31.

Hali srácok!

31 rész... megérkezett sikeresen meg is írtam... Kérdés... meddig fojtatom... szeretném még sokáig... Jó olvasást. 

Xx: ~ Sophie ~ 

Chapter Thirty-one 

What the hell did we do last night? 

- Hahó!! Skyler Maddison keljetek már fel!! - dübörgött az ajtónál Rob. Amint észbe kaptam tudtam, hogy ebből még baj lesz... Calum-al az estét együtt töltöttük, és Maddison sincs itt... ez gáz... nagyon gáz.. annyira figyelmetlenek voltunk...

- Öhm.. Fent vagyunk nemsokára megyünk Rob!! - kiáltottam ki, hogy hagyja abba azt a fejfájdító dörömbölést. 

- Micsoda? - nyitotta ki a szemét Calum. 

- Ja semmi. Rob dörömbölt itt az előbb. - nyugtattam meg. 

- Ja oké. Te hány óra van? 

- 8:38 miért? 

- Basszus! 9-kor reggeli, 10-kor pedig irány a stadion próbálni! - ijedt meg. 

- Nyugi. A reggelit kihagyhatod... Addig leszel velem. - pusziltam meg a nyakát. 

- Hm... Ez már tetszik. Ami az este a jakuzziban volt, egy kicsit nagyon kínos volt.. mármint.. - próbált magyarázkodni. 

- Nyugi. tudom hogy mire érted. - hallgattattam el csókommal. 

- Amúgy meg az este többi részét kifejezetten élveztem. Rég óta nem volt ilyen jó esténk. - húzott magához. 

- Tudom. A turné kicsit megviselt minket. 

- Jaja. De már csak három nap, és otthon vagyunk. - mosolygott. 

- Aztán meg újra kiadjátok az új albumotokat, fellépések, koncert meghívások.. stb... - kezdtem kicsit kiborulni. 

- Tudom tudom. De nyugi. Te mindig ott leszel velem. - adott egy lágy csókot. 

- Azt el is várom. 

- Skyler!!! Ha bent vagy légyszi nyisd ki az ajtót! - hallottuk megint a dörömbölést, csak most annyi különbséggel, hogy Mads volt az. 

- Hajj.. Reggel sosem hagynak békén? - sétáltam az ajtóhoz. Amint kinyitottam Maddison csak úgy besétált és elkezdett mesélni. 

- Na végre. Amúgy mizu milyen estétek volt? Nekünk nagyon szuper és... Oh.. hogy még itt van! Szia Calum. - lepődött meg. 

- Hali. - köszönt az ágyból. 

- Most keltünk fel... - avattam be a dolgok nagyon nagyon mély részletébe. 

- Ja értem. Mi már fent vagyunk egy ideje. Most ment el Rob.. Már vagy harmadszor dörömböltem az ajtón. Ja és azt üzeni Rob, hogyha 9-re nem vagyunk lent a hall-ban, akkor feljön, és egyenként dob minket ki az ablakon, hogy spóroljon a munkájával. - vigyorgott Maddy. 

- Szép jó reggelt minden kedves " Tegnap este mindenki eltűnt és egyedül hagytatok minket Luke-al, mivel, hogy szerintetek fontosabb a szex mint a banda, vagy a barátság"! - vágott egy óriás mosolyt Ashton-  Oh. Calum még az ágyban, Maddison már felöltözve, Skyler még francia bugyiban, és atlétában.. Huh rosszkor jöttem? - csinált úgy, mint aki nem tudja mi van.

- Hát igazából Rob keltett fel engem, én Calum-ot, aztán Mads toppant be.. szóval.. az egész hotel bejöhetne... - vágtam egy "-.-" fejet. 

- Na végre nyitott ajtók... Mit keres mindenki itt??? És Calum és Skyler.... Mit mondtam tegnap?!?! Haj fiatalok vagytok még ehhez! - akadt ki Rob. Mindenki megszeppent, és elfelejtett beszélni... Hirtelen Ashton és Calum felpattantak, és kiszaladtak a szobából, mint két gyáva nyúl.. 

- Na jó.. lányok magyarázatot kérek. - folytatta a testőr.

- Öltöznünk kell!! Bocsi de pont előtted nem szeretnénk. Szia lent találkozunk. - toltuk ki Soso-val (Maddison) amennyire csak bírtuk... 

***

After the show 

- Huh na ez a koncert jólesett. Kár hogy vége van.. De ha jobban belegondolok nem is baj.. - jöttek be a fiúk az öltözőbe. 

- Nagyon jók voltatok. - dicsérte őket Mads. 

- De nem csak a színpadon olyan jók.. Vagyis te az biztos, hogy nem csak ott. - súgtam Cal fülébe miközben megölelt és puszikat dobott a nyakamra.  

- Héj gerlepárocska kicsit halkabban turbékoljatok, mivel kicsit hangos az üzenetváltás. - vigyorgott Mr. Irwin. 

- Sky Cal mutassuk meg neki milyen az igazi szerelem. - szólt oda Michael, és ők is és mi is váltottunk egy hosszú csókot. 

- Haha. Nem kell megmutatni. Csak ne legyen belőle gyerek. - ült le.

- Tényleg legalább védekeztetek? - csatlakozott a beszélgetéshez Luke. 

- Már hogy ne?! - válaszolt Soso a nevükben. 

- És ti, Calum? - fordult felénk Lucas.

- Igen. - rövidítette le Cal a beszélgetést... Mivel lehet, hogy Michael-ék jó szobában voltak, és náluk kéznél volt, de én nem nagyon tartok magamnál.. Calum-nak meg a bőröndjében volt.. A másik szobában... Most már csak abban bízok, hogy egy hét múlva nem a nőgyógyásznál fogok panaszkodni, hogy pisilni kell, hanem itthon fogok panaszkodni Maddison-nak, hogy fáj a hasam, és Calum meg nekem fog panaszkodni, hogy mikor telik le az egy hét... 

30.

Puszika Manócskák!

30. rész Köszi hogy velem vagytok. Nagyon jó érzés <3 Jó olvasást! És persze Boldog új évet mindenkinek.
Ui.: bocsi hogy sokáig nem voltam... a gépem szervizben volt :* 

Xx: ~ Zaza ~ 

Chapter Thirty 

Love LVL99

A minibusz rázkódása, sikeresen megakadályozta a nyugodt pihenés harmóniáját. Calum válla a fejemmel együtt emelkedett, majd süllyedt. Nekünk is most volt pech-künk ugyanis a forgalmi dugónak hála, a gyorsan kiérünk a reptérre, ahol majd gyorsan felpattanunk a repülőre terv, megvalósíthatatlannak tűnt. Az emberekre is pont most jön rá a járkálhatnék...

- Minden oké? - duruzsolta fülembe lágyan Cal. 

- Ühüm... Mikor érünk oda? - kérdeztem vissza két ásítás között, ugyanis fel kellett kelni hajnali 4 órakor, hogy pontosan kiérjünk a ház elé, hogy majd a kis busz, pontos időben jöjjön értük, hogy majd pontosan kiérjünk a reptérre... Erre dugóba kerülünk az autópályán...
- Bírod még? - kérdezte ismét szinte suttogva Cal.
- Jól mondod... Még... - fúrtam fejem vállába. Volt egy kis hányingerem, de nem olyan nagy. Általában ilyenkor már rég kidobom a taccsot, ezért most vagy Calum nyugtató közelsége volt rám hatással, vagy talán a fáradtság erősebb volt. Hosszú-hosszú álldogálás után, végre valahára elindult a forgalom, így 20 percen belül a reptéren vártuk a repülőt. Miután felszálltunk a gépre, Josh csapatokra osztott minket, azaz
- Skyler és Maddy, ti lesztek együtt. Calum és Luke, úgy szint, és a maradék kettő, ismét... - lépegetett egy fülke mögé a drágalátos manager. - Csak tisztázom! Semmi nyalakodás! Azért tettelek titeket így! - szólt ki még a függöny mögül, azután pedig végleg elnyelődött a bársony anyagban. Maddy-vel értetlenül egymásra néztünk, majd a többi fiúra. Szereti mindenki ezt a jó fej pasast, csak néha túlzásba visz mindent... Semmi fülke, csak 2 négyesével egymással szembe fordított ülés...
- Hát... jó... - vágódtam le az egyik ülésre, kényelembe helyezve magam, majd intve Calum-nak, hogy foglaljon mellettem helyet, megveregettem a magam mellet lévő ülést. Alighogy megtett két lépést, Rob Joshnak a "segédje" kitépte a függönyt, megragadta a fiú karját, engem egyel beljebb, -azaz az ablak felé -, parancsolt, velem szembe Mads, Mellettem pedig Luke foglalt helyet.
- Anglia végéig ez a felállás a helyzet. - kacsintott egyet, majd komor arccal tovább állt, megcsinálni az ülésrendet. Amikor végleg eltűnt előkaptam a telóm, majd ráírtam Calum-ra, ha már nem tudok vele beszélni...

Ez így nem jó! Én nem tudok nélküled aludni! :(

<3 Sajnállak... De tűrni kell... Várj! Odapostázom a pulcsim! :3 ♥ 

Furán kaptam tekintetem Calum-ra, majd amikor Luke az arcomba nyomta a pamutanyagot, fejbe vágott a tudat, hogy így értette. Szeretetteljesen rámosolyogtam Cal-ra, majd magamra kapva, mélyet szippantottam a pulcsiból, majd tényleg nem kellett sok, az álom csak úgy jött magától.
- Szép jó reggelt, vagyis estét! - rázogatott meg Maddy.
- Mi van? - néztem fel rá kómás fejjel.
- Inkább hol! Londonban vagyunk drágaság! Pattogás lefele, és befele! - adta ki a parancsot, én pedig ugyan olyan értetlenül néztem rá, mint az elmúlt 2 percben.
- Gyere már! Itt vagyunk! - rángatott le a gépről Mads. - Érzed ezt a Londoni levegőt? Nem mintha már lettünk volna itt pár hete vagy hónapja... De hát nem olyan brites? - ugrándozott össze vissza. Na most az, hogy kínjában volt ilyen boldog, vagy csak mert simán sok neki az oxigén, azt nem tudtam meg....
- A szobabeosztás marad a megbeszélt... A szállodát, ha lehet ne verjétek szét. Holnap koncert, szóval pihenjétek ki magatokat, lazuljatok, mert sok meló lesz! - avatott be minket Josh a kulisszákba.
- Értettem főnök! - emelte jobbját homlokához Ash tisztelegve.
- Pihenj katona!... Na húzzatok befele! - nevette el magát látva, Mike grimaszán.
Mint az óvodások, persze megadva a módszert, úgy rohantunk fel kitépve a recepciós kezéből a szobakulcsokat. Mivel ez a hotel direkt a híresebb embereknek van kialakítva, minden 6 csillagos, ha ezt még lehet fokozni. Megkeresve a szobákat, be Batman-eztük magunkat, feltúrva négyzetről négyzetre a szobát.
- Átmegyünk a srácokhoz? - húzogatta szemöldökét Mads.
- A szemöldökhúzogatást felejtsd el, és... Ez milyen kérdés?! - nevettem fel, elindulva az ajtóhoz, amin nem tudtam átmenni, ugyanis valamiben, vagyis valakiben elakadtam.
- Hoppá... Ó! Szia Rob! Hogy, s mint? - vigyorogtam a nagy darab biztonsági őrre.
- Inkább hogyan... s nem mint... Josh azt mondta, hogy ravaszak vagytok... és, hogy figyeljelek titeket. - adta meg az információt a hústorony. - Valami járkálási tilalomról beszélt... -vakarta meg fénylő kopasz fejét.
- Járkálási tilalom? Hát... én ilyenről nem tudok... - vontam vállat sejtelem mentesen, majd megpróbáltam a túloldalra préselni magam.
- Én sem... szóval... köszi a 10 csillagos biztonságérzetet... Mehetünk? - karolt belém Maddyson, majd kirángatott mind kettőnket a folyosóra. Lassan elértünk a lifthez, ahol vagy 3x körbejártuk tekintetünkkel a teret, hogy biztosan Rob mentes-e a környék.
- Hova megyünk? - hallottuk meg a mély hangot pontosan mögöttünk.
- Jézusom! Ember! Hogy a francba... Amilyen nagy, olyan láthatatlan is agy mi?! - hadonászott össze vissza Mads.
- Ha paranoiás leszek, passzolom a pszichológusi költségeket. - méregettem vádlóan a fekete szemüveges komoly ábrázatú felhőkarcolót.
- Úgy hallottam hogy a büfében isteni az Espresso... - morogta Rob. Mads-el, csak néztünk egymásra, mind a ketten olyan fejet vágva, "Hogy ugye ez most nem egész nap a nyakunkon fog lógni?!"
Amikor a lift pityegése félbeszakította az ábrándozó Robert-et, észrevétlenül kiosontunk a liftből, elvegyülve a tömegben, az erkély részre tartva, ahol a fiúkkal megbeszéltük a "találkozót"
- Hol voltatok? - ölelt át Calum, majd egy rövid csókot váltva, leültetett egy napágyra.
- Rob raboskodott felettünk.. - válaszolt Mads Michael karjai közül.
- Rob? Ő is itt val? - kortyolt bele koktéljába Ashton.
- Itt ám... -szólalt meg, a srác mögül az említett kommandó kém, mire Ashton reagálása az volt, hogy a koktél kiesett a kezéből, Luke pólóján landolva, Ash pedig fuldokolni kezdett a félrenyelt ital hatására.
- Na... azért ennyire nem kell örülni... - Röhögött Mike, bekapva egy eperszemet.
- Akkor a mai napi program az a.... Szerintem avassuk fel először a szállodát, utána ugorjunk egy fejest az uszodában... - vigyorgott idétlenül Luke, ami egészen meglepő, ugyanis eddig ő volt a legkomolyabb... szóval, azt hittem, itt is tartja a poker face-t... de ezek szerint tévedtem.
- Felavatni a szállodát? -vontam fel kérdőn egyik szemöldököm, a srácokra nézve.
- Majd meglátod! - kacsintott egyet Calum és jónak láttam inkább rájuk hagyni az egészet.
- Addig vegyétek fel a kis bikiniteket, és várjatok meg minket a szobátokban - vigyorgott Ashton, majd mind a ketten felszívódtak.
- Mi van? - értetlenkedett velem együtt Maddy.
- Mondtam... majd meglátjátok! - kaptam ismét egy rövid csókot Cal-tól, aztán ők is tipliztek.
- Szóval.. Lányok... Manikűr, vagy pedikűr? - tette le az éppen olvasott újságot Rob. Még furcsábban összenéztünk Maddy-vel.
- Elterelő hadművelet? - vontam fel szemöldököm.
- Maradjunk annyiban, hogy minél többet foglalkozom veletek, annál több lesz a fizó... - bújt vissza az újságba a hústorony.
- Áhá... Szóval... ha most mi nem lennénk itt, akkor az fizetéslevonással járna? - gondolkozott el Mads.
- Mire gondolsz? - kérdezte Rob, lapozva egyet az újságban, mi pedig egymásra bólintva halkan elosontunk a helyszínről...
- Oké... ez jó terv. És miután kizártuk a szobából Rob-ot, aki igazából egy hatalmas mindentlátó térfigyelő kamera, akkor mi van?! - kérdeztem elgondolkodva a terven.
- Meggyőzzük valahogy Calum-ot és Mike-t hogy tereljék el a figyelmét, amíg Luke és Ashton helyet cserélnek velünk. - magyarázta hadonászással egybekötve.
- Rendben.. DE ha nem válik be? - próbáltam következetes lenni.
- A-a.. olyan nem lesz. Ez beválik hidd el... na de... Mi is az a szálloda felavatás? - tért a lényeges kérdésre Mads.
- Fogalmam sincs mit terveznek ezek a jómadarak, de szerintem erre mindenki emlékezni fog... főleg Josh! - nevettem fel eltűnődve.
- Mi van Josh-al? - hallottuk meg a mély, rekedt hangot.
- Jézusom Rob! Ember! Hogy tud maga ilyen észrevétlen lenni? - kapott a szívéhez Maddy, a szívinfarktust megelőzve.
- Gyakorlat... Rihanna-val is dolgoztam... - húzta ki magát büszkén a hústorony.
- Hogy jön ide Rihanna? Mindegy.. Akkor... mi mennénk is a szobánkba... Rob ugye a szobánkban nyugtunkat hagyod? - kérdeztem meg kételkedve az őrünket, mire elgondolkodva maga elé meredt.
- Ott igen... - válaszolt kis idő múlva. Fantasztikus... "Ott igen." Akkor ezek szerint mindenhova követni fog minket?! Pulikutya?!
- Oké akkor... megyünk. Szia Rob! - intettem az őrnek, majd eltűnve az ajtó mögött Robert mentes helyre bújtunk.
- Ez kibírhatatlan! Milyen dolog már ez?!?! Eddig sehova sem követett.. mindig hagyott minket. Paranoiás vagyok! - akadt ki Mads az ágyra rogyva.
- Nyugi már csak pár nap. - próbáltam nyugtatni.
- Én nem fogom bírni... - borult ki.. és én csak néztem a fel alá rohangálását a szobában.
- Lehiggadtál? Jó... akkor gondolj arra, hogy itt van Mike, és a többiek és szeretet van... Éld ki! - rázogattam meg vállánál fogva.
- De ezt nem... és... - kezdte el a hisztériáját, csakhogy cselekedtem... ezért kapott egy kis bátorító pofont - Kösz. Na de... mikor kell az uszodába menni? Vaagy...
- Szerintem én most inkább megnézném azt a hotelfelavatást... - kacsintottam egyet célzóan Maddison-ra, akit természetesen elkapott a röhögőgörcs, és én sem tudtam komolyan tartani.
- Menjünk keressük meg ezeket a pihent agyúakat. - ragadtam meg Mads karját majd megpróbáltunk észrevétlenül elosonni a folyosón.
- Halihó! - rontottunk be a hozzánk legközelebb eső szobába.
- Hol voltatok?! Itt várunk... - nézett az órájára Calum - már vagy fél perce! - háborodott fel mire a többiekből, és belőlünk is a röhögés tört ki.
- Jól van... még a végén itt megöregszel. - vágta tarkón Ash.
- Hát még szép!! Látod?! Már itt egy ősz hajszál! - mutatott hajára mi pedig ismét röhögésben törtünk ki.
- Jól vagy már te kis tata! - túrtam bele hajába, majd ölébe huppantam.
- Mi a terv? - kérdezte végül Mads. Mindenki összenézett és majd Ashton szólalt meg.
- Menjünk nézzük meg az uszodarészt. - vont vállat és bement a fürdőbe, és egy úszógumival tért vissza. Na most ezt komolyan gondolja? vagy...
- Na!! Ti meg miért vagytok még itt? Menjetek öltözni!- hessegetett ki minket Ash a szobából. Válaszolni sem volt időnk... 2 percen belül már Rob-al szemben találtuk magunkat.
- Itt kereslek titeket!! Hol voltatok? Tisztában vagytok azzal, hogy Josh 5 percenként számon kér, hogy hol vagytok? - lihegett a hústorony. Azt hittem, hogy amilyen észrevétlenül közlekedik, a futás nem okoz neki problémát, de hát akkor ezek szerint mégis csak ember.. Vagy jó színész...
- Bocs Rob.. A fiúknál voltunk... olyasmi megbeszélés.. - vigyorogtam az őrre.
- Ja jó..  de legközelebb azért tudnom kéne! Elvileg én vigyázok rátok szóval...
- Értjük mi nagyfiú Az uszodában leszünk ha érdekel... Nem rabolnak le minket... szóval... csá... - veregette meg Rob vállát Mads. Alig bírtam visszatartani a nevetést. Lassan belépkedtünk a szobába, ahol nekiesve a bőröndnek kerestük a fürdőruhát.
- Szerencsétlen Robert. Megaláztad. - röhögtem a felhőkarcoló képét felidézve - Te mész a fürdőbe vagy én? - kérdeztem, Maddy-től, de már zártam is az ajtót.
- Így is jó! - szólt a szobából reménytelen hangon. Nevetve gyorsan magamra kaptam a fürdőruhát, majd 3 kopogtatással jeleztem, hogy kész vagyok. Pár perc múlva szólt, hogy mehetek ezért kiléptem.
- Na megyünk? - igazítottam meg pólómat.
- Megvagyunk? Te itt vagy.. Én itt vagyok? - kérdezte Mads.
- Na jó.. nem vagy normális... - kaptam a fejemhez és kiléptem az ajtón, magam után húzva Maddy-t
- Aloha!! Mehetünk? - karolta át a derekam Calum.
- Milyen kérdés ez? - vontam fel az egyik szemöldököm Cal-ra nézve.
- Kérdő! Na.. aki az utolsó az a záptojás!! - rohant előre Ash, majd mindenki utána. Az uszodába érve mindenki be a vízbe, és a napágyra tett ruhám persze hogy vizes lett...
- Megyünk ki? - úszott hozzám Calum sunyi mosollyal.
- Ki? De...
- Jakuzzi. - mosolyodott el, majd egy lágy csókkal eltávolodott.
- Jó.. akkor menjünk. - mosolyogtam rá, és összekulcsoltam kezünket. Kilépve a levegő sokkal hűvösebb volt, a tervezetnél, ezért a libabőr szépen csipkézte bőrömet.
- Gyere gyorsan meg ne fázz. - kapott ölébe, majd elindult a jakuzzihoz. Amikor a víz melege körbefogott, jólesően  felsóhajtottam, majd Calum-hoz bújtam.
- Gyönyörűek a csillagok... - néztem fel az égboltra, s ámuldozva figyeltem a csillogó égitesteket.
- Én tudok mondani gyönyörűbbet is. - sandított felém Cal csillogó szemekkel. Hirtelen elfelejtettem hol vagyok, csak a barna szempárra tudtam koncentrálni, és arra, hogy mennyire szeretem őt. Lassan felém közeledett, szemei számra szegeződtek, becsuktam a szemem, és hagytam, hogy megtörténjen. A csók tökéletes volt, és finom gesztusától a bőröm felforrósodott a bennem égő vértől és hirtelen már nem is éreztem a hűvös levegőt. Minden tökéletes volt, és ezt a pillanatot el sem lehetett volna rontani, ha...
- Bombaa!!!! - kiáltozott Ashton, és már csobbant is víz.. Pazar...
- Vigyázat!! - kiáltotta el magát Luke és Michael is.
- Haver!! A katona úgy kihúzta magát, mintha élet halál kérdés lenne, hogy mindjárt levágják. - röhögte el magát Ash, Calum-nak szegezve kérdését. Calum feje olyan vörös lett, mint a paradicsom. Tudtam, mire értette Ash, de azt is tudtam, ha valamilyen szinten "lehiggad", Ashton halott lesz. Idegesen kifújva a levegőt, lejjebb csúszott a vízben, és ölébe tette kezét.
- Figyelj haver... könnyíts magadon valahogy, mert még itt a végén azt fogom hinni, hogy rám gerjedsz. - veregette meg röhögve Luke, Calum vállát.
- Hé!!! Hol van M&M's??? - sikított fel hirtelen Ash.
- Mike beindult. - röhögött ezen is Luke. Na jó... ez a gyerek valamit biztos szívott.
- Eltűnünk mi is? - súgta a fülembe Cal, amire csak bólintani tudtam, majd ölébe kapva, már kint is voltunka vízből, a szobák felé csattogva.
- Csak el ne ess Mr. Izom. - nevettem.
Pár pillanat múlva már a szobánkban voltunk. Jobbnak láttuk így, mivel Luke-ék ha feljönnek nem lesz nyugtunk. Az ajtót kulcsra zártuk, és élveztük egymást... 

29.

Sziasztok!

 Boldog karácsonyt még egyszer mindenkinek!! :* <3 

Xx: ~ Zaza ~

Chapter Twenty-Nine

Problems 

A koncert jól sikerült, ahhoz képest, hogy kicsit késtünk.. Sőt Cal szinte ragyogott. Látszott rajta, hogy boldog.
- Hát voltam már jobb koncerten is. - nézegettem komoran lakkozott körmöm.
- Ez sértő... - kapott mellkasához Calum, majd nyomott egy puszit homlokomra. - Mégis imádod a hangom. - húzogatta szemöldökét.
- Arról nem volt szó, hogy imádom, csak hogy tetszik. - öleltem meg vigyorogva.
- De kis huncut vagy. - nyomott puszit számra is.
- Oké srácok elég az enyelgésből. - tolt el egymástól bennünket Ashton.
- Jaj te! Ember! Féltékeny vagy? Menjél! Csajozz be az egyik lánnyal. - fintorodott el Luke.
- Te beszélsz?! - vágott vissza sértetten Ash.
- Képzeld, hogy Mr. Banana ott van nekem. - fonta össze karjait mellkasa előtt.
- Pff... Mr. Banana.. Sokat érsz vele. - vihogott Ash.
- Oké ennyi elég lesz. - szólt közbe Josh, torkát köszörülve. - Calum veled meg beszédem van. - intett az említett fiúnak.
- Ajaj. - sütötte le sejtelmesen szemét.
Komor léptekkel megindultak az ajtó felé, végül eltűntek a fal takarásában. Mindenki felvont szemöldökkel meredt rám.
- Mi van?! - tártam szét karjaim.
- Ez azért durva röhögte el magát Ash. Mielőtt bármit is tudtam volna szólni, az ajtó kinyílt, az M&M's szerelmi hajója pedig kikötött az egyik kanapénál.
- Hol van Cal? - nézett körbe az említett személy után kutatva, Mike.
- Josh épp most nyakazza le a koncert előtti erekció miatt. - vihogott Luke. Halványlila gőzöm sincs, mi a baja ennek a két aggmadárnak, de az biztos, hogy rajtuk már a pszichológus sem segít.
- Jaaa.. értem! Más egyébről le.. khm.. szóval lemaradtunk? - vörösödött el Maddy.
- Háát nem hinném.. - vontam válla, majd elpusztítottam a maradék gofrimat.

Calum Hood

Halkan lépkedtem végig a folyosón, követve managgerünket. Nem tudtam, hogyan is kéne mellőzni a kínos beszélgetést, valószínűleg elkerülhetetlen. Josh, apánk helyett apánk. De néha túlzásba viszi a dolgokat. Az tény.. De azért elnézheti a magánéletem.
- Nos Calum... - léptünk be egy számomra ismeretlen szobába. Josh a bőrrel borított gurulós lábbal ellátott székhez ballagott, majd hátat fordítva nekem, elkezdte levenni zakóját.
- Hé! Hé! Hé.. Na azért ez... - hőköltem hátra, míg a pólóján végigsimítva mért végig.
- Ó... Istenek Hood! Azt a perverz pofád! Hogy a francba gondoltad, hogy én... Hagyjuk.... - csukta le szörnyülködve szemeit, majd mély levegőt véve elkezdte a novelláját.
Tudod, elhiszem, hogy az szerelem az úr. Azt is elhiszem, hogy szereted Skyler-t. De ne koncertek előtt intézzétek el az intim érintkezéseteket. Érted? Szóval megértem én, de ne itt na... Meg akkor ne így... Jézusom.. Na mindegy.. a lényeg legyen az, hogy ezen gondolkozz el, nem az apád vagyok, szóval... Mehetsz. - intett az ajtó felé. Kerekedett szemekkel néztem rá, majd elindultam a folyosóra. Most komolyan azt kérte, hogy gondolkodjak el azon, hogy most hol csinálom Skyler-el? Vagy... Minden esetre furcsa volt..
- Na mi volt? - kérdezte nyakamba ugorva Sky.
- Megbeszéltük... Nem volt olyan nagy probléma.. - vontam vállat, átkarolva derekát - Azt hiszem azt mondta, hogy gondolkodjak el legközelebb azon, hogy hol akarjuk csinálni. - motyogtam fülébe, mire kicsit összerezzent, aztán elkezdett nevetni.
- Minél hamarabb kell neki találnunk egy barátnőt... - húzogatta íves szemöldökét.
- Hogy még hibbantabb legyen? Inkább szedjük össze a cuccát, és küldjük haza az anyjához! - lebegtettem meg karom a levegőbe.
- Na igen... az mennyire is számít cikinek, ha egy 30 éves férfi még az anyjával él? - kérdezte bizonytalanul Luke.
- Áh.. dehogy is ciki.. ha nem szállnak a csajok.. így járt. - karolta át barátját Mike - Nem mindenki lehet olyan vonzó meg szívdöglesztő mint mi! - legyintett egyet, miközben felém biccentett.
- Jaj istenem! Ha fele annyira lennél vonzó, mint amilyen egoista, még akkor se lennél szívdöglesztő. - forgatta meg szemét Ash.
- Ez fájt. - sokkolt le Michael.
- Tudom.. Vonuljuk! - szólaltam meg én is, majd összekulcsolva a kezem Sky-al, elindultunk vissza a szobánkba.
Visszafele menet Josh pont akkor lépett ki a kis irodából, majd alaposan végigmérve minket, lemondó tekintettel vonult el szobájáig. Nem értettem, mi a konkrét baja, amikor multkor olyan jó fej volt.. Igaz változnak az emberek, de ez akkor is fura... Nagyon!
- Megyek lefürdöm... - ásított egyet Sky.
- Ne menjek veled? - kérdeztem huncut mosollyal. Elmosolyodott, majd megrázta fejét.
- Most ne... - mosolygott szelíden, aztán visszalépve hozzám, nyomott egy lágy csókot a számra. Elvarázsolva figyeltem, ahogy könnyed léptekkel bezárja maga mögött a hófehér faragott ajtót. Kiábrándulva vettem tudomásul, hogy még mindig az ajtót bámulom. Ledobtam magamról a fölösleges ruhát, így csak egy boxerben feküdtem be az ágyba. A fejemre rádobtam a párnát, majd már amikor csak a gondolataim zajongtak, az ajtón halk kopogás szűrődött át. Szemeim csukva maradtak, morogtam valamit, mire az ajtó kinyílt, így a szobába újra fény szűrődött be.
- Ööö... - hallottam meg a zavart hangot, ami máskor határozottsággal cseng - Skyler otthagyta a pulcsiját... - nyújtotta felém a ruhadarabot. Mély sóhaj után végignézett rajtam, aztán zavartan pislogva ledobta a pulcsit az egyik székre. Felálltam fekvő helyemről, majd a ruhát áthelyezve Sky bőröndjére, megköszönve a "gesztust" megvártam míg kimegy. Szemöldököm, szerintem eltűnt a homlokomon. A magabiztos Josh bejön, erre azt sem tudja, hol van. Vállat vontam, és hagyatkoztam arra, hogy lehet fáradt.
- Mizu Manó? - bújt hozzám Sky - Megyek alszoma.. - ásított egyet, és szó szerint bedőlt az ágyba. Halkan nevetve megráztam a fejem, és befeküdtem mellé, magamhoz húzva.
Másnap deja vu érzéssel keltem fel. A bőröndök egymás hegyére, hátára dobálva pihentek a repülő mellett. Ma megyünk vissza Sydney-be... Félek, hogy talán torokgyulladásom van, ugyanis reggel konkrétan úgy keltem fel, hogy nem tudtam beszélni. Josh, amint megtudta, hogy vacakol a hangom, hozta a forró teát meg a mézet és addig nem mozdulhattam, amíg 3 liter teát meg nem ittam. Ugye említettem, hogy semmi bajom vele? Na ja. Most legszívesebben belefojtottam volna abba a forró szarba.
- Jobban vagy? - dőlt a vállamra szöszim.
- Megvagyok. - karoltam át, majd újból belekortyoltam a teába.
- Ugye tudod, hogy ha ma nem gyógyulsz meg legalább úgy, hogy normális hangon tudj beszélni, tuti kinyír... vagy te leszel a kutyaeledel.
- Hát nagyon köszönöm - forgattam meg szememet. Az egy tény, hogy a hal hangosabban kiabál, de attól még nem élet halál kérdése, az, hogy most hanem lesz hangom, világvége. Mivel a rajongók iszonyat megértőek, és szörnyen kedvesek, biztosan megértik, ha most nem aktuális énekelnem. Vaaagy.... Mindegyik látni akar minket, aztán betörnék a buszba, és elrabolnak, majd KO... Na jó... egy biztos. Ez a torokfájás, már az agyamra ment.
- Min gondolkozol? - döntötte ré fejét vállamra Sky.
- Azon, milyen idióta vagyok. - nevettem kínosan, aztán nyomtam egy csókot barátnőm szájára.
- Megyek a mosdóba... - nyújtózkodtam egyet, majd felállva a helyemről, kibámultam a felhőkre, és célba vettem a helyet. Éppen a kilincsért nyúltam, amikor az ajtó másik oldaláról valaki kinyitotta azt. Mielőtt arrébb húzódtam volna, megcsókolt... ?!?!?!?! Lesokkoltam.
- Mi??? Josh.. Én nem.. Én a lányokra bukok.. És Skyler-t szeretem. Nagyon szeretem.. - dadogtam.
- Bo...Bo..Bocsánat... Most mennem kell.. - rohant el Josh. Hát ez nagyon fura volt. Elvégeztem a dolgomat, majd szappanal kezet mostam, és visszaültem a helyemre.
- Mi ez a fej? - lepődött meg Skyler.
- Josh... - motyogtam.
- Mi van vele? - kérdezte aggódva.
- Meg.. Megcsókolt...
- Mi?? Na ne már.. Most akkor ő a vetélytársam? Vagy mi?
- Nem. Dehogy is. Josh meleg.. És tetszek neki. De én a lányokat szeretem. Méghozzá téged a legjobban... 

28.

Sziasztok szívecskéim!

Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek! Még egyszer elnézést kérek, hogy csak most tudtam hozni ezt a részt...

Xx: ~ Zaza ~

Chapter Twenty-Eight

Short Section

Fejfájással hagytam el az üres ágyat. Tegnap estéből foltos képsíkok lebegtek át lélekszemem előtt. Arcom elöntötte a pír, és akaratom ellenére is elmosolyodtam. Zilált hajamba túrva, megindultam a mosdó felé, ahol hideg vízzel frissítettem fel vörös fejem.
- Jó reggelt! - ölelt át hirtelen valaki. Tükörbe nézve tekintetét megkeresve, megfordultam tengelyem körül és szorosan hozzá bújtam. Hátamon végigcikáztatta kezét, majd derekamon állapodott meg.
- 5 nap és kezdjük a koncertezést... Szóval, még el kell menni egy próbára, be kell hangolni... - gondolkozott el a mosdókagylót vizslatva Calum.
- Máris? Tényleg... és akkor mi addig hol leszünk? - ráncoltam szemöldököm pár gondolat társaságában.
- A színpad mögött, vagy mellett. - mosolyodott el puszit nyomva orromra.
- Oh azt hittem, megengeditek, hogy villogtassuk zenei tehetségünket... - "szomorodtam" el, egy kicsit elhúzódva tőle.
- Hidd el... - nevetett fel - Mindenki jobban jár, ha nem hall.. téged énekelni. - nevetett tovább a mosdókagyló szélébe.
- Köszönöm szépen Mr. Hooder! Te sem vagy olyan nagy szám! Csak Írországig jöttünk el, hogy koncertet tudjatok adni, pár ezer embernek. - fontam össze karjaim, duzzogó grimasszal. Persze, hogy még jobban elkapta a röhögőgörcs.
- Hát végül is... - szólalt meg 10 perc fulladozás után.
- Szóval? - néztem szemébe kíváncsian.
- Szerintem maradj a zuhanyzói éneklésnél. - nevetett tovább.
- Én szerintem pedig nem is hallottál még igazán énekelni. - pöcköltem meg orrát, mire lepett tekintettel meredt rám.
- Szóval azt mondod, hogy tudsz énekelni, de nem akarsz dicsekedni a tudásoddal? - vonta fel egyik szemöldökét.
- Az művészi tudás! - kacsintottam egyet, majd sarkon fordulva otthagytam. A gardróbban turkálva összekapartam a ruhám, majd bezárkózva a fürdőbe, - miután Cal kiment - magamra kapkodtam a göncöket.
- Most hoztam a frissen fresh híreket. - huppant le az ágy melletti kanapára, majd folytatta - Délután lesz egy interjú, Josh elmondása alapján, ahol majd kérdezgetnek minket a turnéról, a bandaközösségről, és... a magánéletről. - kacsintott egyet egy huncut mosoly kíséretében.
- Nagyon tervezel te valamit... Gyanús vagy.. Nagyon!
- Lehet... de nem biztos! - kacsintott egyet vigyorogva rám, aztán kiment az ajtón megbotlodva a küszöbben.
- Szerencsétlenkém... - nevettem rajta amit egy gúnyos tekintettel válaszolt meg. Leporolva ruháját (mintha bármilyen porszem is ragadt volna az anyagra) visszaszerezte egyensúlyát átlépett a másik szobába. Hitetlenkedve megráztam a fejem és bekapva egy eperszemet én is átkocogtam Josh szobájába,  hogy a közös reggeli megbeszélésre odaérjek. Mindenki, vagyis Mike és Madds kivételével mindenki, a fejét tömte gofrival. Minden reggel látom a gofrit, és még nem untam meg... nagy egy teljesítmény. Mielőtt kérdezni akartam volna, hol van M&M Luke gondolatomba vágva csámcsogta el az információt.
- Biztos még turbékolnak egyet...  - vigyorgott a piercinges szöszi.
- Kultúra! - morogta reggeli kávéja felett Josh.
- Na de Joshy! Ne mond már, hogy te még nem voltál... - számolt kezén Ash - max 1- nővel!
- Nagyon vicces vagy Ash! Na... ha mindenki megreggelizett indulhatunk a főpróbára?
- Mehetünk! - pattant fel Luke, kiverve a kevés kávét tartalmazó csészét Josh kezéből, aki inkább csendbe maradva tűrte az ilyen szerencsétlenségeket...

***

Főpróbán, vagyis amíg a fiúk énekeltek, mi addig csináltunk róluk egy pár fotót a színpad előtt, meg elhülyéskedtük az időt.
- Na milyenek voltunk? - jött le a színpadról Cal.
- Mint amikor a macskák nyivákolnak. - nevettem, amit egy savanyú képel reagált le - Jól van na! Jók voltatok. - öklöztem bele vállába.
- Na azért!
- Cal! Maradni kéne még egy picit tovább, mint szoktunk. - szólt a barna után Luke, amikor indultunk volna.
- Kb még 10 perc. - egészítette ki Michael.
- Rendben... - sóhajtott.
A 10 percből majdnem egy fél óra lett...
- Bocsi.. A problémát meg kellett oldani. De most már csak a tiéd vagyok. - kacsintott, majd elindultunk. A városban keringtünk kb 2 órát. Közben ebédeltünk, kávéztunk, találkoztunk pár rajongóval, akik azt hitték, hogy én Calum egy barátja vagyok, meg hát a stylist-ja... Szétnéztünk a városban, kikapcsolódtunk.
- Mennyi időd.. vagyis időnk van még? - kérdeztem.
- Még 2 óra van. Van még időnk mindenre. - csúszott pimasz vigyor arcára.
- Mit szeretnél? - mosolyogtam.
- Téged.
- Most?
- Aha.
- Hol??
- Mit gondolsz mire jó a turnébusz?
- Komolyan? És hogy akarod kinyitni kulcs nélkül Mr. Ész?
- Erre való, a hamarabb elkérem a turnébusz kulcsát opció.
- Milyen opció?
- Mindegy.. Gyere. Lényeg, hogy nálam van a kulcs.
Mire a buszhoz értünk eleve fél óra volt. Szóval kaptunk... vagyis volt még másfél óránk, amiből le kell venni egy fél órát, az öltözködéssel, plusz nem lenne jó elkésni...
A busz elég szűkös volt.. szóval.. fura volt nagyon...
Kicsit elnéztük az időt.. A fiúk 8-kor kezdtek, nekünk meg úgy 7:45 körül sikerült az órára nézni...
- Basszus! Mindjárt kezdtek! - pattantam fel, és sikerült bevágnom a fejem. Rohadt kis hely...
Na most jött az a rész, hogy kapkodás... 5 perc alatt sikerült beérni kicsit lihegve.
- Ti meg hol a kutyatökiben voltatok?!?! - akadt ki Josh amint betoppantunk.
- Sétáltunk. - rögtönöztem.
- Akkor miért van Calum-on fordítva a póló. - vonta fel szemöldökét.
- Jujcii! Hol csináltátok? - mosolyodott el Ash.
- Na jó.. ez nem érdekel, csak igazítsd meg a pólódat, és menjetek....

Sziasztok!

Sajnálom, hogy csak most írok, és most is csak üzenni szeretnék, mivel most el vagyok maradva sok mindennel... Karácsonyra hozom az új részt. December 25.-én a 28., 26.-án a 29. részt gondoltam... Kis karácsonyi ajándékképpen..  Mindenkinek boldog ünnepeket!! :*

Xx: ~ Zaza ~ 

27.

Hey hey!

Itt a legfrissebb rész. Remélem tetszeni fog. Puszcsii!

Xx: ~ Sophie and Kitket ~

Chapter Twenty-seven

PREP

Minden szekrény barna.” Válassza ki az alábbiak közül annak a mondatnak a betűjelét, amelyik tagadása a fenti kijelentésnek! A) Van olyan szekrény, amelyik nem barna. B) Nincs barna szekrény. C) Van olyan szekrény, amelyik barna. D) Pontosan egy szekrény barna. - olvasom a matematika emelt szintű érettségi utolsó feladatát... Gyerünk Skyler. Meg tudod csinálni. Már csak ennyi közöd van az iskolához....
- Már csak egy fél percetek van. Aztán mindenki lerakja a tollat. - jelenti be a felügyelő tanár.
Még gyorsan lefirkantottam azt a betűjelet, vagyis  a B-t, és ezennel véget is értek a középiskolai tanulmányaim.
Amint vége volt ennek az egésznek, már ültem is kocsiba, és irány haza... csomagolni. Ugyanis Holnap indulás.. Bizony. ma május 26.-a van.
- Hej hej hej!! - rontott be a szobámba Maddy. Már sikerült vele kibékülnöm.. Elfogadta a helyzetet, így most már.. vagy még nem teljesen Calum és én kijelenthetjük ország világ előtt, hogy együtt vagyunk.
- Szia szia. Na mizu?
- Semmi. Most lettem kész a csomagolással. Gondoltam jövök és segítek neked. - villantott egy mosolyt. Ő is jön velünk a turnéra.. Ugyanis neki is van egy pár oka, ami miatt kell jönnie. Vagyis az a pár ok, az az, hogy egy, a legjobb barátnőm, és kettő Michael és ő együtt vannak...
- Óh köszi. Van is mit segíteni.. Ugyanis még azt sem tudom, hogy mit vigyek.
- Hallod-e gratulálok neked. Amúgy hogy sikerült az érettségi?
- Hát szerintem egészen jól.. De kitudja... Szegény Calum-ék. Nekik múlt hétre volt besűrítve majdnem az összes. Ők ma írtak töriből.. szóval..
- Tudom tudom.. Na de gyerünk pakolni!!
Nagy nehezen egy jó két óra alatt össze is pakoltunk... mindent.. szó szerint.. kivéve persze a bútorokat...
- Na jó. Én asszem megyek is.. Mivel még nem tudom mit veszek fel holnap. És hát.. hagytam kint az ágyon pár jó cuccot.. Na, aludj jól szioka.
- Oké te is szia.
Amint elment, én kifeküdtem az ágyra, sóhajtottam egy nagyot, és lehunytam a szemem. Alig volt csukva 5 másodpercig már be is jött egy váratlan vendég.
- Szia Törpilla. - feküdt mellém.
- Szia Manó. - motyogtam. - Hát te mit keresel itt?
- Gondoltam megleplek. Nem is örülsz?
- De.. Csak most pakoltunk össze Maddy-vel holnapra.. És kicsit kifárasztott.
- Ja értem... Hát akkor bújj ide Mr. Manóhoz. - vigyorodott el, amire mosolyogva válaszoltam, majd fejemet mellkasára helyeztem.
- Meddig maradsz? - kérdeztem abban reménykedve, hogy holnap reggel együtt sétálhatunk le a konyhába.
- Amíg el nem alszol... - simította meg lágyan a hátam - Vagy tovább... szeretem nézni ahogy alszol... - nyomott egy lágy puszit, a számra, majd magához szorított. - Jó éjt Sky...
- Neked is Cal. - húztam közel magamhoz, magamba szippantva bódító illatát. Nem kellett sok idő, a pakolás tényleg fárasztó sportág. Belemerültem az álmok világába.
 Éjfél körül, arra keltem fel, hogy lehetett már vagy egy óra is, de fáztam... Körül néztem a szürke szobában... De egy valami nagyon furcsa volt... Calum, az ágy szélén ült.
- Hé... Manócska! Mi a baj? Történt valami? - kérdeztem meg ijedten, majd odakucorogva háta mögé, magamhoz öleltem. Nem mozdult, csak ült mereven, maga elé bámulva.
- Hé!... - húzódtam el tőle és gyorsan elé léptem. - Minden oké? - érintettem meg vállait.
A szoba szürkülete kiemelte körvonalát. Szemei csillogtak... a könnyektől (??!) Megijedtem. Keze ölébe rogyva remegtetett egy fénylő tárgyat. A sötétben, nem tudtam kivenni tökéletesen a tárgy lényegét, de amikor megpörgette egy párszor, rájöttem... egy kés.
- Calum... - hebegtem remegő szájakkal nevét. Nem reagált... tekintetét, lassan végigvezette rajtam, majd lassan felereszkedett az ágyról, tartva feszült tartását. Lépett egyet felém, én meg sikítani akartam... segítségért kiáltani... De egy hang sem jött ki a torkomon. A gardróbom felé tettem meg háttal a lépéseket, ahogyan Calum felém. Az éles tárgyat maga előtt vezetve, felém emelte, és amikor engem is elért, a nyakamhoz szorította...
- Így mindenkinek jobb lesz... - suttogta szigorú tekintettel, majd mozdult a tárgy...
Könnyeim csípték a szememet. Hirtelen felpattantam az ágyról, majd gondolkodás nélkül a szoba másik felébe rogytam... Sírtam...
- Hé-hé-hé! Mi történt? - rohant hozzám Calum, majd szorosan átölelt. - Rosszat álmodtál? - kérdezte ijedten. Bólintottam egyet, majd szorosabban hozzá bújtam, tisztázva, hogy csak álom volt.
- Szeretlek... Sosem ártanék neked... - simogatta meg hátamat. Kérdőn rá kaptam tekintetem, ugyanis tisztában voltam vele, hogy nem számoltam be az álmomban történtekről. Észlelve tudatlanságom, mélyet sóhajtva ölébe húzott.
- Azt kiabáltad, hogy "Calum... ne! Ne tedd!" - mosolyodott el, visszaemlékezése közben. - Nem tudnálak bántani Skyler... Az életem értelme vagy... nélküled... egy fél ember sem lennék... - sandított felém, államat felemelve. Ujjával letörölte könnyeim, majd egy lassú szeretetteljes csókkal vigasztalt.
- Én is szeretlek... - bújtam mellkasához, szorosan magamhoz ölelve Őt.
- Na gyerünk Törpikém aludni! Hosszú napunk lesz - mosolygott rám, majd fogva kezem, visszamentünk az ágyhoz.
- Jó éjt... - bújtam ismét szorosan hozzá.
- Neked is... - hallva hangján, hogy mosolyog, megkönnyebbülten sóhajtottam fel, átadva magam a nyugodt alvásnak...

26.

Sziasztok Manócskák!!!
Tudom kicsit rövidke rész lett... de kell bele egy kis izgalom is. Puszikaa!
Xx: ~ Sophie ~

Chapter Twenty-six

Thread

Lassan már ott tartunk, hogy május van... Kezdődnek az érettségik, a fiúknak a turné, és én pedig nyáron visszamegyek Londonba.... Ott van végül is a fél családom... Nagyszülők, keresztszülők, unokatesók, ja meg persze a többi tesóm... Róluk eddig nem nagyon említettem, mivel ők már eléggé nagyok, és már nem is velünk laknak, kivéve persze Nate-et. Nehéz egy nyár lesz az biztos.. Maddison-al nem sok szót váltottunk azóta mióta megtudta, hogy Calum és én járunk. Az érettségivel már nem nagyon sokat kell foglalkoznom... Már csak a matek van hátra.. szinte a legnehezebb. Calum-al még nem nagyon tudtuk megbeszélni, hogy hogy legyen a nyár.. Gyorsan telik az idő, nekik is egyre több próbájuk van.. Éppen most is a próbájukra igyekszem.. Rég óta nem voltam már ott... A foci csapat miatt is.. London-ból átjött ide a régi edzőnk, és most igaz keményebbek az edzések, de a csapat is sokat fejlődött. Lassacskán már Luke-ék házánál is voltam.

- Sziasztok srácok. - köszöntem.
- Szia Sky. - köszöntek vissza kórusban.
- Szia kicsim. - ölelt meg Calum, és persze a csók sem maradhatott el.
- Mindjárt végzünk, aztán már mehettek is. - tájékoztatott Luke. Mivel direkt a próba végére akartam odamenni.
- Rendben csak nyugodtan. Nem kell sietni. - mosolyogtam.
Hamar megvolt az az egy dal, majd már mentünk is. Átmentünk náluk, majd már fel is hoztam azt a témát amiről beszélni kellett.
- Calum. Beszélnünk kell..
- Mi a baj?
- Nyáron.. Ti turnézni lesztek, én Londonban, és tudod az egy kicsit nagy táv.. Aztán mivel már ez az utolsó évünk a suliba, nekem is jó lenne menni fősulira... vagy munkát keresni...
- Tudom... De van egy meglepetésem.. Vagyis ez a banda meglepetése...
- Mégpedig? - néztem rá furán.
- Te is jöhetsz velünk a turnéra.. mint stylest "helyettes". - vigyorgott.
- Komolyan? Ugye most nem viccelsz? - nyitottam nagyra szemeimet.
- Ilyennel nem viccelnék.
- De várj... Mi lesz a családommal. Rég óta nem láttuk egymást, és...
- Nyugalom. Turné közben lesz idő mindenre. Persze oda is megyünk. Figyelj. - vette elő a telefonját - Most van május 18.-a. 28.-án lesz az első koncertünk Írországban, mégpedig Dublinban. 29.-én még egy koncert ugyanott, aztán 30.-án Belfast, majd Június 01. Glasgow, június 02. Newcastle, 03. Leeds, 05.-06. Birmingham, 07. Cardiff, 09. Manchester, 10. Liverpool, és 12.-13.-14. London, de a következő koncert csak 18-án lesz, így 16.-án elég ha indulunk. Aztán Új Zéland, majd vissza ide Ausztrália. Akkor ott úgy lesz, hogy 20.-a Sydney, 23. Brisbane, 25. Melbourne, 27. Adelaide, és  29. Perth.. Utána már USA és Canada...
- Huh.. Ez sok infó volt így egyszerre, de kb értettem. És oké, akkor nem lesz nagyon nagy gond.
- Háát.. lehet hogy lesz... Repülőn egy repülőn leszünk, viszont a turné buszba nem velünk utaztok, mivel ti külön fogtok.. És aludni.. hát a hotelban az tuti hogy nem egy szobába leszünk, de az tuti hogy ti mellettünk lesztek. A főpróbákon, hangpróbákon vagy ott lesztek, vagy csavarogtok majd, de szerintem ott lesztek, mivel csavarogni máskor fogtok.. Na igen.. és körülbelül ennyi. De legalább nem leszünk messze egymástól.
- Ja. De akkor is hiányozni fogsz. - bújtam hozzá.
- Te is. Szeretlek.
- Én is szeretlek. És hogy lesz ez a mi járunk nyilvánosan dolog?
- Úgy, hogy ha nem kérdezik, nem mondjuk, ha látnak minket együtt, akkor majd megkérdezik, mi meg mesélünk, persze csak annyit amennyi rájuk tartozik.
- Rendben. És.. Nekem lassan mennem kell.
- Mi? De még csak hét óra van..
- Tudom.. De apa teljesen ki van akadva, hogy én hétköznap esténként sem vagyok mindig otthon.. Lassan már azt fogja hinni, kiálltam a sarokra.. Mivel nem tudja, hogy lenne barátom...
- Akkor ideje lenne elmondani nekik..
- Oké. Mikor?
- Akár ma.. Na induljunk. Gyere.
- Öhm.. Oookéé...
El is indultunk, persze kocsival haza.. vagyis nálunk. Már mindenki otthon volt... Vagyis az apa és az anya kocsija is a felhajtón voltak. A bejárati ajtóhoz léptem. Hirtelen elkezdett egyre gyorsabban verni a szívem.. Calum mellém lépett, és megfogta a kezem.
- Nem lesz semmi gond. - mondta.
A kilincsre helyeztem a kezem, és benyitottam. Apa a kanapén ült, az újságot olvasta, anya a konyhában főzte a vacsorát, vagyis az illat megvolt... Nate pedig.. róla nem tudok semmit.
- Sziasztok. - köszöntem.
- Üdv. - mosolygott Calum.
- Sziasztok. - lepődött meg apa.
Anya is hallotta, hogy megjöttünk, és már jött is kifelé a konyhából.
- Szia drágám. Ki ez a fiatal ember? - kérdezte kedvesen anya.. Hát igen.. Az a jó benne, hogy nagyon megértő ilyen helyzetekben.
- Calum Hood vagyok. - mutatkozott be Cal.
- AnneMarie Summer. De szólíts csak Anne-nek. - fogtak kezet.
- Anya, apa úgy éreztem, ideje most már bemutatni neked őt.. Calum a barátom.. Mármint vele járok. - kezdtem.
- Nagyon örülök, hogy megismertelek. - mosolygott anya - De gyertek is nyugodtan beljebb. Ne álljatok ott az ajtóban. Üljetek le a kanapéra, nem sokára kész a vacsora. Calum velünk is vacsorázhatnál.
- Öhm.. Rendben. Ha nem zavarok.
- Óh ugyan már persze hogy nem zavarsz. Skyler. Te pedig gyere. Segítesz egy kicsit a konyhában. Addig apád és Calum beszélgetnek egy kicsit.
- Öhm.. Rendben....