hát... jó... - vágódtam le az egyik ülésre, kényelembe helyezve magam, majd intve Calum-nak, hogy foglaljon mellettem helyet, megveregettem a magam mellet lévő ülést. Alighogy megtett két lépést, Rob Joshnak a "segédje" kitépte a függönyt, megragadta a fiú karját, engem egyel beljebb, -azaz az ablak felé -, parancsolt, velem szembe Mads, Mellettem pedig Luke foglalt helyet.
- Anglia végéig ez a felállás a helyzet. - kacsintott egyet, majd komor arccal tovább állt, megcsinálni az ülésrendet. Amikor végleg eltűnt előkaptam a telóm, majd ráírtam Calum-ra, ha már nem tudok vele beszélni...
Ez így nem jó! Én nem tudok nélküled aludni! :(
<3 Sajnállak... De tűrni kell... Várj! Odapostázom a pulcsim! :3 ♥
Furán kaptam tekintetem Calum-ra, majd amikor Luke az arcomba nyomta a pamutanyagot, fejbe vágott a tudat, hogy így értette. Szeretetteljesen rámosolyogtam Cal-ra, majd magamra kapva, mélyet szippantottam a pulcsiból, majd tényleg nem kellett sok, az álom csak úgy jött magától.
- Szép jó reggelt, vagyis estét! - rázogatott meg Maddy.
- Mi van? - néztem fel rá kómás fejjel.
- Inkább hol! Londonban vagyunk drágaság! Pattogás lefele, és befele! - adta ki a parancsot, én pedig ugyan olyan értetlenül néztem rá, mint az elmúlt 2 percben.
- Gyere már! Itt vagyunk! - rángatott le a gépről Mads. - Érzed ezt a Londoni levegőt? Nem mintha már lettünk volna itt pár hete vagy hónapja... De hát nem olyan brites? - ugrándozott össze vissza. Na most az, hogy kínjában volt ilyen boldog, vagy csak mert simán sok neki az oxigén, azt nem tudtam meg....
- A szobabeosztás marad a megbeszélt... A szállodát, ha lehet ne verjétek szét. Holnap koncert, szóval pihenjétek ki magatokat, lazuljatok, mert sok meló lesz! - avatott be minket Josh a kulisszákba.
- Értettem főnök! - emelte jobbját homlokához Ash tisztelegve.
- Pihenj katona!... Na húzzatok befele! - nevette el magát látva, Mike grimaszán.
Mint az óvodások, persze megadva a módszert, úgy rohantunk fel kitépve a recepciós kezéből a szobakulcsokat. Mivel ez a hotel direkt a híresebb embereknek van kialakítva, minden 6 csillagos, ha ezt még lehet fokozni. Megkeresve a szobákat, be Batman-eztük magunkat, feltúrva négyzetről négyzetre a szobát.
- Átmegyünk a srácokhoz? - húzogatta szemöldökét Mads.
- A szemöldökhúzogatást felejtsd el, és... Ez milyen kérdés?! - nevettem fel, elindulva az ajtóhoz, amin nem tudtam átmenni, ugyanis valamiben, vagyis valakiben elakadtam.
- Hoppá... Ó! Szia Rob! Hogy, s mint? - vigyorogtam a nagy darab biztonsági őrre.
- Inkább hogyan... s nem mint... Josh azt mondta, hogy ravaszak vagytok... és, hogy figyeljelek titeket. - adta meg az információt a hústorony. - Valami járkálási tilalomról beszélt... -vakarta meg fénylő kopasz fejét.
- Járkálási tilalom? Hát... én ilyenről nem tudok... - vontam vállat sejtelem mentesen, majd megpróbáltam a túloldalra préselni magam.
- Én sem... szóval... köszi a 10 csillagos biztonságérzetet... Mehetünk? - karolt belém Maddyson, majd kirángatott mind kettőnket a folyosóra. Lassan elértünk a lifthez, ahol vagy 3x körbejártuk tekintetünkkel a teret, hogy biztosan Rob mentes-e a környék.
- Hova megyünk? - hallottuk meg a mély hangot pontosan mögöttünk.
- Jézusom! Ember! Hogy a francba... Amilyen nagy, olyan láthatatlan is agy mi?! - hadonászott össze vissza Mads.
- Ha paranoiás leszek, passzolom a pszichológusi költségeket. - méregettem vádlóan a fekete szemüveges komoly ábrázatú felhőkarcolót.
- Úgy hallottam hogy a büfében isteni az Espresso... - morogta Rob. Mads-el, csak néztünk egymásra, mind a ketten olyan fejet vágva, "Hogy ugye ez most nem egész nap a nyakunkon fog lógni?!"
Amikor a lift pityegése félbeszakította az ábrándozó Robert-et, észrevétlenül kiosontunk a liftből, elvegyülve a tömegben, az erkély részre tartva, ahol a fiúkkal megbeszéltük a "találkozót"
- Hol voltatok? - ölelt át Calum, majd egy rövid csókot váltva, leültetett egy napágyra.
- Rob raboskodott felettünk.. - válaszolt Mads Michael karjai közül.
- Rob? Ő is itt val? - kortyolt bele koktéljába Ashton.
- Itt ám... -szólalt meg, a srác mögül az említett kommandó kém, mire Ashton reagálása az volt, hogy a koktél kiesett a kezéből, Luke pólóján landolva, Ash pedig fuldokolni kezdett a félrenyelt ital hatására.
- Na... azért ennyire nem kell örülni... - Röhögött Mike, bekapva egy eperszemet.
- Akkor a mai napi program az a.... Szerintem avassuk fel először a szállodát, utána ugorjunk egy fejest az uszodában... - vigyorgott idétlenül Luke, ami egészen meglepő, ugyanis eddig ő volt a legkomolyabb... szóval, azt hittem, itt is tartja a poker face-t... de ezek szerint tévedtem.
- Felavatni a szállodát? -vontam fel kérdőn egyik szemöldököm, a srácokra nézve.
- Majd meglátod! - kacsintott egyet Calum és jónak láttam inkább rájuk hagyni az egészet.
- Addig vegyétek fel a kis bikiniteket, és várjatok meg minket a szobátokban - vigyorgott Ashton, majd mind a ketten felszívódtak.
- Mi van? - értetlenkedett velem együtt Maddy.
- Mondtam... majd meglátjátok! - kaptam ismét egy rövid csókot Cal-tól, aztán ők is tipliztek.
- Szóval.. Lányok... Manikűr, vagy pedikűr? - tette le az éppen olvasott újságot Rob. Még furcsábban összenéztünk Maddy-vel.
- Elterelő hadművelet? - vontam fel szemöldököm.
- Maradjunk annyiban, hogy minél többet foglalkozom veletek, annál több lesz a fizó... - bújt vissza az újságba a hústorony.
- Áhá... Szóval... ha most mi nem lennénk itt, akkor az fizetéslevonással járna? - gondolkozott el Mads.
- Mire gondolsz? - kérdezte Rob, lapozva egyet az újságban, mi pedig egymásra bólintva halkan elosontunk a helyszínről...
- Oké... ez jó terv. És miután kizártuk a szobából Rob-ot, aki igazából egy hatalmas mindentlátó térfigyelő kamera, akkor mi van?! - kérdeztem elgondolkodva a terven.
- Meggyőzzük valahogy Calum-ot és Mike-t hogy tereljék el a figyelmét, amíg Luke és Ashton helyet cserélnek velünk. - magyarázta hadonászással egybekötve.
- Rendben.. DE ha nem válik be? - próbáltam következetes lenni.
- A-a.. olyan nem lesz. Ez beválik hidd el... na de... Mi is az a szálloda felavatás? - tért a lényeges kérdésre Mads.
- Fogalmam sincs mit terveznek ezek a jómadarak, de szerintem erre mindenki emlékezni fog... főleg Josh! - nevettem fel eltűnődve.
- Mi van Josh-al? - hallottuk meg a mély, rekedt hangot.
- Jézusom Rob! Ember! Hogy tud maga ilyen észrevétlen lenni? - kapott a szívéhez Maddy, a szívinfarktust megelőzve.
- Gyakorlat... Rihanna-val is dolgoztam... - húzta ki magát büszkén a hústorony.
- Hogy jön ide Rihanna? Mindegy.. Akkor... mi mennénk is a szobánkba... Rob ugye a szobánkban nyugtunkat hagyod? - kérdeztem meg kételkedve az őrünket, mire elgondolkodva maga elé meredt.
- Ott igen... - válaszolt kis idő múlva. Fantasztikus... "Ott igen." Akkor ezek szerint mindenhova követni fog minket?! Pulikutya?!
- Oké akkor... megyünk. Szia Rob! - intettem az őrnek, majd eltűnve az ajtó mögött Robert mentes helyre bújtunk.
- Ez kibírhatatlan! Milyen dolog már ez?!?! Eddig sehova sem követett.. mindig hagyott minket. Paranoiás vagyok! - akadt ki Mads az ágyra rogyva.
- Nyugi már csak pár nap. - próbáltam nyugtatni.
- Én nem fogom bírni... - borult ki.. és én csak néztem a fel alá rohangálását a szobában.
- Lehiggadtál? Jó... akkor gondolj arra, hogy itt van Mike, és a többiek és szeretet van... Éld ki! - rázogattam meg vállánál fogva.
- De ezt nem... és... - kezdte el a hisztériáját, csakhogy cselekedtem... ezért kapott egy kis bátorító pofont - Kösz. Na de... mikor kell az uszodába menni? Vaagy...
- Szerintem én most inkább megnézném azt a hotelfelavatást... - kacsintottam egyet célzóan Maddison-ra, akit természetesen elkapott a röhögőgörcs, és én sem tudtam komolyan tartani.
- Menjünk keressük meg ezeket a pihent agyúakat. - ragadtam meg Mads karját majd megpróbáltunk észrevétlenül elosonni a folyosón.
- Halihó! - rontottunk be a hozzánk legközelebb eső szobába.
- Hol voltatok?! Itt várunk... - nézett az órájára Calum - már vagy fél perce! - háborodott fel mire a többiekből, és belőlünk is a röhögés tört ki.
- Jól van... még a végén itt megöregszel. - vágta tarkón Ash.
- Hát még szép!! Látod?! Már itt egy ősz hajszál! - mutatott hajára mi pedig ismét röhögésben törtünk ki.
- Jól vagy már te kis tata! - túrtam bele hajába, majd ölébe huppantam.
- Mi a terv? - kérdezte végül Mads. Mindenki összenézett és majd Ashton szólalt meg.
- Menjünk nézzük meg az uszodarészt. - vont vállat és bement a fürdőbe, és egy úszógumival tért vissza. Na most ezt komolyan gondolja? vagy...
- Na!! Ti meg miért vagytok még itt? Menjetek öltözni!- hessegetett ki minket Ash a szobából. Válaszolni sem volt időnk... 2 percen belül már Rob-al szemben találtuk magunkat.
- Itt kereslek titeket!! Hol voltatok? Tisztában vagytok azzal, hogy Josh 5 percenként számon kér, hogy hol vagytok? - lihegett a hústorony. Azt hittem, hogy amilyen észrevétlenül közlekedik, a futás nem okoz neki problémát, de hát akkor ezek szerint mégis csak ember.. Vagy jó színész...
- Bocs Rob.. A fiúknál voltunk... olyasmi megbeszélés.. - vigyorogtam az őrre.
- Ja jó.. de legközelebb azért tudnom kéne! Elvileg én vigyázok rátok szóval...
- Értjük mi nagyfiú Az uszodában leszünk ha érdekel... Nem rabolnak le minket... szóval... csá... - veregette meg Rob vállát Mads. Alig bírtam visszatartani a nevetést. Lassan belépkedtünk a szobába, ahol nekiesve a bőröndnek kerestük a fürdőruhát.
- Szerencsétlen Robert. Megaláztad. - röhögtem a felhőkarcoló képét felidézve - Te mész a fürdőbe vagy én? - kérdeztem, Maddy-től, de már zártam is az ajtót.
- Így is jó! - szólt a szobából reménytelen hangon. Nevetve gyorsan magamra kaptam a fürdőruhát, majd 3 kopogtatással jeleztem, hogy kész vagyok. Pár perc múlva szólt, hogy mehetek ezért kiléptem.
- Na megyünk? - igazítottam meg pólómat.
- Megvagyunk? Te itt vagy.. Én itt vagyok? - kérdezte Mads.
- Na jó.. nem vagy normális... - kaptam a fejemhez és kiléptem az ajtón, magam után húzva Maddy-t
- Aloha!! Mehetünk? - karolta át a derekam Calum.
- Milyen kérdés ez? - vontam fel az egyik szemöldököm Cal-ra nézve.
- Kérdő! Na.. aki az utolsó az a záptojás!! - rohant előre Ash, majd mindenki utána. Az uszodába érve mindenki be a vízbe, és a napágyra tett ruhám persze hogy vizes lett...
- Megyünk ki? - úszott hozzám Calum sunyi mosollyal.
- Ki? De...
- Jakuzzi. - mosolyodott el, majd egy lágy csókkal eltávolodott.
- Jó.. akkor menjünk. - mosolyogtam rá, és összekulcsoltam kezünket. Kilépve a levegő sokkal hűvösebb volt, a tervezetnél, ezért a libabőr szépen csipkézte bőrömet.
- Gyere gyorsan meg ne fázz. - kapott ölébe, majd elindult a jakuzzihoz. Amikor a víz melege körbefogott, jólesően felsóhajtottam, majd Calum-hoz bújtam.
- Gyönyörűek a csillagok... - néztem fel az égboltra, s ámuldozva figyeltem a csillogó égitesteket.
- Én tudok mondani gyönyörűbbet is. - sandított felém Cal csillogó szemekkel. Hirtelen elfelejtettem hol vagyok, csak a barna szempárra tudtam koncentrálni, és arra, hogy mennyire szeretem őt. Lassan felém közeledett, szemei számra szegeződtek, becsuktam a szemem, és hagytam, hogy megtörténjen. A csók tökéletes volt, és finom gesztusától a bőröm felforrósodott a bennem égő vértől és hirtelen már nem is éreztem a hűvös levegőt. Minden tökéletes volt, és ezt a pillanatot el sem lehetett volna rontani, ha...
- Bombaa!!!! - kiáltozott Ashton, és már csobbant is víz.. Pazar...
- Vigyázat!! - kiáltotta el magát Luke és Michael is.
- Haver!! A katona úgy kihúzta magát, mintha élet halál kérdés lenne, hogy mindjárt levágják. - röhögte el magát Ash, Calum-nak szegezve kérdését. Calum feje olyan vörös lett, mint a paradicsom. Tudtam, mire értette Ash, de azt is tudtam, ha valamilyen szinten "lehiggad", Ashton halott lesz. Idegesen kifújva a levegőt, lejjebb csúszott a vízben, és ölébe tette kezét.
- Figyelj haver... könnyíts magadon valahogy, mert még itt a végén azt fogom hinni, hogy rám gerjedsz. - veregette meg röhögve Luke, Calum vállát.
- Hé!!! Hol van M&M's??? - sikított fel hirtelen Ash.
- Mike beindult. - röhögött ezen is Luke. Na jó... ez a gyerek valamit biztos szívott.
- Eltűnünk mi is? - súgta a fülembe Cal, amire csak bólintani tudtam, majd ölébe kapva, már kint is voltunka vízből, a szobák felé csattogva.
- Csak el ne ess Mr. Izom. - nevettem.
Pár pillanat múlva már a szobánkban voltunk. Jobbnak láttuk így, mivel Luke-ék ha feljönnek nem lesz nyugtunk. Az ajtót kulcsra zártuk, és élveztük egymást...
- Bírod még? - kérdezte ismét szinte suttogva Cal.
- Jól mondod... Még... - fúrtam fejem vállába. Volt egy kis hányingerem, de nem olyan nagy. Általában ilyenkor már rég kidobom a taccsot, ezért most vagy Calum nyugtató közelsége volt rám hatással, vagy talán a fáradtság erősebb volt. Hosszú-hosszú álldogálás után, végre valahára elindult a forgalom, így 20 percen belül a reptéren vártuk a repülőt. Miután felszálltunk a gépre, Josh csapatokra osztott minket, azaz
- Skyler és Maddy, ti lesztek együtt. Calum és Luke, úgy szint, és a maradék kettő, ismét... - lépegetett egy fülke mögé a drágalátos manager. - Csak tisztázom! Semmi nyalakodás! Azért tettelek titeket így! - szólt ki még a függöny mögül, azután pedig végleg elnyelődött a bársony anyagban. Maddy-vel értetlenül egymásra néztünk, majd a többi fiúra. Szereti mindenki ezt a jó fej pasast, csak néha túlzásba visz mindent... Semmi fülke, csak 2 négyesével egymással szembe fordított ülés...
- Hát... jó... - vágódtam le az egyik ülésre, kényelembe helyezve magam, majd intve Calum-nak, hogy foglaljon mellettem helyet, megveregettem a magam mellet lévő ülést. Alighogy megtett két lépést, Rob Joshnak a "segédje" kitépte a függönyt, megragadta a fiú karját, engem egyel beljebb, -azaz az ablak felé -, parancsolt, velem szembe Mads, Mellettem pedig Luke foglalt helyet.
- Anglia végéig ez a felállás a helyzet. - kacsintott egyet, majd komor arccal tovább állt, megcsinálni az ülésrendet. Amikor végleg eltűnt előkaptam a telóm, majd ráírtam Calum-ra, ha már nem tudok vele beszélni...
Ez így nem jó! Én nem tudok nélküled aludni! :(
<3 Sajnállak... De tűrni kell... Várj! Odapostázom a pulcsim! :3 ♥
Furán kaptam tekintetem Calum-ra, majd amikor Luke az arcomba nyomta a pamutanyagot, fejbe vágott a tudat, hogy így értette. Szeretetteljesen rámosolyogtam Cal-ra, majd magamra kapva, mélyet szippantottam a pulcsiból, majd tényleg nem kellett sok, az álom csak úgy jött magától.
- Szép jó reggelt, vagyis estét! - rázogatott meg Maddy.
- Mi van? - néztem fel rá kómás fejjel.
- Inkább hol! Londonban vagyunk drágaság! Pattogás lefele, és befele! - adta ki a parancsot, én pedig ugyan olyan értetlenül néztem rá, mint az elmúlt 2 percben.
- Gyere már! Itt vagyunk! - rángatott le a gépről Mads. - Érzed ezt a Londoni levegőt? Nem mintha már lettünk volna itt pár hete vagy hónapja... De hát nem olyan brites? - ugrándozott össze vissza. Na most az, hogy kínjában volt ilyen boldog, vagy csak mert simán sok neki az oxigén, azt nem tudtam meg....
- A szobabeosztás marad a megbeszélt... A szállodát, ha lehet ne verjétek szét. Holnap koncert, szóval pihenjétek ki magatokat, lazuljatok, mert sok meló lesz! - avatott be minket Josh a kulisszákba.
- Értettem főnök! - emelte jobbját homlokához Ash tisztelegve.
- Pihenj katona!... Na húzzatok befele! - nevette el magát látva, Mike grimaszán.
Mint az óvodások, persze megadva a módszert, úgy rohantunk fel kitépve a recepciós kezéből a szobakulcsokat. Mivel ez a hotel direkt a híresebb embereknek van kialakítva, minden 6 csillagos, ha ezt még lehet fokozni. Megkeresve a szobákat, be Batman-eztük magunkat, feltúrva négyzetről négyzetre a szobát.
- Átmegyünk a srácokhoz? - húzogatta szemöldökét Mads.
- A szemöldökhúzogatást felejtsd el, és... Ez milyen kérdés?! - nevettem fel, elindulva az ajtóhoz, amin nem tudtam átmenni, ugyanis valamiben, vagyis valakiben elakadtam.
- Hoppá... Ó! Szia Rob! Hogy, s mint? - vigyorogtam a nagy darab biztonsági őrre.
- Inkább hogyan... s nem mint... Josh azt mondta, hogy ravaszak vagytok... és, hogy figyeljelek titeket. - adta meg az információt a hústorony. - Valami járkálási tilalomról beszélt... -vakarta meg fénylő kopasz fejét.
- Járkálási tilalom? Hát... én ilyenről nem tudok... - vontam vállat sejtelem mentesen, majd megpróbáltam a túloldalra préselni magam.
- Én sem... szóval... köszi a 10 csillagos biztonságérzetet... Mehetünk? - karolt belém Maddyson, majd kirángatott mind kettőnket a folyosóra. Lassan elértünk a lifthez, ahol vagy 3x körbejártuk tekintetünkkel a teret, hogy biztosan Rob mentes-e a környék.
- Hova megyünk? - hallottuk meg a mély hangot pontosan mögöttünk.
- Jézusom! Ember! Hogy a francba... Amilyen nagy, olyan láthatatlan is agy mi?! - hadonászott össze vissza Mads.
- Ha paranoiás leszek, passzolom a pszichológusi költségeket. - méregettem vádlóan a fekete szemüveges komoly ábrázatú felhőkarcolót.
- Úgy hallottam hogy a büfében isteni az Espresso... - morogta Rob. Mads-el, csak néztünk egymásra, mind a ketten olyan fejet vágva, "Hogy ugye ez most nem egész nap a nyakunkon fog lógni?!"
Amikor a lift pityegése félbeszakította az ábrándozó Robert-et, észrevétlenül kiosontunk a liftből, elvegyülve a tömegben, az erkély részre tartva, ahol a fiúkkal megbeszéltük a "találkozót"
- Hol voltatok? - ölelt át Calum, majd egy rövid csókot váltva, leültetett egy napágyra.
- Rob raboskodott felettünk.. - válaszolt Mads Michael karjai közül.
- Rob? Ő is itt val? - kortyolt bele koktéljába Ashton.
- Itt ám... -szólalt meg, a srác mögül az említett kommandó kém, mire Ashton reagálása az volt, hogy a koktél kiesett a kezéből, Luke pólóján landolva, Ash pedig fuldokolni kezdett a félrenyelt ital hatására.
- Na... azért ennyire nem kell örülni... - Röhögött Mike, bekapva egy eperszemet.
- Akkor a mai napi program az a.... Szerintem avassuk fel először a szállodát, utána ugorjunk egy fejest az uszodában... - vigyorgott idétlenül Luke, ami egészen meglepő, ugyanis eddig ő volt a legkomolyabb... szóval, azt hittem, itt is tartja a poker face-t... de ezek szerint tévedtem.
- Felavatni a szállodát? -vontam fel kérdőn egyik szemöldököm, a srácokra nézve.
- Majd meglátod! - kacsintott egyet Calum és jónak láttam inkább rájuk hagyni az egészet.
- Addig vegyétek fel a kis bikiniteket, és várjatok meg minket a szobátokban - vigyorgott Ashton, majd mind a ketten felszívódtak.
- Mi van? - értetlenkedett velem együtt Maddy.
- Mondtam... majd meglátjátok! - kaptam ismét egy rövid csókot Cal-tól, aztán ők is tipliztek.
- Szóval.. Lányok... Manikűr, vagy pedikűr? - tette le az éppen olvasott újságot Rob. Még furcsábban összenéztünk Maddy-vel.
- Elterelő hadművelet? - vontam fel szemöldököm.
- Maradjunk annyiban, hogy minél többet foglalkozom veletek, annál több lesz a fizó... - bújt vissza az újságba a hústorony.
- Áhá... Szóval... ha most mi nem lennénk itt, akkor az fizetéslevonással járna? - gondolkozott el Mads.
- Mire gondolsz? - kérdezte Rob, lapozva egyet az újságban, mi pedig egymásra bólintva halkan elosontunk a helyszínről...
- Oké... ez jó terv. És miután kizártuk a szobából Rob-ot, aki igazából egy hatalmas mindentlátó térfigyelő kamera, akkor mi van?! - kérdeztem elgondolkodva a terven.
- Meggyőzzük valahogy Calum-ot és Mike-t hogy tereljék el a figyelmét, amíg Luke és Ashton helyet cserélnek velünk. - magyarázta hadonászással egybekötve.
- Rendben.. DE ha nem válik be? - próbáltam következetes lenni.
- A-a.. olyan nem lesz. Ez beválik hidd el... na de... Mi is az a szálloda felavatás? - tért a lényeges kérdésre Mads.
- Fogalmam sincs mit terveznek ezek a jómadarak, de szerintem erre mindenki emlékezni fog... főleg Josh! - nevettem fel eltűnődve.
- Mi van Josh-al? - hallottuk meg a mély, rekedt hangot.
- Jézusom Rob! Ember! Hogy tud maga ilyen észrevétlen lenni? - kapott a szívéhez Maddy, a szívinfarktust megelőzve.
- Gyakorlat... Rihanna-val is dolgoztam... - húzta ki magát büszkén a hústorony.
- Hogy jön ide Rihanna? Mindegy.. Akkor... mi mennénk is a szobánkba... Rob ugye a szobánkban nyugtunkat hagyod? - kérdeztem meg kételkedve az őrünket, mire elgondolkodva maga elé meredt.
- Ott igen... - válaszolt kis idő múlva. Fantasztikus... "Ott igen." Akkor ezek szerint mindenhova követni fog minket?! Pulikutya?!
- Oké akkor... megyünk. Szia Rob! - intettem az őrnek, majd eltűnve az ajtó mögött Robert mentes helyre bújtunk.
- Ez kibírhatatlan! Milyen dolog már ez?!?! Eddig sehova sem követett.. mindig hagyott minket. Paranoiás vagyok! - akadt ki Mads az ágyra rogyva.
- Nyugi már csak pár nap. - próbáltam nyugtatni.
- Én nem fogom bírni... - borult ki.. és én csak néztem a fel alá rohangálását a szobában.
- Lehiggadtál? Jó... akkor gondolj arra, hogy itt van Mike, és a többiek és szeretet van... Éld ki! - rázogattam meg vállánál fogva.
- De ezt nem... és... - kezdte el a hisztériáját, csakhogy cselekedtem... ezért kapott egy kis bátorító pofont - Kösz. Na de... mikor kell az uszodába menni? Vaagy...
- Szerintem én most inkább megnézném azt a hotelfelavatást... - kacsintottam egyet célzóan Maddison-ra, akit természetesen elkapott a röhögőgörcs, és én sem tudtam komolyan tartani.
- Menjünk keressük meg ezeket a pihent agyúakat. - ragadtam meg Mads karját majd megpróbáltunk észrevétlenül elosonni a folyosón.
- Halihó! - rontottunk be a hozzánk legközelebb eső szobába.
- Hol voltatok?! Itt várunk... - nézett az órájára Calum - már vagy fél perce! - háborodott fel mire a többiekből, és belőlünk is a röhögés tört ki.
- Jól van... még a végén itt megöregszel. - vágta tarkón Ash.
- Hát még szép!! Látod?! Már itt egy ősz hajszál! - mutatott hajára mi pedig ismét röhögésben törtünk ki.
- Jól vagy már te kis tata! - túrtam bele hajába, majd ölébe huppantam.
- Mi a terv? - kérdezte végül Mads. Mindenki összenézett és majd Ashton szólalt meg.
- Menjünk nézzük meg az uszodarészt. - vont vállat és bement a fürdőbe, és egy úszógumival tért vissza. Na most ezt komolyan gondolja? vagy...
- Na!! Ti meg miért vagytok még itt? Menjetek öltözni!- hessegetett ki minket Ash a szobából. Válaszolni sem volt időnk... 2 percen belül már Rob-al szemben találtuk magunkat.
- Itt kereslek titeket!! Hol voltatok? Tisztában vagytok azzal, hogy Josh 5 percenként számon kér, hogy hol vagytok? - lihegett a hústorony. Azt hittem, hogy amilyen észrevétlenül közlekedik, a futás nem okoz neki problémát, de hát akkor ezek szerint mégis csak ember.. Vagy jó színész...
- Bocs Rob.. A fiúknál voltunk... olyasmi megbeszélés.. - vigyorogtam az őrre.
- Ja jó.. de legközelebb azért tudnom kéne! Elvileg én vigyázok rátok szóval...
- Értjük mi nagyfiú Az uszodában leszünk ha érdekel... Nem rabolnak le minket... szóval... csá... - veregette meg Rob vállát Mads. Alig bírtam visszatartani a nevetést. Lassan belépkedtünk a szobába, ahol nekiesve a bőröndnek kerestük a fürdőruhát.
- Szerencsétlen Robert. Megaláztad. - röhögtem a felhőkarcoló képét felidézve - Te mész a fürdőbe vagy én? - kérdeztem, Maddy-től, de már zártam is az ajtót.
- Így is jó! - szólt a szobából reménytelen hangon. Nevetve gyorsan magamra kaptam a fürdőruhát, majd 3 kopogtatással jeleztem, hogy kész vagyok. Pár perc múlva szólt, hogy mehetek ezért kiléptem.
- Na megyünk? - igazítottam meg pólómat.
- Megvagyunk? Te itt vagy.. Én itt vagyok? - kérdezte Mads.
- Na jó.. nem vagy normális... - kaptam a fejemhez és kiléptem az ajtón, magam után húzva Maddy-t
- Aloha!! Mehetünk? - karolta át a derekam Calum.
- Milyen kérdés ez? - vontam fel az egyik szemöldököm Cal-ra nézve.
- Kérdő! Na.. aki az utolsó az a záptojás!! - rohant előre Ash, majd mindenki utána. Az uszodába érve mindenki be a vízbe, és a napágyra tett ruhám persze hogy vizes lett...
- Megyünk ki? - úszott hozzám Calum sunyi mosollyal.
- Ki? De...
- Jakuzzi. - mosolyodott el, majd egy lágy csókkal eltávolodott.
- Jó.. akkor menjünk. - mosolyogtam rá, és összekulcsoltam kezünket. Kilépve a levegő sokkal hűvösebb volt, a tervezetnél, ezért a libabőr szépen csipkézte bőrömet.
- Gyere gyorsan meg ne fázz. - kapott ölébe, majd elindult a jakuzzihoz. Amikor a víz melege körbefogott, jólesően felsóhajtottam, majd Calum-hoz bújtam.
- Gyönyörűek a csillagok... - néztem fel az égboltra, s ámuldozva figyeltem a csillogó égitesteket.
- Én tudok mondani gyönyörűbbet is. - sandított felém Cal csillogó szemekkel. Hirtelen elfelejtettem hol vagyok, csak a barna szempárra tudtam koncentrálni, és arra, hogy mennyire szeretem őt. Lassan felém közeledett, szemei számra szegeződtek, becsuktam a szemem, és hagytam, hogy megtörténjen. A csók tökéletes volt, és finom gesztusától a bőröm felforrósodott a bennem égő vértől és hirtelen már nem is éreztem a hűvös levegőt. Minden tökéletes volt, és ezt a pillanatot el sem lehetett volna rontani, ha...
- Bombaa!!!! - kiáltozott Ashton, és már csobbant is víz.. Pazar...
- Vigyázat!! - kiáltotta el magát Luke és Michael is.
- Haver!! A katona úgy kihúzta magát, mintha élet halál kérdés lenne, hogy mindjárt levágják. - röhögte el magát Ash, Calum-nak szegezve kérdését. Calum feje olyan vörös lett, mint a paradicsom. Tudtam, mire értette Ash, de azt is tudtam, ha valamilyen szinten "lehiggad", Ashton halott lesz. Idegesen kifújva a levegőt, lejjebb csúszott a vízben, és ölébe tette kezét.
- Figyelj haver... könnyíts magadon valahogy, mert még itt a végén azt fogom hinni, hogy rám gerjedsz. - veregette meg röhögve Luke, Calum vállát.
- Hé!!! Hol van M&M's??? - sikított fel hirtelen Ash.
- Mike beindult. - röhögött ezen is Luke. Na jó... ez a gyerek valamit biztos szívott.
- Eltűnünk mi is? - súgta a fülembe Cal, amire csak bólintani tudtam, majd ölébe kapva, már kint is voltunka vízből, a szobák felé csattogva.- Csak el ne ess Mr. Izom. - nevettem.
Pár pillanat múlva már a szobánkban voltunk. Jobbnak láttuk így, mivel Luke-ék ha feljönnek nem lesz nyugtunk. Az ajtót kulcsra zártuk, és élveztük egymást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése